Tízéves a Szürtei Vadásztársaság. A jubileum sok mindenre lehetőséget ad: megvonható az évtized mérlege, végig lehet gondolni a jó és a rossz jelenségeket, és akár bálozni is lehet. A Nimródok nemcsak a vadgazdálkodást, ezt sem bízták a véletlenre.
– A társaság 34 főből áll. A tagsági díj évente 300 hrivnya, négy nyugdíjas viszont 50 százalékos kedvezményben részesül – mondja Illés Károly elnök. – Sajnos, jelenleg a Legfelső Tanács azon határozata ad aggodalomra okot, mely szerint a vadászati jogért adót kellene fizetni. Ez alaposan megcsapolhatja az amúgy is szűkös anyagi lehetőségeinket. Egyben azt jelenti, hogy aki élvezni akarja a természet nyújtotta lehetőségeket, s közben még óvja is a környezetet, annak fizetnie kell. Aki rombolja, azt pedig nem büntetik... Sem a szemetelőket, sem a tarlóégetőket. Pedig az utóbbi nagy kárt okoz. A tüzek miatt tűnt el a fogoly és a fürj nagy része. Régen éjszakánként szinte minden kert sarkán énekelt a fürj. Ez ma már ritka élménynek számít, sőt az is, ha egyáltalán találkozik vele az ember. A fogolyra sem lövünk, éppen eléggé tizedelik a ragadozó madarak, amelyek az utóbbi időben Szürte környékén igencsak elszaporodtak. Nyilván van mivel táplálkozniuk.

– Ezek viszont védettek.

– Igen, de valamikor a hód is az volt, ma már viszont ki lehet venni rá a kilövőlapot. Mint ahogy nem kizárt, hogy a vadmacska sem sokáig szerepel a tiltólistán. Ennek is megnőtt az állománya, sokszor látjuk a nyomát.

A fácánállomány alakulása reménykeltő, mondja Illés Károly. Sokszor bukkannak az emberek kaszálás közben a fészkükre. Még a központban lévő autóbuszmegálló mögött is volt kettő. Ott is élnek tehát, ahol az emberek, s nem félnek a kutyáktól, macskáktól. Örömteli, hogy a polgárok többsége a megtalált tojásokat eljuttatja a vadászokhoz. A múlt évben mintegy száz tojást találtak, amiből az egyik falubeli, Palkó Tibor 54 fácáncsibét keltetett ki. Persze, a legjobb az lenne, ha a fészek környékét nem kaszálnák le. A tojó oda még visszamenne, de a nyílt területre már nem.

– Sokan megelégszenek azzal, ha lőnek egy fácánt – folytatja Illés Károly. – Persze, csak kakasra emelhetnek puskát. Az állomány 800–850-re tehető (2000-ben 82, 2004-ben 456 volt), s a kilövési kvóta 30 százalék.

A nyúlállomány stabil, 360 egyedre tehető a számuk (2000 – 39, 2004 – 220). 23 százalékuk lőhető ki, amit soha nem lépünk túl. Egyébként a közhiedelemmel ellentétben az ember nem mindig tér haza a vadászatról legalább egy nyúllal. Vannak sikeres és kevésbé eredményes portyázások is.

Persze, a vad akkor marad meg egy területen, ha van mivel táplálkoznia. A vadászok a társaság megalakulása óta foglalkoznak etetésükkel. A községi tanácstól öt hektár szántóföldet bérelnek, két hektáron kukoricát termesztenek, de a termést nem takarítják be. Emellett pedig közel húsz etetőt helyeztek ki, amelyek a kemény hónapokban segítik a vadak túlélését. Ha viszont az időjárás lehetővé teszi, hogy táplálkozzanak, nem szabad etetni őket, mert ellustulnak. A vaddisznó és az őz csak tranzitvadnak számít, de ezen az elnök szerint nem kell keseregni. Ha nagyobb számban megjelennének, el kellene felejteniük a nyulat és a fácánt is. A vaddisznó mindent elkerget a területéről, az őz pedig kiszorítaná a nyulakat, mivel a két vad egy takarmányon él.

– Hamarosan itt a tavasz, és a fiatal állatokra talán a rókák jelentik a legnagyobb veszélyt – magyarázza Illés Károly. – De meg kell várnunk, hogy februárban párosodjanak, mert a nőstény csak ezt követően foglalja el barlangját. A törvény szerint kétezer hektárra egy róka az optimális arány. Ez nálunk magasabb, de hát nem lehet megakadályozni, hogy ide jöjjenek. S hogy mégis itt vannak, az annak a jele, hogy van mivel táplálkozniuk.

– Az állomány alakulása azt jelzi, hogy önöknek sem kell koplalniuk.

– Nem, s ezt a tízéves jubileum alkalmából rendezett bál is bizonyította. A mulatságon a feleségek is ott voltak. Én csak egyet kértem a kollégáktól: puska és vadászkés nélkül jöjjenek. Ez egy remek lehetőség, hogy kiengeszteljük az asszonyokat azokért a napokért, amikor a magunk buliját csináljuk. S mint a régi szép időkben, ifj. Palkó Tibor mindenkinek, aki kérte, elhúzta a kedvenc nótáját. A menü fő étele, a bográcsgulyás disznó-, őz- és nyúlhúsból készült. Jól éreztük magunkat, s a többség egyetértett abban: a vadászbálnak folytatása kell hogy legyen. És nem tíz év múlva!

Forrás: Kárpátinfó