Amikor kiszakadnánk a város forgatagából, és amikor az egynapos túra már nem elég, akkor a vadkemping ideális megoldás lehet. Csak tartsuk be a szabályokat!
Nem tudom, a mai gyerekek hol töltik a nyári szünidőt. Amikor én iskolás voltam, a szüleim minden nyáron egy-két hétre valamilyen táborba adtak. Felidézni sem tudom, mennyi vidéki településen jártam, de a természetjárás mindig része volt a programnak. Napközben számháború az erdőben, kirándulások, ismerkedés a növényekkel, állatokkal, este bátorságpróba, őrködés és az elmaradhatatlan tábortűz – emlékezik vissza a csupasport.hu cikkének szerzője, aki szerint nagyjából ezt a hangulatot hozhatja vissza, aki vadkempingezésre vállalkozik.
Hogy miben tér el a vadkemping attól, amikor kinézünk az interneten egy kempinget, lefoglaljuk a sátorhelyet, majd miután megérkeztünk az autóval, felverjük a sátrat, betérünk a közeli vendéglőbe, ahol kényelmesen megvacsorázunk, reggel pedig a közeli pékségből hozunk magunknak friss péksüteményt? Meglehetősen sokban.
A vadkempingezés során ugyanis kifejezett célunk, hogy elkerüljük a civilizációt. Minden evéshez, alváshoz, létezéshez szükséges felszerelést magunkkal cipelünk, táborhelyünket pedig a természet lágy ölén ütjük fel. A magunkkal hozott ennivalót esszük, esetleg felhasználjuk azt, amit az erdőben találunk. Tábortüzünket szintén az erdő száraz gallyaival tápláljuk. Este, ha felnézünk az égre, látjuk a csillagos égboltot, éjszaka elalvás előtt megfigyelhetjük az erdő neszeit. Másnap reggel pedig összepakolunk, felveszünk mindent a hátunkra, majd megyünk tovább…
Olyan helyen táborozzunk, ahol nem okozunk természeti kárt!
A vadkempingezés a túrák kiegészítője. Jellemzően gyalogos vagy biciklis túrázók alkalmazzák, akik nagyobb távot járnak be több nap alatt, de spórolnának a szállásdíjakon vagy egyszerűen csak szeretnének kicsit közelebbi kapcsolatba kerülni a természettel. Mielőtt azonban elindulnánk és magunk is útra kelnénk, fontos tudatában lenni, milyen jogi szabályozás alá tartozik Magyarországon a vadkemping.
Sokan az 1996. évi LIV. törvény 9. fejezetére hivatkoznak, ennek is „Az erdőterület üdülés és sportolás céljából történő látogatása” címen futó szakaszára, amely kimondja: „Az erdőterületen – annak rendeltetésétől függetlenül – üdülés és sportolás céljából gyalogosan bárki saját felelősségére ott tartózkodhat, melyet az erdőgazdálkodó tűrni köteles, kivéve, ha az arra jogosult a látogatás korlátozását az e törvényben foglaltak alapján elrendelte. A fokozottan védett természeti területen levő erdőben való tartózkodásra a természetvédelmi jogszabályok az irányadók.”
Dr. Nagy Gergő jogász szerint azonban ez a törvény már hatályát vesztette, és azóta már az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény rendelkezései az irányadóak. Ennek a törvénynek a 93. paragrafusa kimondja, hogy kizárólag erdőgazdálkodói engedéllyel lehet huszonnégy órát meghaladóan üdülési, illetőleg sportolási céllal tartózkodni, táborozni, sátrat felverni az erdő területén.
A gyakorlatban tehát akkor vadkempingezhetünk, ha nem maradunk huszonnégy óránál többet egy helyen, tehát mindennap máshol verjük fel a sátrunkat. Fontos azt is megjegyezni, hogy tilos tábort verni természetvédelmi, illetve magánterületen.
Hátunkon a házunk
A vadkempingezés tervezése során megfogalmazódó első kérdések egyike: mit vigyünk magunkkal? A legfontosabb talán egy olyan – lehetőleg merev vázas – hátizsák, amelyben minden holmink kényelmesen elfér. Vadkempingezés során ugyanis olyanok leszünk, mint a csigák, a hátunkon hordjuk a „házunkat”. A hátizsák megtöltése egyéni ízlés kérdése. Aminek mindenképpen benne a helye:
sátor, derékalj, hálózsák,
megfelelő mennyiségű folyadék, táplálék,
tűzgyújtáshoz szükséges kellékek,
lámpa,
ruházat (az időjárás változékony!),
tisztálkodáshoz szükséges, lehetőség szerint természetbarát alapanyagból készült szappan, egyéb kemikália,
szemeteszsák, amelyben a szemetet gyűjtjük (ne hagyjunk az erdőben semmit!).
Vadkempingezés során nem könnyű az ideális táborhelyet kiválasztani. Lakott területektől mindenképp tartsunk legalább 500-1000 méteres távolságot, ezt már csak saját biztonságunk érdekében is ajánlott megtenni, senki sem szeret ugyanis az éjszaka közepén arra ébredni, hogy idegenek járnak a sátrában. Hasonló okokból a turistautaktól és a műutaktól is ajánlatos legalább ekkora távolságot tartani. A hely kiválasztásakor figyeljünk az élővilágra, hangyaboly közepébe nem szerencsés letáborozni, ugyanígy az is kerülendő, hogy védett növényekre feküdjünk rá, károsítva a természetet.
Fontos továbbá, hogy tisztában legyünk a tűzgyújtás szabályaival. Arról, hogy az adott helyen lehet-e, és ha igen, milyen formában tüzet gyújtani, mindenképp érdeklődjünk előzetesen az erdő fenntartásáért felelős illetékes szervnél. Tüzet általában kijelölt tűzrakóhelyen gyújthatunk, ennek hiányában kövekkel rakjuk körbe a kinézett helyet, amely semmiképp se száraz fa alatt legyen.
Az előzetes tájékozódás nemcsak a tűzgyújtásra, hanem a vadkempingezés teljes egészére érvényes. Semmiképp se keljünk útra úgy, hogy nem egyeztettünk az illetékesekkel arról, milyen formában és mennyi ideig tolerált az erdőben tartózkodásunk.
Forrás: Baon
