Az éjjelt egy kis pataknál töltöttük, amely rövid folyás után a hegy lábánál, egy hosszanti szakadékban elvész. Teleki gróf menet közben egy orrszarvút ejtett el és így az elefánthúst-megvetőkről is bőven gondoskodott; délután azonban alkalmunk nyílt, hogy többi embereink fazekait is megtöltsük.
Olyan fáradt a Nap, úgy szeretne már lenyugodni szegény! Beteg. Szédelegve áll sárgás leheletének párájában. Didereg. Bágyadt arcát a láz színesíti. Öreg, erőtlen téli Nap. Próbál, próbál: de a napsütésre nem nyílik más, csak jégvirág.
A csupasz fák alját hó borítja, de azért fekete az erdő. A nagy komor faóriások, a havas földből kiemelkedve, jobban sötétlenek, mint ha csak a késő őszi nedves avar terülne alattok. Különben sem az a szűzfehérség csillog a földön, ami a friss havat olyan széppé teszi. A szél lehordta már rá a gally hulló moszatját, kérgét; tele a hó felülete apró törmelékkel.
A trófea és a szerzésével járó élmény kiegészítik egymást. Mindkettő alkotórésze a vadászemlékek, de annak képzésében legtöbbször nem egyforma arányban vesz részt az agancs és az élmény. Világverő trófeákhoz esetleg csak egy jelentéktelen esemény fűződik, míg lehet valamely jelentéktelen trófeának mindent felülmúló és felejthetetlen emléke.
A Tahi-erdőben, nem messze volt vadászkunyhóm alatt, fordul ki a magasabb hegyek meredek oldalai közül a keletnek lejtő dombok közé az a sziklás szakadék, amelyet a helybeliek Szilosnak mondnak. Ez a csaknem áthatolhatatlan sűrűségű bozóttal borított, árnyékos, mély árok volt annak idején a „szilosi remete", egy magában járó vadkan kedvelt búvóhelye.
A trófea és a szerzésével járó élmény kiegészítik egymást. Mindkettő alkotórésze a vadászemlékek, de annak képzésében legtöbbször nem egyforma arányban vesz részt az agancs és az élmény. Világverő trófeákhoz esetleg csak egy jelentéktelen esemény fűződik, míg lehet valamely jelentéktelen trófeának mindent felülmúló és felejthetetlen emléke.
A nyúl e sorok írójának vadászéletében mint tömegcikk nem szerepel. A legtöbb erdélyi Nimród a tapsifülest egyéniségnek tekinti, melyhez néha nevezetes vadászati események emléke fűződik. Azért a szíves olvasót, aki ily viszonylatban csak sablonos tömegmészárlásokra gondol, arra kérem, hogy az itt leírtak elolvasásához szükséges türelmet és érdeklődést előlegezze.
A trófea és a szerzésével járó élmény kiegészítik egymást. Mindkettő alkotórésze a vadászemlékek, de annak képzésében legtöbbször nem egyforma arányban vesz részt az agancs és az élmény. Világverő trófeákhoz esetleg csak egy jelentéktelen esemény fűződik, míg lehet valamely jelentéktelen trófeának mindent felülmúló és felejthetetlen emléke.
– Színes programkínálat a Sólyomfalvi Vigasságon, – Kihelyezett őztrófea-bírálat Veszprém megyében, – Vadgazdálkodási konferencia az Országos Vadásznapon – A Simontornyai Vár múltja és jelene, – Erdő Ernő bácsi meséi – A barcogás, – Vadvilág – Lecsengő gímszarvasbőgés, induló dámbarcogás