A hosszú tél után hirtelen berobbant tavaszi időben virágszőnyeg borítja a Pilisi Parkerdőt. Az úgynevezett „tavaszi aszpektus” növényeinek életstratégiája a lombfakadás előtti gyors virágzás, így csak rövid ideig gyönyörködhetünk szépségükben.

De milyen virágokkal is találkozhatunk, ha kirándulni indulunk a tavaszi erdőben? A tavasszal virágzó növényekkel kapcsolatos ismeretekből gyűjtöttek össze egy csokorra valót a pilisi erdészek. Felhívják azonban a figyelmet arra, hogy ne gyűjtsük a védett területen élő növényeket! Gyönyörű fotókat is készítettek, amik a parkerdo.hu oldalon és a Pilisi Parkerdő Facebook-oldalán is megtekinthetőek. Irány tehát az erdő, de ne feledjük, hogy a virágok az eredeti élőhelyükön a legszebbek!

A növények egy csoportja a lombfakadás előtt virágzik, amikor még sok fény jut a talajra. Mire a fák és bokrok levelei kihajtanak, ezek a néhány hétig látható virágok eltűnnek, és már csak az értő szem veheti észre zöld levelüket az aljnövényzetben. A föld alatt azonban ekkorra már ott nyugszanak a jövő magjai, és azok a gumók, amelyek tartalékaiból a következő kora tavaszi virágzáshoz elegendő tápanyaghoz jut a növény.

Sokan indulnak ilyenkor csak azért kirándulni, hogy gyönyörködhessenek az erdők alját borító virágszőnyegben, vagy beszívják az időnként akár egész hegyoldalakat uraló virágillatot. Érdemes is útra kelni, de ne feledjük, hogy a védett területeken egyetlen növényt sem szabad gyűjtenünk! Különösen igaz ez az önmagukban is védett fajokra. A tavaszi virágokat egyébként sem érdemes letépni, mert nagyon rövid idő alatt, legtöbbször már az erdőszélre érve elhervadnak! Annál pedig nincs is szomorúbb látvány, mint amikor hervadt virágok eldobott csokrai szegélyezik az erdőszéli sétautak és az erdei parkolók környékét.

Milyen fajokkal is találkozhatunk, és mit érdemes tudni róluk?

A legkorábban virágzó fajok közé tartozik a hóvirág, amely egyes helyeken már januárban megjelent, majd szerencsésen átvészelte a márciusi telet. Védett növény, és áprilisra már csak néhány hűvösebb zugban található, de az északi lejtőkön még lehet néhány fotót készíteni róla.
Szintén korai fajnak számít a csillagvirág, ami gyakori a folyómenti ligeterdőkben és az üde, jó vízellátottságú területeken.
Különlegesen szép védett növény a pirosló hunyor, ami jellemzően az Északi-középhegységben előforduló faj, de térségünkben, a Visegrádi-hegységben is megtalálható. Rokonai között igen érdekes, zöld virágszirmú fajokat is találunk, s számos kertészeti változata is létezik, ezek a szabadon beszerezhetők, de az erdőben található példányokat kímélni kell!

A legtöbbször tölgyesek alján szinte szőnyegként borítják a talajt a keltikék. Két fajuk közül az odvas keltike földalatti üreges gumójáról, míg az ujjas keltike leveleinek alakjáról kapta a nevét. Lila, rózsaszínbe hajló, vagy fehér virágaik erősen illatoznak. Önmagukban mérgezőek, de értő kézben gyógynövényként használatosak. Érdekességük, hogy magvaikat a hangyák terjesztik.

A védett növényeink egyik legszebbje a leánykökörcsin. Erdei tisztások, bokros erdőszélek ritka virága, de ahol megjelenik, ott nagyobb csoportokban is előfordul. Rokona, a fekete kökörcsin, még ritkább. Semmiképpen se szedjük le, viszont gyönyörű fotókat lehet róla készíteni!
Ha az egyik legszebb a kökörcsin, akkor a másik legszebb minden bizonnyal a szintén védett, élénksárga virágú tavaszi hérics. Tudományos elnevezése (Adonis) egy ógörög mondára vezethető vissza: amikor a férfiszépséget megtestesítő Adoniszt egy vadkan megölte, azokon a helyeken, ahová a vére kicsöppent, a virág egy-egy piros virágú rokona bújt elő. Más változat szerint Aphrodité, a szerelem istennője maga változtatta virággá Adoniszt. Akárhogy is volt, a száraz tisztásokon nyíló, kikericsnek is nevezett védett virág joggal pályázhat a legszebbnek járó elismerésre.

Nem véletlen a sárga virágú salátaboglárka elnevezése, régen ugyanis leveleit rendszeresen fogyasztották. A virágzás időszakában ez azonban tilos, mert ilyenkor méreganyagot termel, amire a levél csípős íze is figyelmeztet!

Nemcsak a virágjaik, de a nevük is gyönyörű a szellőrózsáknak. Legritkább és védett közülük a fehér virágú erdei szellőrózsa, ami a szárazabb, meszes talajú erdőkben fordul elő. Gyakori, olykor tömeges előfordulású a sárga virágú bogláros szellőrózsa, ami a nedvesebb termőhelyeken, szurdok- és ligeterdőkben nyílik.
Nem maradhat ki a felsorolásból az illatos ibolya, ami főleg a napos tisztásokat, erdőszéleket borítja. Mint ahogy a neve is utal rá, erős illata miatt napjainkban több helyen termesztik, de a középkorban gyógyászati célokra is használták. Az ibolyák között találunk illat nélküli virággal rendelkező fajokat is, ilyen például az Északi-középhegységben gyakori sovány ibolya.

A tavasz biztos jele a cserjék között a húsos som sárga virágainak megjelenése. „Somvirág, somvirág, aranysárga a világ” – jól utal az ismert vers a kirándulásra csábító hangulatra, amit tavasszal, a sombokrokkal borított erdők árasztanak. A húsos som ősszel érő termései ehetőek, kiváló lekvár készül belőlük. Fája pedig igen szívós és ellenálló, ezért szerszámnyelek, túrabotok kedvelt faanyaga.
Egyes fafajok is már a lombfakadás előtt virágoznak. A városi fasorokban, parkokban is láthatjuk már a korai juhar zöldessárga virágait, amiket a színe miatt sokszor friss leveleknek vélhetnénk. Szabad állásban a korai juhar már 10 éves kora körül virágzik. A főváros környéki erdők tipikus elegyfája, bőséges lombja lehullva fontos talajjavító hatású.

Patakok és folyók mentén lassan elvirágzik már a mézgás éger. A patakok és folyók menti ligeterdőkben, vagy a láperdőkben található fafaj porzós virágai a látványosabbak: barnásvörös, lecsüngő barkákban nyílnak. Ugyanazon a faegyeden találhatók a termős virágok is, azaz úgynevezett egylaki fajról van szó. A vizes élőhelyek igen fontos ökológiai szerepű fafaja, érdekes, sárgás színű faanyaga különlegesnek számít.
Már a tavaszi lombfakadással egy időben virágzik a madárcseresznye, aminek fehér virágai messzire ellátszanak a tavaszi erdőben. A kilátókról körbetekintve ilyenkor akár egyesével megszámolható, hogy hány cseresznyefa van a környéken. Az erdőkben élő cseresznyefajok júniusban érő termése ugyan ehető, de a legtöbbször kesernyés ízű, ezért inkább a madarak eledelének számít.

Aki képeken is szeretne jobban megismerkedni az egyes fajokkal, látogasson el a parkerdo.hu oldalra, vagy kövesse a Pilisi Parkerdő Facebook-oldalát, ahol egymás után közzéteszik a pilisi erdészek tavaszi virágokról készített fotóit.

Forrás: Pilisi Parkerdő Zrt.