Bölényeket nevelnek Moszkvától alig több, mint száz kilométerre az Oka folyó partján, a Priokszko-Terraszni természetvédelmi területen, aminek köszönhetően újra feltámadt egy már kipusztult állatfaj, az európai bölény.
A park a harmincas évek óta teljesen érintetlen ötezer hektáron fekszik. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) által kijelölt bioszféra-területek egyike: mintegy 900 növényfajta és számtalan, köztük sok ritka állatfajta élőhelye, különböző erdők, tavak és folyócskák tarkítják, de legfőbb nevezetessége a bölénynevelde. A bölények a tudósok szerint a mamutokkal egy időben is léteztek. A hatalmas, békés állatoknak a természetben úgyszólván nincs ellenségük az emberen kívül: félelmetesen erős szarvuk és patájuk van, bőrük pedig olyan vastag, hogy nem lehet átharapni.

A neveldében látszólag sima drótkerítéssel választják el őket a látogatóktól, ám a sodrony jó öt milliméter vastag – a bölények ennek ellenére néha még ezt is átszakítják.

Valaha az európai bölény benépesítette szinte az egész földrészt. Nyugat-Európában a VI. századra, a Baltikumban és másutt a XVIII. századra kiirtották őket, vadon ettől kezdve már csak Oroszországban és Lengyelországban élt. Az első világháború utáni időszakra azonban itt is lecsökkent az állomány, 1927-re összesen 48 egyed maradt. A környezetvédelem még fogalomként sem létezett, amikor lelkes tudósok a Priokszko-Terraszni természetvédelmi területen 1948-ban megszervezték a neveldét. Ehhez többévi tárgyalás után – és cserében a szabad természetben befogott más állatokért – két bölénypárt kaptak Lengyelországból.

Amerikából is érkeztek egyedek

Az ötvenes évek elején amerikai bölények is érkeztek, amelyek szintén jól szaporodnak. Az európai bölényeket más természetvédelmi területre, gyakorlatilag vadon élő csordákhoz küldik – eddig összesen 600 bölényborjú került ki innen –, az amerikai bölények azonban kizárólag állatkertekbe költöznek, mert Európában nem lehet ezeket az állatokat szabadon engedni, nehogy keveredjenek a fajok. Az első két pártól kezdve a csorda saját utódokkal töltődött fel, a Természetvédelmi Világalap (WWF) segítségével csak 2000-ben érkeztek új állatok a genetikai sokszínűség megőrzése érdekében.

A parkban általában nyolc bölénycsalád él. Egy-egy család egy hímből, 3-4 nőstényből és az utódokból áll. Míg azonban a nőstények a természetben ötéves korukig táplálják kicsinyeiket zsíros tejükkel, a neveldében a tavasszal világra jövő kis bölényeket egyéves korukban elválasztják anyjuktól, úgyhogy őszre megerősödnek, önállóvá válnak, és készek a költözésre. A családban matriarchátus uralkodik, mert a hímek csak a párzási időszakban csatlakoznak a tehenekhez és borjakhoz, különben magányosan kóborolnak.

Szigorú fegyelem és rangsor uralkodik a családokban, nemcsak a hímek vívnak meg rendszeresen egymással az elsőbbségért, hanem a nőstények, sőt már az egészen fiatal állatok is. Egy kifejlett bika súlya elérheti az 1000 kilogrammot, testhossza mintegy három, marmagassága két méter, a tehenek valamivel kisebbek. Füvekkel és levelekkel, fiatal faágakkal táplálkoznak, kizárólag vegyes lombozatú erdőkben élnek. Általában 25-30 évig élnek, de a Priokszko-Terraszni területen olyan jók a körülmények, hogy akár tovább is. A nőstények minden évben ellenek, noha a vadon élő állatok csak 3-5 évente hoznak világra utódot.

Többek között ennek a neveldének a munkája eredményezte, hogy ma már a bölényállomány meghaladja a háromezer egyedet. Közülük mintegy ezer él természetvédelmi területeken és állatkertekben, a többi a szabad természetben, mintegy harminc csordában kóborol. A bölénynevelde télen-nyáron látogatható. Moszkvából jó út vezet Szerpuhovig, ott a Danki jelzést kell követni; Dankiban van a park irodája, onnan lehet – szigorúan csak vezető kíséretében – bejutni a védett területre és a bölényneveldébe.

Forrás: MTI