Ahogyan divatosan mondani szokták: valami megmozdult Mátészalkán. A mozgolódást néhány bátran gondolkozó, a közösségért tenni akaró szülő kezdeményezte.

Közülük is vezéregyéniség lett Herdon Béla, aki szerette volna, ha a gyermekek minél többet tudnak meg környezetükről. Ehhez a vadászokat tartotta leginkább kompetensnek. Meg is kereste a Hőnig István Vadásztársaság elnökét, hogy valamilyen közös megoldást találjanak.

A kezdeményezés nyitott fülekre talált, annál is inkább mert Tóth Attila, napjainkban különösen fontosnak tartja a természet megismertetését gyermekekkel.

Első alkalommal február közepén a kíváncsi gyermekekkel és szüleikkel egy tartalmas napot töltöttek el a vadászterület faluhoz közel es részén. Jó volt látni, hogy a gyermekek a több hektáros homokdombot és persze a magaslest azonnal birtokba vették, és aki éppen nem az íjászat rejtelmeivel ismerkedett, az vidáman szaladgált fel és le.

A fácánetető építése inkább a felnőtteket érdekelte, míg az őzetető megszemlélése már a gyermekeknek is izgalmas volt. Alapvető fogalmakkal bővült a kicsik szókincse, hiszen a sózó, a szénarács, vagy éppen a váltó mind-mind újdonságnak számítottak. Természetes, hogy a gyermekek megtalálták a játék lehetőségét is, hiszen nincs nagyobb móka, mint egy félig kidőlt akácfán egyensúlyozni.

A nap zárásaként közös szalonnasütés következett, majd a helyszínen rögtönzött nyílvessző kereséssel a még futni bíró apróságok is végleg elfáradtak. Öröm volt nézni a jókedvű arcokat.

A siker láttán tovább fűzte a gondolatot Herdon Béla és egy március 5-én tartandó előadásra invitálta a vadászokat. Ezt már tantermi körülmények között a Képes Géza Általános Iskolában kellett megoldani.

Bizonyára híre ment az előző összejövetelnek, mert szép számmal jelentek meg a tanulók, meghallgatni az előadót.

Főként a vadászat felelősségére és a természettel való kapcsolatra fókuszált a mondani való, de azért vadász etikai sőt kultúrtörténeti részek is színesítették az előadást. A legnagyobb sikert a néhány napos mezei nyúl fiak és a pár hetes aranysakál kölykök fotói aratták. Egy „szerencsés” diákon a vadászavatás is bemutatásra került, amit nem kis derültséggel szemléltek a többiek. Az avatott kénytelen volt beírni fácán helyett egy zöld határidő naplóval, ellenben az avató pálcát megkapta.

Forrás: Fazekas Gergely / OMVK