Reggeli hívás során, állán érte a lövés az őzbakot, rázta a fejét és befutott egy nádasos, kukoricasávba, nem is mentek utána, úgy döntöttek kutya kell, nem kockáztatnak.

Utólag kiderült helyesen döntöttek. Nagy forgalmú út mellett először szokásosan vezeték nélkül, majd az út veszélyes közelsége miatt vezetéken folyt a keresés. Sok hurokkal 550-600 métert tehettünk meg az első sebágyig, ami meglepő volt számomra, hogy inkább csak csepegő vér volt pár helyen ahol a bak többet időzött. A kukoricában, még ahol keresztezte a sorokat, ott sem találtam kenést sehol. Majd hallottam megugrani valamit egy bokorsorból, ahová el is vezetett a Rony … kukoricásba vette be magát ismét a sebzett, az úttól már csak 30 méterre voltunk ekkor.

Amikor távolodni kezdett az úttól a csapa szabadon engedtem Ronyt, én meg kiszaladtam az út szélére egy kerékpárútra, hogy ha kifelé ugranának, meg tudjam állítani a forgalmat időben. Vagy két oda vissza utat csináltam pár száz méteren, amikor már hallottam, hogy hajsza zajlik a kukoricásban. Hála az égieknek, és a bak szokásának, saját territóriuma felé menekült, ekkor lövés dördült, és láttam, hogy Rony is pár másodperc és 50 méter után állít. Telefonáltam , hogy fogják meg a Ronyt , amit elmulasztottak, és Ő a munka végeztével futás az autóban maradt Cirkához, mire látom ám 400 méterről, hogy minden ablakon és minden módon próbál bejutni a menyecskéhez. Talán egy ép elem sem maradt az autón, hirtelen haragomban el is tángáltam kissé … sajnos.

Köszönöm szépen a segítséget, amit a hivatásos kollégától kaptam, egy ismerőse Nyírbátorban egy kemény óra polírozással az autót is rendbe tudta rakni … Köszönöm szépen ez úton is!

Forrás: Utánkeresők Baráti Köre; Szabon Gábor