Kedves fegyverszakértők és profi vadászok, Önök nyugodtan ugorják át ezt a cikket. Jelen írásunkban, inkább a témában kevésbé járatos érdeklődőknek szeretnénk bemutatni a sörétes fegyvereket. Természetesen nem térünk ki minden egyes típusra, inkább egy átfogó képet szeretnénk adni a sörétes fegyverek felépítéséről és működéséről, néhány képpel szemléltetve.

Szokásos csoportosításának alapja lehet a csövek száma, azok elrendezése, valamint a működési elv.

Így megkülönböztetünk:
- egycsövű sörétes vadászfegyvert, amely lehet még továbbá
- egylövetű; többlövetű és ez ismét lehet - ismétlő és automata vagy félautomata;
- két-, három- (drilling), négycsövű (vierling) söréteseket. Az utóbbiak általában ma már mind billenőcsövűek, míg korábban találhattunk közöttük más megoldásokat is.

Valamennyi vadászfegyveren négy főrészt (cső-, agy-, zár- és elsütőszerkezet) és ezenkívül egyéb szerelékeket különböztetünk meg, amelyeket most röviden bemutatunk jellemzőikkel.

A cső anyaga legrégebben közönséges vas volt, később szalagokból kovácsolt „damasztacél", amelyben keményebb és lágyabb vasszalagok váltakortak. Ma ún. folytacél csövekkel készülnek a sörétes fegyverek. A többcsövűek gyakoribb építési formáiból két fő típust különíthetünk el. Az egyik az egymás mellett (fekvő csövű, duplapuska, lapátcső stb.), a másik az egymás felett (bak, bok, bock, bokk) való elhelyezés. A drillingek és vierlingek csőtengelyei három- vagy négyszögben helyezkednek el keresztmetszetben.
A csöveket a csősín fogja össze, amelynek az egymás melletti elrendezésénél (duplapuska) még célzó szerepe is van. A bokképítésnél a fegyver tömegének könynyítésére sokszor rácsosan áttört ún. ventilált megoldással találkozunk, amely ugyanakkor a lövések utáni gyorsabb lehűlést is elősegíti.

A cső belső kiképzésében megkülönböztetjük a tulajdonképpeni csőfuratot, a töltényűrt, és e kettőt összekötő (legfeljebb 10 mm hosszúságú) átmeneti részt vagy kónuszt. A csőfurat kiképzése lehet hengeres és szűkített vagy idegen szóból (choke) meghonosodottan csokkfurat. Ez utóbbi a tölténykamrával ellentétes csővég közelében egy keskenyedő furatrész, amely a kónusztól eddig hengeresre fúrt belső átmérőn 0,5-1,00 mm-t szűkít, majd így leszűkítve folytatódik előre hengeresen a csőtorkolatig. Az automata vagy a félautomata sörétes fegyverek általában hengeres furatúak, és az esetleges szűkítést - amelynek tulajdonképpeni szerepe a lövés sörétrajának nagyobb távolságon való jobb összetartása, tehát a hatásos lőtávolság „megnyújtása" - csőtoldalék ráhelyezesével oldják meg. Tulajdonképpen egy csokktoldást kapunk, amikor ezt a toldalékot a cső végére erősítve, a hengeres furat elé helyezzük. Kézzel állíthatjuk a szűkítés mértékét 1/4-1/2-3/4, illetve 1 értékekkel.
Ha a szűkítés különösen erős, akkor a tölténykamra külső-alsó sík lapján a csőkampók mellett a „nem golyónak" vagy „no to bullet" jelzés található. Az ilyen sörétesekből veszélyes az ólomgolyó kilövése. Ugyanitt szokás feltüntetni a szűkítés mértékét is.
A cső és általában a fegyver elsődleges számszerű jellemzője az öbnagyság vagy kaliber. Az ógörög kalopodosz (kaptafa) szó több nyelven torzulva érte el ezt a mostani alakját. Jelentése is eléggé furcsa a söréteseknél, ha meggondoljuk, hogy minél nagyobb a szám, annál kisebb valóságos átmérőt jelent. Ennek az a magyarázata, hogy abszolút értelemben véve nem is a csőre vonatkozik, hanem azoknak az ólomgömböknek a darabszámát jelöli, amelyek 1 angol font (453,6 g) ólomból önt-hetők, és a csőbe éppen beleillenek. így már viszont érthető a számozás és az átmérő viszonya, mert azonos tömegű anyagból valóban kevesebb nagyméretű gömböt lehetett önteni az elöltöltők korában, mint kicsinyeket. Szokásosan gyakori a 12,16 és 20, de ritkán előfordul a 10,14,24,28,32 és 36-os kaliber is a sörétes csövekben.
A csőhossz nagyban befolyásolhatja a fegyver lőképességét. A mérethatárok általában kaliberenként változnak, nagy átmérőhöz (10-12 kal.) nagy csőhossz (80 cm vagy nagyobb), kicsihez (24-28 kal.) rövidebb (65 cm vagy kisebb) cső tartozik.
Ugyanazon a sík felületen, ahol a szűkítést feltüntetik, még megtalálhatjuk a különböző belövési jeleket, a gyártó cég vagy állam és a belövőállomás vagy az újra-vizsgálás meghatározott jelzéseit.
Az agy vagy ágy rendszerint valamilyen nemes fából készülő szerkezeti elem, feladata a fegyver egyéb fémrészeinek ágyazása, foglalása és a lövés előtti célzó helyzetben a fegyver biztonságos fogásának megkönnyítése. Két fő részből áll, az előagyból és a tusából. Az előagy farésze a cső alsó-hátsó harmadát fogja, ágyazza be. Rendszerint egyetlen gyakorlott mozdulattal levehető a sörétes fegyverek többségénél a szétszedés első fázisaként. Ahol nem levehető - egészen régi és egészen új típusok - ott rendszerint nincs is egyéb funkciója, mint az előrenyújtott, puskát tartó kéz számára megfelelő fogás biztosítása. Ahol levehető - és ez a többség -, ott rendszerint találunk még az előagyban egy elmés szerkezetet, a tölténykivetőt (ejector). Ez nem más, mint egy többféle módon megoldható, de alapvetően azonos célú szerkezet, amelynek rendeltetése, hogy a lövés után a tölténykivonó az üres hüvelyt ne csak kiemelje a töltényűrből a megfoghatóság mértékéig, hanem azt dobja is ki, tegye szabaddá ezáltal a csövet az újratöltéshez, növelje ezzel a tűzgyorsaságot.

A sörétes fegyvereknél ismerünk angol vagy sima, francia vagy pofadékos. 90 amerikai vagy pisztolyfogású és német agyat. Ez utóbbinál az agyon vagy tusán mind a pisztolyfogás, mind a pofadék megtalálható. Meg kell azonban jegyezni, hogy a klasszikusnak tartott sörétes fegyver a sima angol agyazású. Az agy hosszát az első billentyűtől (ravasztól) az agytalp (tustalp) közepéig mérjük. Ez átlagos testalkat esetén 360 mm. Az agyat vagy tusát hátul a borítólemez zárja le, amely lehet fém, szaru, műanyag, gumi. Ez utóbbit előszeretettel alkalmazzák hosszabbítási céllal. A zárszerkezet és zárótest többféle megoldásban ismeretes. A hosszú kulcsos, az excenter-, a Scott-, a Toplever-, a Greener-, a Purdey-zárak mind sajátos szerkezetűek, egyéni konstrukciós jegyekkel. Feladatuk a zártest (baskül) és a cső között olyan összeköttetés megteremtése, amely kizárja a lövéskor képződő gáznyomások erőhatásának káros tevékenységét, lezárja a fegyver hátsó részét, védi a lövő testi épségét. A zártestet a kulcs mozgatásával lehet felszabadítani. E szerkezeti elemet az egyes konstrukciókon más-más helyen találhatjuk. így beszélünk alsó, felső, a régi típusoknál első-alsó kulcsról stb.

Félautomata sörétes
1. zárszerkezet, 2. töltényűr, 3. inerciarúd, 4. inerciarúdcsap (F.: Zoltán A.)

Az automata vadászsörétesek zárszerkezete tulajdonképpen dugattyús zár, benne az elsütőszerkezethez tartozó rugóval és ütőszeggel. E fegyverek működési mechanizmusa lényegileg arra épül, hogy a kilőtt töltény gáznyomásából bizonyos visszaható erőt felhasználtak a konstruktőrök az üres hüvely kidobására és a tárból egy új tölténynek a csőbe való juttatására. Ismertebb típusai: Browning, Breda, Beretta, Remington stb.
Az elsütő- és lakatszerkezet a lövést teszi lehetővé. Szerkesztési megoldásai a külső, a rejtett, a süllyesztett kakasos, az odallakatos (Purdey, Holland and Holland, Simson stb.) és az Anson and Deeley rendszerű, de ismertek ezek kombinációi is. A felsoroltak mindegyikénél megtaláljuk az elsütést előidéző billentyűt (ravasz) egy, de gyakrabban kétbillentyűs megoldással, a váratlan elsütést vagy elsülést megakadályozó biztosító valamilyen szerkezetét, a kakast és az ütőszeget, a feszítőrugókat és - bár nem mindenütt - a jelzőcsapokat. Ez utóbbiak a fegyver fémrészének felületéből kissé kiemelkedve azt jelzik, ha a rugó feszített állapotú, illetve besüllyedve mutatják az elsütőrugók fesztelenítettségét.

Az oldallakatos fegyvereknél az előbb ismertetett szerkezeti elemeket a fegyver oldallapjára rögzítik belülről, az Anson and Deeley rendszernél pedig a tűzfal mögött, a középső-belső térben kerülnek elhelyezésre. A váratlan elsüléstől, a billentyűk beakadásától, az elhúzástól védi a fegyvert a „ravaszokat" körülvevő sátorvas.

Szakértő olvasóink hozzászólásait fórumunkon várjuk.


Irodalom:
Dr. Kőhalmy Tamás: Vadgazdálkodás.
Zoltán A.: Vadászfegyver és lőismeret.
Haglund, B.-Clawson, E.: Die Jagdwaffe und der Schuss.
Hardy, J: Vadászfegyverekről vadászoknak.
Zeiske, W.: Waffe und Schuss. Waffen und Schiesskunde fir Jager und Sportschützen.