A Kolumbiai Nemzeti Egyetem kutatói megalkották a kutyafélék családfáját, feltérképezve a több mint háromszáz ismert faj közötti rokoni kapcsolatokat.
„Nagyon különböző étrenden élő fajokat hasonlítottunk össze, majd osztályoztuk. Egyes kutyaféléket a ragadozók közé soroltunk, más fajokat, amelyek étrendjének 70 százalékát hús alkotja, csúcsragadozóként határoztunk meg, és vannak a mindenevők, amelyek húst és növényeket egyaránt fogyasztanak" – magyarázta Joao Munoz-Doran kutatásvezető, hozzátéve, hogy a modern farkasok ősei a csúcsragadozók közé tartoztak.

Nagyjából nyolcmillió évvel ezelőtt álltak össze falkákba a kutyafélék, hogy becserkészhessék a nagyobb testű zsákmányállatokat. A közösségi életmód a csoportos vadászat eredményeként alakult ki a csúcsragadozóknál, ahová a háziasított kutya legközelebbi rokona, a szürke farkas is tartozik.

Az erős állkapocsizomzat és a nagy tépőfogak, mint jellegzetességek kialakulásának közös evolúciós történetét tárták fel a kutatók. Nyolcmillió évvel ezelőtt, amikor Ázsia, Európa és Észak-Amerika területén kevés volt az erdőség, a nyílt térségekben a közös vadászat volt a célravezetőbb. Sok nemzedék után a falkában való életmód a kutyafélék külső jegyeire is kihatott – sokkal sikeresebbnek bizonyultak a táplálékszerzésben az erős állkapoccsal, izomzattal és nagy tépőfogakkal rendelkező állatok. Az idők folyamán a farkas csúcsragadozóvá vált, rendkívül erős állkapcsával óriási harapóerőt fejt ki, akár a jávorszarvas vagy a bölény legvastagabb csontjait is el tudja morzsolni. Ezért a farkas legközelebbi rokonának, a háziasított kutyának is nagyon is jó evolúciós oka van arra, hogy szeresse a csontot. Megvan hozzá az eszköze és ezt az eszközt használni is akarja – fogalmazott Joao Munoz-Doran.

Forrás: MTI