A legtöbb hazai vadász álma, hogy Széchenyi Zsigmond vagy Kittenberger Kálmán nyomdokaiba lépve egyszer Afrikában próbálja ki tudását. A földrész állatvilága egzotikus trófeák megszerzésére ad lehetőséget, melyeket itthon legfeljebb állatkertben vagy a szomszéd vadász falán csodálhatunk csak meg. Az álom sokak számára ma már nem elérhetetlen, több iroda is szervez afrikai vadászatokat. De mielőtt bárki belevágna a nagy kalandba, érdemes néhány keresetlen szót ejteni a megvalósítás gyakorlati oldaláról is.

Az afrikai vadászat legolcsóbb és legegyszerűbb módja, ha úti célul Dél-Afrikát választjuk. Afrikában a vadászat megítélése jelentősen eltér az európaitól. A vadak hasznosítása több országban még megoldatlan kérdés, Dél-Afrikában azonban az utóbbi évtizedekben sokat változott a helyzet. Míg korábban ellenségként tekintettek a vadra, - mert táplálkozásával sok gondot okozott a gazdaságnak, - addig mára értékén kezelik a vadállományt, a vadászat, a vadászati turizmus, pedig jól jövedelmező üzletág. A problémás vadfajok szabályozása megoldódni látszik, a mennyiség a farmokon belül növekszik, s a szabályozott vadászattal csökkenteni lehetett a vad által okozott károkat, a növekvő bevételből jut természetvédelemre is.

Mikor, mire vadászhatunk?

Míg hazánkban mindössze néhány faj van, mely egész évben vadászható, Dél-Afrikában ilyen korlátozással nemigen találkozunk. Ez annak köszönhető, hogy az ország területe kisebb-nagyobb farmokra, bekerített magánbirtokokra van felosztva, amik mérete elérheti akár a 10 ezer hektárt is. Érdemes megjegyezni, hogy aki "természetes" állapotú és vadállományú területre vágyik, az ne Dél-Afrikát válassza úti célul. Mivel a birtokok magánkézben vannak, vadból annyi és olyan faj van terítéken, melyet a farmer vesz és szaporít.

Az afrikai terminológia a farmok között különbséget tesz. Vannak úgynevezett "szabad" területek, ahol a kerítés mindössze 1,5 m alatti, s a vad szabadon mászkálhat. Ezeken a "szabad" farmokon érvényes vadászati idények alatt, vadfajonként és tartományonként eltérő időpontban vadászhatunk. Mivel ezzel az utazásszervezők tisztában vannak, ezért a program összeállításánál figyelembe veszik az igényeket, és ennek megfelelően állítják össze az útvonalakat. A legtöbb helyen a vadászat során is lehetőség van változtatásra, ha korábban nem jelzett vadat kíván a vendég elejteni.

Akár elefántra is lehet vadászni
Vadászfarmnak a 2,2 m magas, minősített és talajhoz rögzített kerítéssel körülvett zárt területet nevezik. Abban az esetben, ha a farmon veszélyes vad ("Big Five"-ból négy: elefánt, oroszlán, bivaly, orrszarvú) van, szükséges az elektromos kerítés is. Ezekre a fajokra csak külön vizsgát tett úgynevezett "fehérvadász" vadásztathat, akinek tartományonként kell rendelkeznie az engedéllyel. A vadászfarmokon nincs vadászidény vagy korlátozás, a fehérvadász engedélye is egy életre szól.

Mivel a déli féltekén az éghajlatok másként alakulnak, néhány szempontot érdemes figyelembe venni, az időpont kiválasztásánál. Február-április hónapban a vegetáció az esős évszakot követően dús. Ebben az időszakban a zöld Afrikát figyelhetjük meg, de a vadászat szempontjából ez nem hátrány. A napi hőmérséklet is kedvező. Ezt júniusban és júliusban hűvös "tél" követi, ami 15-20 fokot jelent a nappali órákban, de akár fagypont alá is süllyedhet éjszakára. Mivel a fákon és bokrokon ilyenkor alig van levél, jók a látási viszonyok. Az idő augusztus közepétől kezd ismét melegebbre fordulni, szeptembertől már kifejezetten kellemes a hőmérséklet. A hőség októberben köszönt be.

Afrikában teljesen más vadászati szokások uralkodnak, mint Európában. A vad 60 százalékát autóról, 20 százalékát cserkelve, 20 százalékát víznél, lesen ejtik el. Dél-Afrikában engedélyezett az éjjel, reflektorral történő vadászat is. A számadatok meglepőek, de a hivatásos vadász legfontosabb feladata a vendég biztonságának garantálása. A dús vegetációban a cserkelés jóval nehezebb, egy hiba pedig akár emberéletbe is kerülhet.

Ha mégis ragaszkodunk a cserkeléses vadászathoz, készüljünk rá fel, hogy a hagyományosnak tekinthető egy-két személyes vadászat helyett Afrikában kisebb csapat kísér minket. Noha a nagy tömeg szemünknek meglepő lehet, mindenkinek fontos szerepe van. Elől fekete nyomkeresők haladnak, őket követi a hivatásos vadász a vendéggel, majd a fegyverhordó, egy videós és egy vízhordó zárja a sort. A vad elejtésekor nagy gondot fordítanak az esemény megörökítésére. A vadász néhány mondatban összegzi a kamerának a vadászatot, a kísérők, pedig elhelyezik a vadász mellett az elejtett vadat hasra fordítva, maga alá húzott lábakkal, feltámasztott fejjel. Erre a momentumra a vendéglátók mindig elegendő időt hagynak a vendégnek.

 

Az elejtett vad zsigerelése, majd a trófea lefőzése, a bőrök szabályszerű lenyúzása és a besózás nem az elejtés helyszínén, hanem telephelyen történik. Mivel a fertőtlenített, kiszárított állapotú trófeát személypoggyászként a vadászat végeztével nem hozhatjuk haza, számolnunk kell egy 3-4 hónapos idővel, amíg Magyarországra érkezik. Amennyiben helyben szeretnénk kikészíttetni a trófeákat, ez is megoldható. Ezt érdemes előre jelezni, mivel az engedélyeztetést és a preparálást csak külön európai karantén helyiséggel rendelkező műhely jogosult intézni, s csak ő szállíthat a repülőtérre is. Ebben az esetben 4-6 hónappal később érkezik a falra kerülő ékesség Magyarországra.

Figyelembe véve a fentebbieket garantált, hogy nem fog minket csalódás érni, ha belevágunk a nagy kalandba.

Forrás: Deluxe