Gyenese Emese Zala megyében lakik, közgazdásznak tanul, egyetemista. Megadatott neki, hogy vadászként egy olyan megyében éljen, ahová messze földről érkeznek vadászok. Persze nemcsak vadászik, hanem meg is figyeli a környezetét.

Ha kell csendesen jár. Gyakran úgy is becézik, hogy a “szarvasokkal táncoló”. Az Agro Jager a fiatal fotóst kérdezte legújabb élményéről, amikor egy farkas- vagy vendégágas bikával találkozott. Képeit, alig 20-25 méterről készítette.

Amikor fényképezőgéppel indulok az erdőre cserkelni, fotózni, attól mindig megnyugszom – vágott bele. Szeretek az erdőn lenni és bizony többen feltették a kérdést, hogyan tudok ilyen közel kerülni a vadhoz?

Amikor ezzel a farkaságas bikával találkoztam igen szeles, őszi nap volt – folytatta. A testvéremmel és egy barátunkkal hazafelé tartottunk egy erdei sétáról, amikor a nővérem felfigyelt egy “barna foltra”. Az erdő sűrű részében, tőlünk körülbelül 40-50 méterre meg-megmozdult egy állat. Kíváncsian tettünk pár lépést oldalra. Vajon mi lehet az? – adódott a kérdés?

Aztán egyszer csak felemelte a fejét és megpillantottuk! Egy gímszarvasbika állt a sűrűben! A fényképezőgéppel ráközelítve vettem észre, hogy nem is akármilyen, mert egy tekintélyes farkaságas gímbika figyelt felénk. Persze, ahogy mi is, ő is észrevett bennünket.

Mivel álcaruha nélkül fotózok, plusz a szél sem kedvezett számunkra, eleve észrevett és esélyünk sem lett volna még közelebb kerülni hozzá. Így leültünk a földre és vártunk, hátha kilép egy fotó erejéig.

Ott tanakodtam magamban, hogyan tovább, amikor jött a fordulat… Ki gondolta volna, hogy ő is kíváncsi lesz ránk?!

Lassú léptekkel elindult felénk, miközben fejét emelgetve próbált szagot fogni. Eközben a fényképezőmből figyelve csak azt láttam, hogy jön és jön, de az izgalomtól már éreztem, hogy egyre hevesebben ver a szívem.

Körülbelül 20-25 méterre végül megállt és így sikerült ezeket felvételeket készítenem róla. Ezt követően miután ő is meggyőződött rólunk, megfordult, de nyugodt léptekkel visszasétált az előbbi helyére.


Az erdő mellett található egy tisztás, melyet alulról megközelítve próbáltunk közelebb kerülni hozzá. Ekkor már dél körül lehetett és gondoltuk hátha lesz még egy kis szerencsénk és kivált az erdőből. Lám a várakozásunk kifizetődött és ami hihetetlen, de le is feküdt elénk a fűbe és csak néztük egymást.

Úgy gondolom, hogy ezt a találkozást csak az tudja igazán átélni, aki érezte már, milyen élmény ilyen közel kerülni egy vadhoz. A természet és a benne rejlő szépségeit akkor lehet igazán kiélvezni, ha rendelkezünk kellő türelemmel és alázattal! – mesélte élményeit az Agro Jagernek Gyenese Emese.

Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter

Fotó: Gyenese Emese