Így szól a kanadai Saskatchewan Egyetem egyik legújabb kutatásának konklúziója. Az egyetem az utóbbi időben több kísérletet végzett a golyós ólomlövedékek részecskéinek terjedésével kapcsolatban.

A kutatáshoz a Canadian Light Source nevű szinkrotron fényforrást generáló készülékét használták fel.

Az eredményeket Adam Leontowich ismertette, aki maga is vadász. Talán nem meglepő az ezernyi hasonló kutatás után, hogy a projekt első levont tanulsága az, hogy az ólomlövedéknek mennie kell. Az eredmények szerint ugyanis az ólomrészecskék a becsapódás helyétől számítva akár tizenöt centiméteres rádiuszban is szétszóródhatnak a céltárgyban és olyan kicsik is lehetnek, mint egy emberi vörösvérsejt.

A kutatók javaslata, hogy a vadászok váltsanak részből készült töltényekre annak érdekében, hogy megakadályozzák a vadhúsfogyasztók ólommérgezésének kockázatát. Szerintük ugyanis a rézlövedék legalább olyan hatékony, mint az ólom, akár a hagyományos vadásztöltényekhez készült vadászpuskákból kilőve is. Arról nem szóltak, hogy egy rézlövedék stabil pályán tartásához például jóval magasabb huzagemelkedésű fegyver szükségeltetik, nem beszélve a nagyobb gáznyomásról, ami az azonos távolságon való azonos ölőerőt hivatott biztosítani.

Szintén nincs említve, hogy mennyi egyéb helyről juthat ólom az emberi szervezetbe, már anélkül is, hogy vadhúst fogyasztana. (Gondoljunk csak az ólomtartalmú vegyszerekre!)

Lehet, hogy az Atlanti-óceán túloldalán is készülődik az Európai Unióban tervezett ólombetiltáshoz hasonló javaslat? Bármi is lesz, védekeznünk kell az ilyen szankciók ellen, hiszen mind tudjuk, hogy ez a vadászat ellehetetlenedéséhez vezet, melynek következményeit nem kell részleteznünk az alapvető ökológiai ismeretekkel rendelkező emberek számára.

Forrás: Vadászlap