Döcög a vonat a fagyott síneken. Bámulom a fehér tájat, már ami látszik belőle a sötét hajnalban. A vonatnál várnak, a kocsiablak befagyva, mindenütt jégvirág. Azt sejtettem, hogy hideg lesz, hiszen tegnap -5 fok volt, de szemem döbbenten tapad az autó hőmérőjére. -14 fokot mutat. Hűha!

Mire a helyszínre érünk, már -19-nél áll a mutató. Te jó ég! Fácánt nem fogunk látni, az már szent. Ilyen hidegben kimenni is kár. Igen, de jönnek a többiek Pécsről, már úton vannak.

Vadászat vezetőnk vár bennünket, mint ha morogna a bajsza alatt valami nem normális vadászokról, meg valami olyasmit is emleget, hogy ő ilyen hidegben inkább egy menyecske fenekét simogatná a meleg takaró alatt.

Mondja, de a szeme közben csillog. Tudja, hogy a kezében vadászreflex íjat szorongató, elszánt csapatot nem tántoríthatja el holmi farkasordító hideg, ami igazából csak jelentéktelen fagyocska. Ahogy őt sem tudta eltántorítani semmi soha… ez már csak így van. A vadászat olyan szenvedély, ami sokszor felülbírálja a józan ész hatalmát.

Tapasztalt vezetőnk irányítása alatt 8 vadász, és két vizsla vág neki a fogvacogtató tájnak. A hó ropog a lábunk alatt. Messziről elárul nyúlnak, rókának, mindenféle vadnak. Tényleg van valami difi nálunk nyakon felül…

A vad a nyílt területről a kukoricába és a sűrű bokros, fás erdősávokban bújt meg a hideg elől. Kutyáink lesznek segítségünkre felkutatásukban.

Bent a kakas!- hangzik a kiáltás. Mivel az új törvény szerint az íjász a földön levő madárra is lőhet, nem kell felugrasztani a bokor alatt bujkálót. A sűrű ágak közé azonban szinte esélytelen íjjal belőni. A nyílvessző elakad a bozótban. A kakas helyből száll fel, mint valami Harrier. Két nyílvessző repül utána reménytelenül. Nyúl fut ki az útra íjjal elérhetetlenül 70 méterre…

Na, most, a kukoricásban is menjünk végig! A kutyák elöl keresnek, figyelni kell rájuk. Nyúl fut ki messze, kettő is. Ó, sörétes puskához van kalibrálva a távolság… Nagy ívben kilőtt vesszőm majd méterrel csapódik mögötte.

A magas kukoricában zuhog nyakamba a levelekre tapadt hó. Szűkek a sorok íjnak. A keresztbe dőlt szárak sem segítenek, leverik a kifutóról a vesszőt. Vércsepp! Kiáltás hangzik: vigyázz! Sebzett disznó nyoma! Itt nem lőttek tegnap, de jöhetett a másik területről. Figyeljetek!

Ez már izgalmas! Titkon mindenki reméli, hogy pont az ő sorában fekszik… és megvárja, míg kihúzza az íjat. A kukorica sorban kihúzni egy nagy ívű reflexet, és a szárak között átlőni sebzett disznóra, naná hogy napi rutin... naná.

Az én soromnál váltott ki a mezőre. Apró vércseppek jelzik nyomát. Nincs komoly baja. Elment még hajnalban. Sajnos…

Itt egy kis pihenő. A disznó okozta izgalmakat le kell vezetni. Először is valakit rá kell beszélni, hogy dobja fel a sapkáját, amire aztán mindenki rálő. Vezetőnk 40 éves vadászkalapja különösen értékesnek tűnik, ezért őt biztatják legtöbben, hátha hajlandó feldobni. Hiába. A viharvert darab már ereklye!

Repülnek a sapkák és a nyílvesszők. Az enyém magasan beakad egy faágba. Na, ki megy fel érte? Egy legény van talpon a vidéken. Aki hegymászó, annak nem akadály egy fa. A piros-fehér 6 pulykatollas vessző már lent is van. Hogy miért használunk fluflu tollazást, vagy ilyen hatalmas pulykatollakat? Mert azt akarjuk, hogy kilövés után ne repüljön messzire a vessző. Szinte merőlegesen fog leesni, és könnyebben megtaláljuk. Gyerünk tovább!

Aztán a legjobb hely. Egymás után jeleznek a kutyák. Előbb egy fácán esik, aztán egy nyúl. Vigyázzatok!- halljuk a figyelmeztetést. –Nehogy beszakadjatok a jégbe!

A mezőn gyanúsan sima havas felületek lapulnak. Alatta félig befagyott pocsolyák. Néha törik csizmánk alatt a jég, de a szemünk hamar rááll a figyelésre. Az egyik bokor különösen érdekes, két kakas is lapul benne. A nyakon lőtt kakas fura módon elrepül, a másik viszont megvan.

Rálövök én is egy kakasra, de csak megsebzem, a vessző pedig örökre eltűnik a gazban. A mellettem álló íjász küldi utána a második vesszőt. Övé a zsákmány.

Avatás, terítékfotózás, csillogó szemek, forró tea. Vajon mikor lesz az a bizonyos „legközelebb”? Majd ha fagy?

Forrás: Vadászíjászat