Kedves fegyverszakértők és profi vadászok, Önök nyugodtan ugorják át ezt a cikket. Előző írásunk folytatásaként, inkább a témában kevésbé járatos érdeklődőknek szeretnénk bemutatni a golyós fegyvereket. Természetesen nem térünk ki minden egyes típusra, inkább egy átfogó képet szeretnénk adni a golyós vadászfegyverek felépítéséről és működéséről, néhány képpel szemléltetve.

Lehetnek: egy- és kétcsövűek; billenőcsövűek, automaták és ismétlők; kis-, közepes és nagyöbűek (kaliber); zárdugattyúsok és súlyzávárosak; tusa-, előágy- és középágytárosak.

A cső anyaga tömörre öntött, majd méretre fúrt különleges acél, hosszúsága általában 45-65 cm közötti. Itt is megtaláljuk a töltényűrt, az átmeneti részt és a tulajdonképpeni csőfuratot, amelynek mm-ben vagy hüvelykben mért átmérője a kaliber vagy öbnagyság. A többcsövűek elrendezésére a söréteseknél mondottak érvényesek. Itt különösen lényeges az a szerkesztési elv, hogy a többcsövűek tengelye úgy fekszik egymáshoz képest, ami egyetlen pontban lehetővé teszi az azonos találatot. E ponton túl az ilyen fegyverek hátránya az, hogy a „keresztbelövés" kíséri a fegyver használatát.
A tulajdonképpeni csőfuratnak itt is sajátos jellemzői vannak, amelyek azonban lényegesen eltérnek a sörétesekétől. Amikor - a lövés pillanatában - a lövedék a csőfuratba kerül, ott egy sajátos kialakítású „csavaranyában" találja magát. Huzagok, ormok és hornyok kényszerítik egy forgómozgás felvételére, az ún. rotációra, amelynek célja a jó iránytartás, hiszen a lövedék szinte belefúrja magát a röppályába. A huzagolás a golyós fegyver csövének egyik fő jellemzője, szükséges tehát kicsit jobban megismernünk. A spirális vonalban futó mélyebb rész a horony. Két ilyen bemarás között meghagyott „kiemelkedő" rész az orom. A forgási irány leggyakrabban az óramutató járásával egyező. A huzagmélység 0,1-0,2 mm. A csavarodottság mértékszámát kétféle módon szokás meghatározni. Vagy centiméterekben, ami egy teljes körülfordulás tengelyirányú hosszát jelenti (20-40 cm a kaliber­rel egyenes arányban növekedve), vagy kaliberben kifejezve, amely 30-36-os érték között változhat. Szintén a tengelyirányú hosszat jelenti, de mértékegysége a cm helyett az illető kaliber (azaz, ha pl. egy 8x57 kaliberű fegyver huzagolása 30-as kali­berű, akkor az 24 cm-en fordul teljesen körbe). A huzagok száma szokásosan 4,5,6, 7 lehet. A kaliber mérését páros huzag esetén vagy két orom, vagy két horony között végzik, páratlannál viszont orom és horony között.
Európában a metrikus kaliberjelölést alkalmazzák a fegyver- és lőszergyárak, ahol az első szám a lövedék átmérője, a második a hüvely hosszúsága mm-ben, és néha feltüntetik a bevezető cég vagy konstruktőr nevét (pl. 6,5x 58 Mauser). Az angol kaliberjelölés egy számadatot és egy céget jelöl. A szám a lövedék átmérője hüvelykben (angolul inch, németül Zoll) pl.: ,308 Winchester, ahol a tizedesjelet mindig kiteszik, de a nulla előtte elmarad. Az amerikai kalibereknél néha második, sőt harmadik számmal is találkozunk, ahol a második a lőportöltet, a harmadik a lövedék tömegét adja meg grainben (1 grain=0,0648 gramm) pl.: ,50-20 Winchester, vagy ,28-30-120 Stevens stb. Egyes kalibereknél a második számadat a töltény kifejlesztésének évét jelöli, pl. a manapság igen terjedőben lévő ,30-06 esetében is az 1906-os évre utalóan. Az angolszász kaliberek metrikus rendszerre való átszámítása az 1 inch=25,399 mm összefüggés alapján történik.
A golyós csövek idővel való elhasználódása esetleg csőcserét tesz szükségessé. Ezt egy csavarmenet vagy bajonettzár csatlakozással könnyen el lehet végezni, azonban ezt hatósági próbának és belövésnek kell követnie, ezért gyári tevékenységet igényel.
Az agy a billenőcsövű golyósoknál a sörétesével azonos. Az álló vagy rögzített csövű fegyvereknél (amelyek még továbbá lehetnek egylövetűek, automaták és ismétlők) az agy egyetlen fából készül. Itt ekkor tehát egyben van a tusa, a középagy és az elöagy, amely utóbbi rendszerint csak alul fekszik a csőhöz, azonban ma újra divatba jönnek az ún. végigagyazott „stutznik", ahol a torkolatig tart a faborítás.
A zártest a billenőcsövű és az automata golyósoknál teljesen megegyezik a sö­rétesek szerkesztési elvével, lényeges azonban a különbség ezekhez képest az ismétlő golyósok zárszerkezetében. Itt a mechanikus működtetésű zárdugattyút találjuk, amelynek lényege a következő. A cső mögött kiszélesedő, középaggyal körülvett fémházon, az ún. zárkamrán belül egy dugattyútest helyezkedik el, amelyet a fegyver kezelője a fogantyú (kacs, szarv) segítségével hoz mozgásba. Ez részint a csőtengely irányával megegyezően előre-hátra történik és e mozgásirány minden típusnál megtalálható, másrészt néhol találunk tengelykörüli forgó mozgást is a reteszelés, illetve a nyitás biztosítására. E mozgások közben a dugattyú az üres hüvelyt kivonja a töltényűrből, újat tesz a helyére, és felhúzza az ütőszegrugót, hogy a fegyver lőkész állapotba kerüljön.
Maga a dugattyú egy egyszerűnek látszó, tömbbe szerelt test, szétszedésével azonban láthatóvá válnak szellemes megoldású szerkezeti részei, mint pl. a zárófej a kivonókörömmel, az ütőszeg a rugóval és az anyával, a dugattyúsín vagy vezetőléc, a dugattyútest a fogóval és a reteszelőszemölcsökkel, valamint a biztosítóretesz a fogantyúlapkával.
Bár sokféle szerkezeti megoldás ismeretes, még az ilyen szűk keretek között is meg kell említeni két alapvetően lényeges konstrukciót. Az egyik Peter Paul Mauser (1838-1914) német fegyverkonstruktőr nevéhez fűződik, aki a belga hadsereg

Forgó tolózáras golyós
1. zárfej, 2. ütőszeg, 3. zárfogantyú, 4. ütőszegfej, 5. ütőszegfejcsap, 6. töltényűr, 7. elsütőemelő, 8. ütőrugó (F.: Zoltán A.)

felfegyverzésének korszerűsítéséhez adta el találmányait 1888-tól folyamatosan. E jellegzetes forgó-tolózáras Mauser ismétlőknek kezdettől fogva versenytársai voltak Ferdinand Ritter von Mannlicher (1848-1904) egyenes húzású tolózáras - tehát nem forgó! - fegyverei. Végső soron valamennyi ma használatos golyós fegyver e két alaptípus valamilyen módon továbbfejlesztett, modernizált, biztonságosabbá, korszerűbbé tett változata.
Az elsütöszerkezet a konstrukciós elvet tekintve megegyezik a sörétesekkel, ha a fegyver billenőcsövű vagy automata. Az ismétlők esetében e szerkezeti elemek is bekerültek a zárdugattyú testébe. Az elsütőbillentyűnél találunk egy olyan kisegítő szerkezetet, ami csak a golyósokra jellemző, ez a gyorsító. Feladata, hogy segítségével kiküszöböljük az esetleg nehezen, keményen elsülő fegyver elrántását. Szerkezeti megoldása lehet egy- (Stecher, Rückstecher) és kétbillentyűs (Schneller). Az elsőnél az egyetlen billentyűt előre nyomva az maga válik érintésre elsülő érzé-kenységűvé. A másik változatnál a hátsó billentyű kattanásig való meghúzásával az elülső - a tulajdonképpeni elsütő! - billentyű nem az egyébként szokásos, ütközésig húzott holtjáték után feszteleníti az ütőszegrugót, hanem egy enyhe érintésre elsüti a fegyvert.
Egyéb szerelékek közé tartozik golyósoknál a tár. Többféle megoldása ismeretes, sőt egyes osztályozások alapja is lehet. Tulajdonképpen egy rugós adogatóval ellátott üreg, amelybe különböző mennyiségű, de legalább 3 töltény elhelyezhető.
Míg régebben csak a dugattyú mozgatásával lehetett egyenként, csőbetolás után kivenni a tárból a lövedékeket, ma már másként ürítik ki a tárat. Az egyik változat szerint egy szerkezeti elem segítségével kinyílik a tárfenék, és kihullanak az ott elhelyezett lőszerek, a másik esetben pedig az egész tár kivehető a töltényekkel együtt. A középágytár helyét a dugattyúkamra alatt alakítják ki. Maga a tár a töltényeket vagy egymás feletti (Mauser) vagy keresztmetszetben csigavonal, illetve körív mentén való elhelyezkedéssel (Mannlicher-Schönauer) fogadja be.
Golyós fegyvereknél ritka ugyan, de előfordul a billentyűre ható második biztosító, az ún. „nyakelzáró", amely külsőre a sörétesek biztosítójával azonos.
Ugyancsak egyéb szerelék a célzást pontosító berendezések közül a diopter. Ez nem más, mint egy mechanikus működtetéssel a célzóvonalba állítható harmadik célzástengelyi pont, a nézőke és célgömb mögött. Cseh golyósokon (pl. Zbrojovka 7x 64) gyakori.
A nézőke a célgömb mögött, a szemhez közel elhelyezett célzóberendezés. Lehet „többlevelű", ha a fegyver gyári belövését különböző távolságokra elvégzik.
Egyes ismétlő golyósokon található jelzőcsap vagy jelzőszeg (pl. Sauer-80), azt mutatja, hogy a csőben lövedék található.
A szíjkengyel, a sátorvas mögé erősített segédrögzítő - a nagyujjal való jobb be-szorítás végett - és a célgömbvédő lehetnek még egy-egy golyós fegyver hozzáépített egyéb részei, mivel most az optikai célzóberendezéseket és az egyéb olyan szerelékeket nem tárgyaljuk, amelyek nélkül a fegyver használatra alkalmas.

Szakértő olvasóink hozzászólásait fórumunkon várjuk.


Irodalom:
Dr. Kőhalmy Tamás: Vadgazdálkodás.
Zoltán A.: Vadászfegyver és lőismeret.
Haglund, B.-Clawson, E.: Die Jagdwaffe und der Schuss.
Hardy, J: Vadászfegyverekről vadászoknak.
Zeiske, W.: Waffe und Schuss. Waffen und Schiesskunde fir Jager und Sportschützen.