Nem minden olasz márka dicsekedhet a Beretta múltjával és nimbuszával. Némelyikük csupán néhány vadászidényre tekinthet vissza. Ilyen fiatal márka a Renato Baldi is. Ez azonban semmit sem jelent, ha a puskák megfelelnek igényeinknek.

Művészneve: Renato Baldi. Néhány éve még teljesen ismeretlenül csengett. Miről is van szó? Egy igen jó kiállású olasz puskacsaládról – amely az olasz fegyverek döntő többségéhez hasonlóan Val Trompia környékéről származik –, amelynek majdnem minden tagja bock, de van köztük egy golyós expressz (szintén bock) és egy félautomata sörétes is. A tény, hogy a márkát az Europ Arm teremtette a semmiből, mindebből semmit sem von le. Az igencsak csábító minőségű kivitel mögött kipróbált, megfelelően könnyű, igaz, teljesen hagyományos mechanika rejtőzik – de hát ez kit zavar? Ráadásul mindez abszolút értelmes árakon. A fegyvereket szigorú követelményrendszer szerint, típustól függően, különböző bresciai és Brescia környéki fegyvergyártók készítik.

Ergal, de kovácsolt!
Azt rögtön megállapíthatjuk, hogy tipikus olasz puskákról van szó, azaz mechanikailag jó, csábos kinézetű és dekoratív, mondhatni elegáns, tökéletesen kivitelezett fegyverekről, amelyek kétséget kizáróan komoly gyártónál készülnek. Ha más területről keresnénk hasonlatot, azt mondanánk, olyan vérbeli latin szerető, aki szerenádot ad az erkély alatt...
A kínálatban jelenleg egy 12/89-es Special Canard kacsázó, egy 55 cm-es csövű Special Slug, egy 20/76-os, egy trap-árok puska, illetve egy szituációs lövészetre szánt puska található. A teszteléshez mi a legáltalánosabban használt modellt, egy Ergal baszkülös, 71 cm-es csövű puskát teszteltünk, amely 66 cm-es változatban is létezik.

Miután a dokumentációban azt olvassuk, hogy a fegyver tömege csupán 2.7 kg, némi aggodalommal kezdjük az ismerkedést, ez az aggodalom azonban a lövések során hamar eloszlik, és valamivel lassabban el is felejtődik. Ami a megjelenést illeti: ezüstszínű baszkül néhány „gépi” véséssel, amelyek igen kellemes, kissé szecessziós hangulatot idéznek; kettős elsütőbillentyű, amely ugyanúgy aranyozott, mint a baszkül bal és jobb oldalán, illetve a baszkül alján egyenként díszlő szalonka, fácánkakas és fogoly; áttört felső kulcs. Mindezt kiemeli a jól választott fa, pontosabban az a korszerű filmbevonat, amely a legközépszerűbb diófából is minőségi gyökérre hasonlító külsőt varázsol. Ez a film itt ráadásul elég ellenállónak tűnik mindannak az apró sérülésnek, amely a terepen történő intenzív használat egyenes folyománya. Kissé ugyan túlságosan is simának tűnik, tapintásra azonban hasonlít az olajos polírozású tusákhoz.

A baszkül Ergalból, ebből az ellenálló alumíniumötvözetből készült, amelyet a nagyobb ellenállóképesség érdekében még kovácsolnak is, így alakítva a fém szerkezetén. A baszkül hátsó falán acéllemez állja a visszarúgások erejét, ráadásul cserélhető is arra az esetre, ha túlságosan hamar elöregedne. A záródás hagyományos, nagy, lapos retesszel történik, amely a csőkampó aljába mart horonyba kapcsolódik. Az illesztések roppant korrektek, a dobozból kivéve még egy kicsit keményen járnak, de egy új puskánál ez így is illik. A csöveken és a meglepetésképp acélból készült sátorvason szép, mély barnítást kapunk. Ami igaz, az igaz, nem minden vésésnek ugyanolyan a színvonala, és részünkről szívesen elhagynánk a sátorvasat és a mellsőtestet díszítő „graffitiket”.

A két elsütőbillentyű aranyozott, ez úgy tűnik, egyre általánosabb – és kissé talán túl tündöklő – szokássá válik. Ugyanezt a puskát szerény felárral szintén aranyozott szelektív monobillentyűvel is választhatjuk. (Lő)-szokás kérdése, ki mit szeret. A nagyteljesítményű, nem mérgező töltények természetesen nem minden változattal használhatók: az általunk kipróbált modell 76 mm-es változatban acélsörétes bevizsgálással is bírt, csakúgy, mint cserélhető choke-jai, amelyekből ötöt kapunk a fegyverrel.
A kínálatban ennél a modellnél alkalmasabbak is akadnak a vízi környezetben történő használathoz, így például egy Special Canard (kacsázó) változat, amelyhez 89 mm-es töltények kellenek, és szintén öt, acélsörétre is bevizsgált choke-kal szállítják.

Némi rúgási hajlam
Készüljön bármilyen fémből, a baszkül mindig igényel utómunkát a fegyverkészítő részéről – a forma és a külső tekintetében éppúgy, mint a működés terén. A kidolgozás ezen a baszkülön elég minimalista, mondhatni, kissé durva is. Ugyanakkor a baszkül alsó része mattított, ami örömteli kontrasztot képez a baszkül oldalainak igencsak sikerült polírozásával.

A csősín széles (1 cm) és ventillált. Az egyensúly érdekes, főleg 71 cm-es csövekkel, még akkor is, ha néha el is tűnődünk azon, hogy 66 cm-es csövek vajon nem csökkentenék-e tovább a súlyt anélkül, hogy a lövés minősége romlana. Tegyük hozzá persze azt is, hogy terepen tíz deka ide vagy oda igazán nem sokat számít.
Mint minden könnyített puska, ez is hajlamos némi „rúgdosás-ra”. Megérdemelne egy lágyabb agytalpborítást is, és számos mérethez – kis- vagy nagytermetű vadászokhoz – utólagosan kell majd hozzáigazítani: a dőlést és a kihajlást be kell állítani. A testes pisztolymarkolat – amelynek dőlésszöge lehetővé teszi, hogy elkerüljük a hagyományos mutató-ujj-sérülést, amelyet minden nagyon nagy kezű vadász ismer – és a gömbölyű és tulipános előagy ugyanakkor végtelenül hasznos, kiváló fogást nyújt, és jelentős szerepe van abban, hogy azok is nagyon könnyen és hamar összeszoknak a fegyverrel, akik nem félnek attól, hogy a fa módosítása nélkül rossz lövési beidegződéseket vennének fel. A rovátkolás lehetne valamivel „harapósabb”, de így sem zavaró.