Néhány napja Borbély László környezetvédelmi és erdőgazdálkodási miniszter ejtette ki nyilvánosság előtt az ötletet: a romániai medvekérdést exporttal lehetne megoldani.
Köztudott, hogy a Kárpátokban a barnamedve (ursus arctos) túlszaporodott, élettere leszűkült, ezért egyre elviselhetetlenebb a települések és az ember erdei jelenlétének biztonsága szempontjából. Európa medvepopulációjának fele, körülbelül hétezer maci éldegél ebben az országban egyre szűkösebb körülmények között, miközben a kontinens más mérsékelt égövi tájain ez a mindenevő faj ritkaságszámba megy. Ezért van életben az Európai Unió és Románia között az a megállapodás, amelynek értelmében nálunk is a barnamedve védettnek nyilváníttatik, a hatóságok évente maximum háromszázötven példányra adnak kilövési engedélyt, pedig sokkal nagyobb lenne rá az igény (ez a zsákmánykvóta egyenlő a teljes görögországi medvepopulációval).


A most felmerült rendezési lehetőség többszörösen dicséretes: enyhítene a hazai medvék sorsán, könnyítene a mezőgazdák és a városi önkormányzatok (főként a gyakori medvekalandjairól elhíresült Brassó) kényelmetlen helyzetén, ráadásul bevételt jelentene az állami költségvetésnek. Nemcsak állatkertekbe, de alpesi vagy pireneusi vidékekre is lehetne telepíteni belőle. Viszont ennek az ára sem lebecsülendő: a lényegen kívül külön meg kellene fizetni az élő állat nem éppen veszélytelen elfogását, egészségügyi ellátását, szállítását. A világ első tíz medvetrófeája a Kárpátok erdeiből származik, a világrekordot egy, a Hargitán elejtett medve bundája tartja (bár a laikusnak nem sokat mond, a pontosság kedvéért ha írjuk ide: 687,79 ponttal). A „végzetesen megfertőzött” hazai és nyugati vadászok szemében a medvezsákmány hab a tortán, az ősidőkből átöröklött szenvedély sokak zsebéből egészen nagy összegeket csalhat elő. Szóval, kedves nyugatiak, ide a kárpáti barnamedvére!

Forrás: Szabdság.ro