Másfél éve működik a Pilisben, a Budai- és a Visegrádi-hegységben a Vadmacska Fajmegőrzési Program.

A Budakeszi Vadaspark, a Pilisi Parkerdő és a Duna-Ipoly Nemzeti Park együttműködésében megvalósuló program célja a főváros környéki vadmacskaállomány feltérképezése, hosszú távon pedig a fajmegőrzés. A populációt azonban számos veszély fenyegeti – ezekről, illetve a program eredményeiről tartottak december 8-án konferenciát a Budakeszi Vadasparkban.

A konferencia apropóját a vadmacskákat veszélyeztető számos tényező adta. Ezek közül a legjelentősebb a hibridizáció, azaz a házimacska-állomány keveredése a vadmacskákkal. Ez a veszély különösen jellemző a főváros környéki területekre, a Budai- és Visegrádi-hegységre, ahol az erdők mozaikszerűen váltakoznak lakott vagy emberek által intenzíven használt – például mezőgazdasági vagy turisztikai – területekkel.

A három szervezet által 2021-ben indított Vadmacska Fajmegőrzési Program célja az 1974 óta védett, 2012-óta fokozottan védett faj kutatása, fennmaradása és védelme. A „tisztavérű” vadmacska védelme, genetikai tisztaságának feltérképezése, rejtőzködő életmódjának tanulmányozása az erdei ökoszisztéma szabályozása és a biodiverzitás megőrzése érdekében is fontos.

A konferencián Szabó-Major Borbála, a Duna-Ipoly Nemzeti Park projektvezetője a Börzsöny kutatások több évtizedre visszanyúló történetéről és eredményeiről számolt be. Elmondta, hogy a Fajmegőrzési Program előtt vadmacska-megfigyeléseket elsősorban nagyragadozók keresése közben tudtak végezni, de így is több száz megfigyelést sikerült tenni – ebben komoly szerepet játszottak a „civil tudomány”, azaz a laikus természetkedvelők és természetvédő egyesületek megfigyelései.

Novák Adrián, a Duna-Ipoly Nemzeti Park természetvédelmi őre hangsúlyozta, hogy a Budai- és Visegrádi-hegységben éppen csak elkezdődött felmérés, gyakorlatilag még feltárás folyik. A területen a vadmacskaállomány keveset kutatott és nagyon zavart, hiszen az ember errefelé mindenhol jelen van. Mint elmondta, tizenegy vadkamerával célzottan figyelik a populációt, de az adatok egyelőre elég elszórtak. Annyi biztos, hogy a vadmacskák nagyon kedvelik a faanyagtermelést nem szolgáló, holtfában gazdag, változatos és háborítatlan erdei élőhelyeket. Ugyanakkor sajátos problémát okoz, hogy a csalizott megfigyelőhelyek sok más faj számára is nagyon izgalmasak, különösen a nyestek és nyusztok, valamint – túrással – a vaddisznók zavarják az adatgyűjtést.

Turi Luca, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem doktorandusza előadásban vázolta egyrészt a vadmacskák viselkedését, ha „környezetgazdagítással”, azaz mesterséges élőhelyük változatossá tételével próbálkoznak a kutatók, másrészt szociológiai irányultságú kutatásában részletesen vizsgálta a vadmacskákkal – és közvetve a macskatartással – kapcsolatos társadalmi véleményeket, előítéleteket, attitűdöket.

A konferencia megtekinthető videón is: https://youtu.be/XtCStlvrb6o

Forrás: Vadászlap