Eben a témában azt hiszem minden kísérőnek, hivatásos vadásznak lenne mondanivalója. Nem csak arra akarok utalni, amikor a vendég hajnalban cserkelés előtt csőre töltve mellém durrantott, vagy a lesen állandóan az új, alig ismert fegyverét babrálva az egyszer csak elsült, szerencsére csak a tetőt lyuggatva ki. Tanulságos történetek fegyverről, lőszerről

Nem lehet elégszer mondani, hogy – Széchenyi Zsigmondot pontatlanul idézve – mi vadászok a halált tartjuk a kezünkben. Szenvedélyünk eszköze, vadászörömeink forrása, a vadászfegyver súlyos tragédia és jelentős kár előidézője lehet. Néhány szerencsésen, vagy sehogy sem végződő rövid történet talán tanulságul szolgál az olvasó részére.

„Hangos ürítés”

Eben a témában azt hiszem minden kísérőnek, hivatásos vadásznak lenne mondanivalója. Nem csak arra akarok utalni, amikor a vendég hajnalban cserkelés előtt csőre töltve mellém durrantott, vagy a lesen állandóan az új, alig ismert fegyverét babrálva az egyszer csak elsült, szerencsére csak a tetőt lyuggatva ki. Azt hiszem, mindenkinek megvan a maga története.
Nem mintha baleset szempontjából számítana, hogy egy gyakorlatlan vendég, vagy egy rutinos hivatásos vadász okozza, de az utóbbitól mégis szokatlan.
Jó barátom mesélte az alábbiakat:
Akkor már több mint 10 éve hivatásos vadászként dolgozott, egy év honvédségi megszakítással. A vadászterületeken állandóan fegyverrel, jellegüknél fogva golyós puskával járt-kelt. Néhány évet a szülőfaluját is magába foglaló területen tevékenykedett. Mivel gyakran járt otthon rövid időre, a golyós fegyvert ilyenkor az előírások ellenére – kivehető vagy lenyitható tár hiányában – cső alá szokta nyomni. Gyakran emlegette, hogy a cső alá töltött, vagy lenyomott és hátrahúzott dugattyúval hordozott golyós puska kevésbé veszélyes, mint minden alkalommal zárdugattyúval kitárazni a fegyvert. Ebben azt hiszem igaza is van. Szóval cső alá nyomva le szokta zárni a dugattyút és elsüti a fegyvert.
A mindennapi rutin mellett mégis egy alkalommal az ebéd melegítése közben a megkésve cső alá nyomott puska elszólta magát. Szerencsére csak a mennyezetet lyukasztotta ki, életre szóló élményt okozva ezzel barátomnak, aki az ijedtséget követően mehetett gipszért, glettért, festékért. Nagyobb baj nem történt, de ez is csak a szerencsének köszönhető. Ő is úgy érzi, hogy talán egy életre elég volt neki ez a figyelmeztetés. Azóta máshogy néz ő is a golyós puskára, és első dolga a dugattyút felnyitni. Állítása szerint a lenyomott lőszert korán engedte el, a dugattyú pereme elkapta a hüvelyt és egyszerűen csőre töltötte, majd elsütötte a fegyvert.
Nyilvánvaló, hogy az említett gyakorlattal megszegte a vonatkozó vadászati és fegyvertartási előírásokat, de a valóságban sűrűn előfordul az általa követett módszer, főként fegyvert gyakran hordó hivatásos vadászok, erdészek között.

Tanulság:
A fegyverkezelési szabályokat nem véletlenül találták ki. A töltés-ürítés során a fegyvercső szabályos helyzete alapvető fontosságú. Ne hagyjuk szó nélkül a szabálytalanul, veszélyes módon történő töltést vagy ürítést. Megdöbbentő, de sok idős, vagy gyakorlottnak tartott vadász is hajlamos elfelejtkezni ilyen „apróságokról”.

Kérem, hogy akinek hasonló „élménye” volt, vagy hallott hasonló, gellert kapott lövedék által kialakult rendkívüli eseményről, írja meg és küldje el ide.
Előre is köszönöm!