A napjainkban egyre jellemzőbb egyenetlen csapadékeloszlást az élővilág is nehezen viseli.

A csapadék mennyiségének fogyatkozásával csökken a talajvízszint, a szárazodási folyamat pedig rontja az erdők, lápok egészségi állapotát, és így nagyobb eséllyel megjelenhetnek és elterjedhetnek invazív, azaz nem őshonos növényfajok, valamint megnőhet a rovarfajok kártétele is.

Ennek megakadályozására, a KASZÓ Zrt. és az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) összefogásával, a hazai erdőgazdálkodás és természetvédelem szempontjából egyaránt fontos munka vette kezdetét 2013 őszén.

A KASZÓ LIFE projekt célja az volt, hogy a KASZÓ Zrt. által kezelt Natura2000 besorolású vizes élőhelyeket megőrizze, kiegyenlítse az időjárás okozta szélsőségek hatásait a csapadék helyben tartásával, ezzel javítsa az erdőállományok egészségi állapotát. Mindezt a KASZÓ Zrt. törzsterületén lévő tavak felújításával és újabbak létesítésével, valamint a környező vízfolyások lefolyásának lassításával kívánták elérni a szakemberek.

Bár az egyes beavatkozásokat kis területen végezték, hatásuk az egész megvalósítási helyszínen megmutatkozott.

A rendelkezésre állt öt év eredménye egyebek között a Bükki-tó kialakítása, a Baláta-tó megőrzésének elősegítése, a Kűvölgyi-tavak helyreállítása és bővítése, valamint időszakos vízfolyásokon mederbordák kiépítése.

A Bükki-tavat egy meglévő vízállás helyén alakították ki. Az ehhez megépített 68 méter hosszú völgyzáró gát segítségével szabályozható vízáteresztésű ökológiai víztározó jött létre, mely 1900 m3 vizet tart vissza a környező erdők számára. Életteret biztosít továbbá számos kétéltű- (pl. mocsári és erdei béka [Rana arvalis, R. dalmatina]) és madárfajnak (pl. cigány réce [Aythya nyroca]), a növények közül pedig egyebek közt a védett közönséges tóalma (Ludwigia palustris) és mocsári békaliliom (Hottonia palustris) számára.

A Baláta-tó 1942 óta védett terület, 2008-ban pedig erdőrezervátummá nyilvánították, vízhez kötődő élővilágának megőrzése kiemelt feladat. Fokozottan védett, csaknem 100 hektáros magterülete a nyílt vízfelülettől az erdőig többféle értékes élőhelyet nyújt (például zsombékosok és láprétek).

A vízutánpótlást csak a lehulló csapadékvíz biztosítja, ezért van szükség a víz megtartására és a lefolyás szabályozására. Ez utóbbi egy tiltós áteresz beépítésével valósult meg. A területen élő növényfajok közül a rovarevő aldrovanda (Aldrovanda vesiculosa) védelme a legfontosabb, mert ez a különleges hínárfaj hazánkban kizárólag itt fordul elő. További értékes fajok még például a szíveslevelű hídőr (Caldesia parnassifolia), a tőzegeper (Comarum palustre), az állatfajok közül pedig különlegesség a keresztes vipera fekete változata (Vipera berus var. prester).

A Kűvölgyi-tó korábban két tóból állt. Ezeket a halastavakat mesterségesen alakították ki a Taranyi-Rinya vizének felduzzasztásával. A tavakban a hosszú évek során a hordalék lerakódott, a partvédelem megrongálódott, a nyári időszakban a medrek rendszeresen kiszáradtak. A nagyobb tározókapacitás elérése érdekében a 2. számú tóból kikotortak körülbelül 10 ezer m3 iszapot, a part oldalát megmagasították, és a völgyzáró gátat megerősítették, valamint kicserélték az árapasztó műtárgyat.

A projekt során, a meglévő tavak folyamatos vízellátása érdekében, tőlük északra további két tavat alakítottak ki.

Ezzel pedig az eddigi összesen 7 hektáros két tó bővítésével négy egységből álló, közel 16 hektáros tórendszer jött létre, amely 135 ezer m3 vizet tud tárolni, és így folyamatos talajvízpótlást biztosít a környező erdőknek. Emellett a tórendszer párolgása kedvezőbb mezoklímát teremt a közeli gyertyános-bükkösök és gyertyános-tölgyesek számára, valamint kiváló pihenő- és táplálkozóhelyet kínál a vonuló vízimadaraknak.

A vízvisszatartás növelése érdekében három vízfolyás mintegy 15 kilométer hosszú szakaszán, átlagosan 100 méterenként, összesen 123 fából készült bordát építettek a mederbe a folyásirányra merőlegesen. Ezek lassítják a lefolyást, kissé megemelik a vízszintet, aminek hatására nagyobb arányban szivároghat a talajba a medrekben lefolyó víz.

Az erdőgazdaság erdeiben több helyen láthatunk idegenhonos, intenzíven terjedő fafajokat, így kései meggyet (Prunus serotina), bálványfát (Ailanthus altissima), zöld juhart (Acer negundo) és fehér akácot (Robinia pseudoacacia).

A LIFE-projekt során négy év alatt összesen 280 hektáron irtották a nemkívánatos, invazív fajok példányait. Ezen kívül javították a megrongálódott felvonulási utakat, hogy az érintett helyszínek könnyebben megközelíthetőek legyenek.

A projekt hatásait az Erdészeti Tudományos Intézet vizsgálta 18 mintaterületen. Ebből 14 a projektterület határain belül, 4 pedig – referenciaként – annak környékén található, égeresekben és kocsányos tölgyesekben. Évente két alkalommal ellenőrizték a fák egészségügyi állapotát, a lágy szárú növényzet változásait, és elemezték a mintafák évgyűrűit.

A műszaki beavatkozások lezárásával egyidejűleg kedvező változást tapasztaltak a talajvíz mélységében.

A projektterületeken már 2017-ben magasabban volt a talajvíz, mint a kontrollterületeken, az egyes kutak idősorait vizsgálva pedig jelentős javulás volt megfigyelhető a tavakhoz közeli mintaterületek esetén is.

A mederbordák kedvező hatása egyértelműen kimutatható volt az erdők egészségi állapotára: mind a tölgyek, mind az égerek esetében kisebb mértékű volt a levélvesztés és ágelhalás. Az erdők egészségi állapotát és az ökológiai viszonyokat a 2018-as zárás óta is folyamatosan ellenőrzik az ERTI szakemberei, a projekt kedvező hatásai továbbra is kimutathatók.

A KASZÓ-LIFE projekt kapcsán tehát több kedvező változás is történt az érintett erdőterületeken és közvetlen közelükben, így a jövőben indokolt hasonló jellegű projektek megvalósítása a hazai erdők és azok élővilágának védelmében.

Forrás: Nimród