A mai délután egy sok izgalommal, és még több félelemmel teli utánkereséssel zárult. Reggeli vadászaton megsebzett gímborjút kerestünk, ami a lövés után átváltott a Duna töltésen. Ott a kollégám megjelölte a csapát. Mi ettől a jelöléstől kezdtük a vezetékmunkát.

Basa könnyedén ment a csapán, több helyen jelezve kenést és vércseppeket. Úgy 600 méter vezetékmunka után a borjú sebágyából kelt előttünk, ami csak mintegy 200 méterre volt a Dunától. A csatolás utáni gyorsan odadobott lövésem sajnos nem talált. Csupán néhány pillantásnyi időm volt átgondolni a helyzetet, s a fejembe nyílalt a tudat, hogy az irány a rettenetesen hideg és széles Duna felé esik. A borjú és Basa eltűnt a szemem elől, s habár várnom kellett volna a hangos állóra csaholást, egy percig sem jutott eszembe, hogy egy helyben maradjak. Futottam utánuk a Duna partra, hátha onnan több mindent látok. Ekkor megpillantottam és már hallottam is azt, amitől nagyon tartottam. Bizony a szarvas már több, mint 90 méterre a vízben volt, Basa pedig 10 méterrel lemaradva, csaholva úszott utána!

Félve ugyan a két állat egymáshoz való közelsége miatt, de mégis eldördült egy lövésem, hiszen nem tehettem mást a folyamatos árral való úszás miatt, nem beszélve arról hogy az országhatár is egyre jobban közeledett! Ilyenkor minden perc órának tűnik. Sajnos ez a lövés sem talált. Eközben többször is eltűntek mindketten a víz alatt, a szívem pedig egyre hevesebben vert. Végül Basa mind vehemensebb lett és véget vetett a vízi küzdelemnek, de akkor már jócskán a Duna közepén voltak! Közben próbáltam segítséget kérni a túloldalon, csónakból horgászó úrtól. Több perces kiabálás, fütyülés és utánkeresőkabát lengetés után láttam, hogy a csónak felém tart. Az a 2 perc, amíg átért, óráknak tűnt, látva közben azt, hogy a kutyám a borjúba csimpaszkodva árral lefelé tart. Már több száz métert haladtam a parton én is lefelé, mire csónakba kerültem. Szerencsére sikerült mind a borjút, mind a kutyát partra segíteni.

A horgász segítsége nélkül “akármi” is történhetett volna, amibe bele sem merek gondolni! Ezért még egyszer hatalmas köszönet neki!

Forrás: Utánkeresők