Gitár, hegedű és fuvola hangja csendült fel pénteken a Madarasi Hargita egyik rejtettebb erdős részén, ahol a több mint százötven éves fákat és magát az érintetlen természetet is megcsodálhatták a jelenlévők.

Az úgynevezett erdőfürdőt a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány (SZKA) és a Zetelaka Erdőrendészeti Hivatal munkatársai szervezték.
Autóinkat hátrahagyva, nagyjából egykilométeres séta után jutottunk fel a Madarasi Hargita Fenyősapka elnevezésű részére, ahol festői táj tárult a mintegy harminc meghívott szeme elé. Idős fák vették körbe az ott lévő sziklafalat, amely mellett érkezésünkkor rögtön észrevettük a kihelyezett kottatartókat. Amint mindenki helyet foglalat a kidőlt fákon vagy éppen a mohás sziklákon, András Róbert, a Zetelaka Erdőrendészeti Hivatal vezetője elmondta, hogy akciójukkal az erdő népjóléti funkcióját szeretnék kihangsúlyozni.

Ezt követően bemutatta a székelyudvarhelyi művészeket, akik félórás koncerttel készültek. Sófalvi Emese hegedűn, Kakasi Nóra fuvolán, míg Derzsi Dénes gitáron játszott. Igazi élmény volt hallgatni a zenét, amelyet a madarak éneke, illetve a lehulló levelek és az erdő egyéb neszei egészített ki.
„Nem lehet hazudni” Sófalvi Emese portálunknak elmondta, hogy egy alternatív koncerthelyszínként kezelték az erdőt, ahol a természet biztosította a díszletet, viszont a megszokott fellépésekhez képest több tényezőre kellett figyelni. Ez egy olyan helyszín, ahol nem lehet hazudni, nem lehet semmit megjátszani, hanem az szól, ami van. Itt hallani lehetett, hogy miként szól egy hangszer mindenféle körítés nélkül – fogalmazott. Enyhe nehézséget okozott a koncert során, hogy a hideg, nedves időjárás miatt elhangolódtak az akusztikus hangszerek, a fuvolába pedig a szél is belefújt játék közben. Ezek ugyanakkor nem vettek el sokat a zene értékéből.

A hátunk mögött lévő szikla és a fák összeérő lombkoronája igazából egy természetes amfiteátrumot képezett – magyarázta Sófalvi Emese, hogy minek volt köszönhető a zene jó hangzása. Arról is beszélt, hogy minden alkalommal változtatnak a repertoárjukon, ugyanakkor olyan zenéket választanak ki, amelyekkel „nem szentségtelenítik meg a helyszínt.” Igazi őserdő Kádár Tibortól, az erdőrendészeti hivatal munkatársától megtudtuk, hogy valóban különleges helyszínen voltunk, hiszen „ha létezik még kárpáti őserdő, akkor ez áll ahhoz a legközelebb.” Kifejtette, hogy legalább negyvenöt éve nem volt erdészeti beavatkozás az erdőrészen, ahol több mint százötven éves fák találhatók.

Igazi ritkaságnak számító fafajokat is meg lehet csodálni ott, ilyen például a hegyi szil vagy a hegyi juhar. Ezeken kívül pedig bükkfák, illetve luc- és jegenyefenyők is tarkítják az erdőrészt. Fontos tényező, hogy számos elhalt fa is van a helyszínen, amelyek kiváló élőhelyet biztosítanak a gombáknak és más élőlényeknek. A Zengő erdőfürdő elnevezésű rendezvénynek, amelyet az SZKA-val közösen valósítottak meg (immár negyedik alkalommal) kettős szerepe van: egyrészt ki szeretnék zökkenteni az embereket a hétköznapi stresszes munkájukból, másfelől az élmény jó hatással van a szorongással küzdőkre is.

„A fejlett társadalmakban rendszeresen szerveznek hasonló eseményeket” – jegyezte meg Kádár. Hozzátette, hogy a felsoroltakon kívül az is céljuk, hogy felhívják a figyelmet az erdők pozitív hatásaira. Az erdőfürdő során egyébként arra törekednek, hogy minél kisebb ökológiai lábnyom maradjon az erdőben, ezért nem is vittek a helyszínre berendezési tárgyakat sem, ugyanakkor a részvevők számát is maximum harminc főre korlátozták. Kifejezett kérés volt ugyanakkor, hogy minél kevesebb gépjárművel érkezzenek a helyszínre a meghívottak. Noha a mostani évadzáró esemény volt, jövőre szeretnék ismét megszervezni az erdőfürdőket.


Forrás: Székelyhon.ro