Barátaimmal egy közös cimboránál szoktuk március végén kettő-három-négy napot „élősködni” szalonkabetegség címén. A területen nem sok az igazán jó hely, de talán erre a vadászatra igaz leginkább, hogy nem a teríték a lényeg. Jó társaság, barátság, szép kis pince, meleg kályha és jó bor.
Tanulságos történetek fegyverről, lőszerről

Nem lehet elégszer mondani, hogy – Széchenyi Zsigmondot pontatlanul idézve – mi vadászok a halált tartjuk a kezünkben. Szenvedélyünk eszköze, vadászörömeink forrása, a vadászfegyver súlyos tragédia és jelentős kár előidézője lehet. Néhány szerencsésen, vagy sehogy sem végződő rövid történet talán tanulságul szolgál az olvasó részére.

Szalonkázási fáradalmak:

Barátaimmal egy közös cimboránál szoktuk március végén kettő-három-négy napot „élősködni” szalonkabetegség címén. A területen nem sok az igazán jó hely, de talán erre a vadászatra igaz leginkább, hogy nem a teríték a lényeg. Jó társaság, barátság, szép kis pince, meleg kályha és jó bor. Hajnalban és este húzás, napközben barátunknak segítettünk a szőlőhegyen, este vadászat után meg rendszerint vacsorát követő bor és pipa melletti beszélgetés.
Egyik évben már eleve pihenés nélkül érkeztem, a két-három nap alatti „nemalvás” sem javított a helyzete, így következett be az alábbi.
Utolsó este húzás után összepakoltunk, elköszöntünk, hazavezettem a 40 km-t, majd otthon az elpakolást követően a puskát kezdtem rendbe tenni. Kiveszem a szivacsos fegyvertokból a bockot, kinyitom, hát Uramfia! Benne a két éles 12-es sörétes lőszer.
Tudni kell rólam, hogy általában túl alapos, túlbiztosításra hajlamos ember vagyok, inkább megnézek valamit háromszor, ha nem vagyok biztos benne.
Meg sem tudom magyarázni, hogy mi történt. Mindig, minden esetben ki szoktam üríteni a fegyvert, ha lehet leengedem, ha nem, akkor elsütöm. Nem lehet csak a fáradsággal indokolni, de egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy hogyan tettem el tokba és szállítottam haza csőre töltött puskát.
Lehet, hogy sokaknak ez nem nagy dolog, vagy mosolyognak az egészen, de nekem elég volt (remélem) egy életre.
Tanulság:
Az unalomig ismételt „töltetlen fegyver nincs!” Bárhol, bármikor fegyvert vesz az ember a kezébe, győződjön meg a töltetlenségéről. És figyeljünk nagyon a fegyver szállításakor is, ne csak a használata során.

Kérem, hogy akinek hasonló „élménye” volt, vagy hallott hasonló, gellert kapott lövedék által kialakult rendkívüli eseményről, írja meg és küldje el ide.