Decemberi, hó nélküli enyhe időben, vaddisznóhajtáson ritka élményként nem a hajtásban, hanem leállóként a puskás sorban vettem részt. A második hajtásban fiatal, szederrel jól benőtt cserest hajtottak, egyik oldalon két szomszédom között álltam az esetleg oldalt kiszökő disznókra várva. A vadászat egyébként tűrhetően szervezett, előírásoknak megfelelő módon zajlott le.

Tanulságos történetek fegyverről, lőszerről

Nem lehet elégszer mondani, hogy – Széchenyi Zsigmondot pontatlanul idézve – mi vadászok a halált tartjuk a kezünkben. Szenvedélyünk eszköze, vadászörömeink forrása, a vadászfegyver súlyos tragédia és jelentős kár előidézője lehet. Néhány szerencsésen, vagy sehogy sem végződő rövid történet talán tanulságul szolgál az olvasó részére.

„Gyöngygolyóval” disznóhajtáson:
Decemberi, hó nélküli enyhe időben, vaddisznóhajtáson ritka élményként nem a hajtásban, hanem leállóként a puskás sorban vettem részt. A második hajtásban fiatal, szederrel jól benőtt cserest hajtottak, egyik oldalon két szomszédom között álltam az esetleg oldalt kiszökő disznókra várva. A vadászat egyébként tűrhetően szervezett, előírásoknak megfelelő módon zajlott le.
A hajtás irányába eső szomszéd vadásztól elnyújtott Z –alakú törés választott el, kb. 45 m-re lőhettem el tisztán. Mögöttünk a lövés irányába gyertyános-tölgyes szálas volt, a nyiladék felől jó erős, sűrű sarjakkal. 12-es kaliberű bock-kal vadásztam, úgy emlékszem Original Brennecke helyett NIKE Golyós lőszert használtam.
Hajtás közepén teljes csendben kisomfordált egy koca három süldővel, pár másodpercig a nyiladékon álltak, de háttal nekem, majd rövid tanakodás után beugrottak a szálas elején lévő sarjak közé. Kb. 25-30 m-ről már csak az utolsó süldőre tudtam lövést tenni, amint még éppen láttam a sarjak között. A nyiladéktól már kb. 5 m-re lehetett, mikor a sarjak közé odalőttem. Hajtás lefújása után, - mivel amúgy is arrafelé vitt utam – természetesen megnéztem a helyszínt, bár lövés után nem láttam, nem hallottam semmit. Lelkiismeretesen végignéztem a rálövés körülbelüli helyét, a menekülő disznók csapáját, de nem találtam sebzésre utaló nyomot.
Kissé lógó orral ballagtam a szomszéd felé, aki udvariasan megvárt, hogy együtt induljunk az autók és a harmadik, utolsó hajtás felé, amikor is a szomszéd puskás előtt, tőle kb. 20 m-re a nyiladék füvén nyílegyenes, lövedék vágta csatornát vettem észre, mely egyenesen a szomszédom felé mutatott. Iránya egyezett a rálövés helyével, rövid turkálás után, az enyhe időben puha földből elő tudtam bányászni az alig deformálódott NIKE Golyós lövedéket. Valószínűleg az erős gyertyánsarjakat érve pattant teljesen más irányba a kilőtt lövedék.
Abba a pillanatban éreztem, hogy folyik a víz a hátamon. Végig gondoltam, hogy mi történhetett, meg azt is, hogy mi történhetett volna. Teljes nyugalommal, a szomszéd vadász (vagy bárki) legkisebb veszélyeztetése nélkül lőttem a disznóra a szabályok maximális betartásával, és mégis, nem sok hiányzott a véletlen tragédiához. Szomszédomnak nem árultam el, hogy mi történt, bár látta, hogy a földben turkálok valami után, de nem akartam az ő kedvét is elvenni, nekem ugyanis aznap nem volt kedvem többet puskát elsütni. Szerencsére (?) nem is került rá sor.

Tanulság:
Ezen esemény felidézésével nem a sörétes fegyverből kilőhető golyó vagy egyéb lövedék ellen kívánok agitálni, hiszen az esemény abszolút a véletlen műve, csak arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy a biztonsági és fegyverkezelési szabályok betartása mellett is gyakran csak a szerencsének köszönhetően zajlik le balesetmentesen egy társas vadászat.
Kérem, hogy akinek hasonló „élménye” volt, vagy hallott hasonló, gellert kapott lövedék által kialakult rendkívüli eseményről, írja meg és küldje el ide.



Előre is köszönöm!