A Tisza árterében hűvös áprilisi szél vagdalkozik, porzik tőle a nemrég vetett kukoricaföld, hajlong az ámorcserje bozót, rázzák a levelüket a magas nyárfák.
Nyirkos, hideg és borús időben a legtöbb embernek nincs kedve elhagyni a meleg otthont. De van, akinek ilyenkor is dolga akad a természetben, mert a szenvedélye szinte bármilyen időben okot talál arra, hogy elinduljon.
Néhány nap választ el minket az őzbakidénytől. Készüljünk rá Varga Csaba alábbi írásával, amelyet Wass Albert A titokzatos őzbak című elbeszélése ihletett, annak hatására idéződött fel benne a saját titokzatos őzbakja. Csaba írása pedig sokunkban idéz fel hasonló találkozásokat a nemes vaddal.
Időtlen idők óta hangosak telente a magyar erdők a hajtók kiáltozásaitól, még megsaccolni sem tudjuk, hogy hány ilyen vadászat volt eddig, mégis minden történet egyedi, más, mint a többi. Ahogy Varga Csaba alábbi írása is az.
Olvasás közben érzi az ember a csípős március esti szelet, látja maga előtt Pali bácsit és hallja a hangját, ahogy régmúlt időkből előkotor egy-egy történetet. Ő is az a vadász, aki nem csinál gondot abból, hogy a hibázásairól meséljen.
Naponta pörögnek az interneten a terítékre került szebbnél szebb bikákról készült képek, de a rövid kisérőszövegekből maximum néhány adatot tudhatunk meg róluk. Elnézve ezeket, gyakran hiányzik a vadászat története, mert hiszen az a lényeg…
Nézőpont kérdése, hogy egy ilyen vadászélményt a szerencsés, vagy a szerencsétlen kategóriába soroljuk. Ha a hónap 13. napja péntekre esik, válasszuk az utóbbit, hogy a babona fennmaradjon.
Az újszülöttnek minden vicc új – szól a közmondás. Széchenyi Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából ezúttal egy olyan írását olvashatják, amelyet eddig már milliók élvezhettek, de lehet, hogy lesz, aki most találkozik vele először.
– Színes programkínálat a Sólyomfalvi Vigasságon, – Kihelyezett őztrófea-bírálat Veszprém megyében, – Vadgazdálkodási konferencia az Országos Vadásznapon – A Simontornyai Vár múltja és jelene, – Erdő Ernő bácsi meséi – A barcogás, – Vadvilág – Lecsengő gímszarvasbőgés, induló dámbarcogás