- Részletek
- Találatok: 6504
Eben a témában azt hiszem minden kísérőnek, hivatásos vadásznak lenne mondanivalója. Nem csak arra akarok utalni, amikor a vendég hajnalban cserkelés előtt csőre töltve mellém durrantott, vagy a lesen állandóan az új, alig ismert fegyverét babrálva az egyszer csak elsült, szerencsére csak a tetőt lyuggatva ki.
- Részletek
- Találatok: 14006
Az egyik este megcsörrent a szerkesztőségi telefon, hogy lenne-e kedvem elmenni kísérőnek egy gímbika vadászatra Kemencére, hogy első kézből olvashassanak egy remélhetőleg érdekes beszámolót a kedves vadásztársak és olvasók. Rövid gondolkodás után rámondtam az áment és néhány nap múlva, már robogtam is Kemence felé három vadász társaságában.
- Részletek
- Találatok: 4290
Barátaimmal egy közös cimboránál szoktuk március végén kettő-három-négy napot „élősködni” szalonkabetegség címén. A területen nem sok az igazán jó hely, de talán erre a vadászatra igaz leginkább, hogy nem a teríték a lényeg. Jó társaság, barátság, szép kis pince, meleg kályha és jó bor.- Részletek
- Találatok: 5805
Vadászat egy esős éjszaka után.Egy vadásztársaság meghívására az egyik hétvégén magam is részt vehettem egy igazi vadászaton.
Reggel volt a gyülekezõ Kõröspatakon. Jó vadászhoz illõen mindenki pontosan érkezett. Sorra gyûltek a hajtók is, mindenki hosszú gumicsizmában, ugyanis elõzõ este és egész éjszaka esett. Összesen tizenhárom vadász hat hajtó és jómagam, „a vendég” vágtunk bele a kalandba.
- Részletek
- Találatok: 18701
Decemberi, hó nélküli enyhe időben, vaddisznóhajtáson ritka élményként nem a hajtásban, hanem leállóként a puskás sorban vettem részt. A második hajtásban fiatal, szederrel jól benőtt cserest hajtottak, egyik oldalon két szomszédom között álltam az esetleg oldalt kiszökő disznókra várva. A vadászat egyébként tűrhetően szervezett, előírásoknak megfelelő módon zajlott le.- Részletek
- Találatok: 6298
Egy dunántúli ember került a mi vidékünkre, a bérces erdélyi rész egy igen vendégszerető városába. Jött, de nem is ment el. Megszeretett bennünket, megszerette borunkat, borongós hegyeinket, szép asszonyainkat, víg társaságunkat és örökre ide fűződött szívével, lelkével. Alighogy megismerkedett a mi társaságunkkal, azonnal beállott körünkbe – vadásznak. Velünk vigadott, velünk búsult s teljesen asszimilálódott hozzánk. Még különleges virtusainkat is teljesen átvette s talán még külsejében is olyanná lett, mint amilyen a mi vidékünk: folyton váltakozó – a szépségben. Ez a dunántúli ember vadászgatott már őshazájában is, de nálunk valóságos Nimród lett, kit minden egyéb fölött ez a szenvedelmes sport érdekelte a legjobban. Szerette a gyönyörűen váltakozó vidéket, minket, s azt a pajzán vadász-kedélyességet, mely nálunk minden vadászatban megnyilatkozott…
