Aki vadász – és nem csak puskás ember –, az tiszteli, szereti, sőt csodálja a vadat A teríték az elejtett vad ravatala. Az élet ellobbant, a test élettelen, de ettől még nem változott rideg tárggyá. Tiszteletet érdemel. Vadászó őseink hitvilágában és szokásrendjében az elejtett vadat kivételes bánásmód illette meg, már csak azért is, mert elődeink szentül hitték, hogy az állatok „lelkének” hatalma van a sorsuk felett.
Napjaink vadászainak már kevésbé átszellemült a vadhoz fűződő viszonya. De nem érzelemmentes. Aki vadász – és nem csak puskás ember –, az tiszteli, szereti, sőt csodálja a vadat. Minden vadászható faj valamennyi birtokba vett egyedének kijár a végtisztesség.
A teríték nem depó, nem „terméklerakat”. Voltam olyan vadászaton, ahol a vadbegyűjtők sáros betonplaccra dobálták a vontató pótkocsijáról a véres tetemeket. A teríték méltóságának megalapozása a megfelelő helyszín kiválasztásával kezdődik. A vadászterületen vagy a vadászház udvarán úgy kell kialakítani a terítékhelyet, hogy az érzékeltesse a vad és a természet összetartozását, és egyben megalapozza az aktus ünnepélyes voltát.
A teríték számára kijelölt kisebb-nagyobb teret fenyő-, tölgy- vagy cserlombkoszorúval keretezzük. Ez a keret is több mint dekoráció. Az örökzöld fenyő az örök élet, a tölgy- és cserfalevél pedig a dicsőség, az elismerés szimbóluma.
A terítéken az elejtett vadat szigorú protokoll szerint kell elhelyezni. „Az elejtett vad rangsor szerint fekszik a terítéken – írja az OMVK Etikai Kódexe. – Elöl a hím egyedek sorakoznak, majd a nőneműek és aztán az utódok (ünők, borjak, gidák, malacok).” Több vadfaj esetén a helyes sorrend: gímszarvas, dám, őz, muflon, vaddisznó. A vad mindig a jobb oldalán fekszik; kivételt képezhet a vaddisznó, melyet hasra is fektethetünk, amennyiben nem áll fenn a szennyeződés veszélye.
A társas vadászatok apróvadterítéke hasonló elvek alapján, a fajok „rangsorát” itt is érvényesítve készül. A helyes sorrend: mezei nyúl, fácánkakas, fácántyúk – és esetleg fogoly. Mindkét terítéktípus esetén a teríték elejére, az első sorba helyezzük a szőrmés és szárnyas dúvadat.
A tiszteletadás, a teríték melletti helyes viselkedés közös felelősség. A vadászat vezetői a teríték „fejrészénél” állnak, a puskás vadászok és a segítőik egymással szemben, a teríték két oldalán. Ez utóbbival kapcsolatban nem egységes a gyakorlat. Az OMVK Etikai Kódexe azt javasolja, hogy a vadászok a teríték bal oldalán álljanak, de a jobb oldalon történő felsorakozás a gyakoribb. A tiszteletadás ünnepélyességét nagyban emeli a máglyák fellobbanó lángja és a vadászkürtök messze zengő hangja. Ha egy vagy két kürtös van, akkor ők a vezetőség mellett állnak; ha három vagy annál több, akkor álljanak velük szemben, a teríték negyedik oldalán.
Mindez a legtöbb helyen így is történik. De szinte mindig mindenütt lát az ember méltatlan megnyilvánulásokat. A terítéken fekvő apróvadat a későbbi birtokbavétel reményében megjelölni, a szárnyas vadat lábánál fogva vinni, a lombkoszorú kerítést átlépni, a nagyvadat lábbal „igazgatni” tilos. A teríték mellett a beszédek és a kürtölések ideje alatt zsebre tett kézzel állni, cigarettázni, telefonálni több mint illetlenség.
A teríték természetesen az egyéni vadászat alkalmával elejtett vadat is megilleti. De a fotó, a közösségi média kedvéért sem kell „virágoskert” közepébe helyezni szegény állatot. Az orgonák és mezei virágok mellett már a kiskertek vágott virágaival koszorúzott őzet is láttam. A töret és a teríték keretezése a vad otthonterületén, elejtése helyén található növényekből készüljön.
A töret, a teríték és a vadhoz, vadászathoz kötődő minden szokás és rítus csak akkor éri el célját, akkor nyeri el értelmét, ha általa hosszabb-rövidebb időre túllépünk, felülemelkedünk a mindennapok rideg valóságán.
Forrás: Nimród
