A vadászat, mint a legősibb emberi tevékenység egyike, az ember és a természet különleges kapcsolatát jelenti Ezt a kapcsolatot együttesen alakítják és szabályozzák az ösztönök, a hagyományok és a törvények.

A vadászat szenvedély sport, szakma és gazdasági tevékenység egyidejűleg, melynek céljait, módszereit és kereteit a mindenkori politikai társadalmi és gazdasági viszonyok határozzák meg.

A vadászat komplex tevékenység, amely a vadászható vadállomány fenntartását és hasznosítását egyidejűleg és egymástól elválaszthatatlanul hivatott biztosítani.

A vadászat ugyanakkor a kultúra egyik speciális megnyilvánulási formája is, melynek a vallási szertartások kialakulásában éppúgy szerepe volt, mint a művészetek létrejöttében. A vadászat ma is ezer szállal kötődik a zenéhez, az irodalomhoz és a képzőművészetekhez, mert egyrészt ihleti ezeket, másrészt folyamatosan a segítségüket kéri, hisz a vadászat végső soron az élet és a halál csodás misztériuma, ami a művészetek segítsége nélkül aligha lenne értelmezhető.

A vadászat egy sajátos életforma és önként vállalt felelősség, mely a vadász és a vad, a vadász és a természet, valamint a vadászok és a nem vadászok sokszínű és bonyolult kapcsolatrendszerének egészére kiterjed.

A vadászat modern világunk egyik legellentmondásosabb tevékenysége, hisz számos faj végveszélybe kerülne a vadászok erőfeszítése nélkül, ugyanakkor az is tény, hogy a vadászat maga is a veszélyforrások egyike.

A vadászat tehát a társadalom számára egyszerre kényszer és engedmény, melyet a jog engedélyez és az etika fogadtat el.

A természetért érzett felelősség elve

A természet a vad számára élőhely, az ember számára pedig életfeltétel. A vadászati erkölcs alapja tehát a természetért érzett általános felelősség. A természetszeretet ma aktivitást, cselekvő részvételt feltételez. Éppen ezért:

Az igaz vadász nem csak szereti és csodálja, de ismeri is a természetet. Folyamatos képzéssel önképzéssel fejleszti természettudományos ismereteit, melyek nélkül nem igazodhat el az erdők, mezők és vizek sokszínű és bonyolult életközösségében.

Ismeri és betartja a természet- és környezetvédelmi előírásokat, törvényeket és rendeleteket.

Ismeri , óvja és védi a védelem alatt álló állatokat és növényeket.

A vadászható fajok általános leírását, magatartását, táplálkozását, szaporodásbiológiáját, betegségeit különösképpen ismeri.

Egyedeket ejt el, de a fajokat védi.

Őrzi és védi az erdők, mezők és vizek tisztaságát, lehetőségeihez képest mérten részt vesz a szennyeződések és károk elhárításában.

Vadgazdálkodási és vadászati létesítményeket csak tájba illő módon, környezetbarát kivitelben létesít.

A vadászat sajátos eszközeivel - a vadállomány létszámának szabályozása, illetve tervezett szinten való tartása útján - , cselekvő módon részt vesz az erdők és más természeti értékek védelmében.

A hozzáértés és a szaktudás elve

A vadászat a vad elejtésére irányuló céltudatos tevékenység. Ebből a szempontból tehát a vadászat szakmának tekinthető, mely hozzáértést, precizitást, megbízhatóságot, valamint tökéletes szerszámkezelést és anyagismeretet feltételez, függetlenül attól, hogy az illető vadász hivatásosként, avagy hobbyból űzi a mesterséget.

Az igaz vadász a vadászható fajok szakértő ismerője, különös tekintettel a lehetőségi alapelvekre. A vadfajok nemét, életkorát, trófeaminőségét, egészségi állapotát minden vadásznak egyértelműen fel kell ismerni, illetve el kell tudni bírálni.

Pontosan kell ismerni és maradéktalanul be kell tartani a vadászattal kapcsolatos törvényeket, rendeleteket, vadásztársasági, illetve üzemi szabályokat és előírásokat.

Tudni kell, hogy melyik vadfaj elejtésére milyen fegyver, illetve lőszer alkalmas. A vad nem élő céltábla — a lőkészséget a lőtereken kell megalapozni és fejleszteni.

A vadászatok eredményességét nagymértékben javítják a jól képzett, fegyelmezett, szakszerűen alkalmazott vadászkutyák. A kutyatartó vadászok rendelkezzenek megfelelő kynológiai ismeretekkel, különös tekintettel a fajtakiválasztásra, a kiképzésre, a fegyelmezésre és a vadászatokon végzett közös munkára. Kiképzetlen, engedetlen kutyákkal tilos és etikátlan is vadászni.

Az állatok méltóságának elve

A természetet benépesítő és színessé tevő -, állat- és vadfajokkal közös hazánk a Föld. Az erdők és mezők lakói nem ellenségeink. A vadászat állati életek kioltásával jár, a vadászetika egyik legfontosabb alapelve mégis az állatok életének tisztelete, méltóságának elismerése.

Vad elejtésére csak a törvények és rendeletek keretei között, az adott vadászterület vadgazdálkodási terveinek megfelelően, gondos és szakszerű kiválasztás alapján, a helyszín és a körülmények alapos ismeretében, az arra alkalmas törvényes eszközzel kerülhet sor.

Az erkölcsös vadász nem kockáztat, nem lő túl messzire és bizonytalan helyzetekben, mert az állat sebzését és minden szenvedését kerülni kell.

Az elejtett vadat illesse tisztelet - fajtától, nemétől, trófeaminőségétől függetlenül.

Az elejtett vad szakszerű zsigerelése, rendbetétele és kezelése egyrészt értékmentés, másrészt tiszteletadás.

A sebzett vad szakszerű és állhatatos utánkeresése lelkiismereti kötelesség.

A megtalált sebzett vadat az arra legalkalmasabb eszközzel és módon haladéktalanul meg kell szabadítani kínjaitól.

Méltatlan dolog nemes nagyvadnak kábító anyagot, netán mérget tartalmazó takarmányt adni, megcsonkolt csali állatokat alkalmazni, vérző sebeket okozó csapdákkal csapdázni.

Az etetőhelyeken tilos vadászni!

Az igazi vadász ugyanakkor részt vesz a vadállomány védelmében, etetésében, természeti katasztrófák estén a veszélyeztetett egyedek mentésében.

Mesterséges tenyésztéssel hozzájárul a faj fennmaradásához, az adott populációk minőségének javításához, a vadászati lehetőségek bővítéséhez.

Vadon élő állatot igaz vadász hobbiból vagy státusz-szimbólumként nem fog be és nem tart fogságban, befogott állatokkal nem kereskedik és az azokkal való kereskedést minden törvényes eszközzel megakadályozza.

Az állatoknak szenvedést tudatosan semmiképpen nem okoz, az állatkínzás minden formáját elítéli és ha teheti, meg is akadályozza.