Akácaknázó hólyagosmoly és akáclevél-aknázómoly károsítja az akácosokat június óta Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyében.
Jelentős levél- és növedékveszteséget tapasztalnak az erdészek – mondta Száva Tamás, a NYÍRERDŐ Zrt. Baktalórántházi Erdészetének igazgató helyettese. Ráadásul a fomopsziszos rák is megjelent a régióban a tavaszi fagykár nyomán, főként a fiatal akácállományokban. Úgy tartják, hogy az akácnak, mint nem őshonos fafajnak viszonylag kevés károsítója és kórokozója van. Ez az állítás egy-két évtizeddel ezelőtt még igaz is volt, amikor a fagyon és vadon kívül mástól nem nagyon kellett félteni. Az idő múlásával azonban a helyzet gyökeresen megváltozott, és újabbnál újabb károsító tényezők veszélyeztetik az akác egészségi állapotát.

Az akácaknázó hólyagosmoly mintegy 25 éve van jelen Magyarországon, de kártétele az utóbbi időben vált igazán jelentőssé. Az akác levélkéinek felszínén ujjasan kirágott aknák találhatók, amelyek folyamatosan növekednek. Végül az elszáradt levélkék lehullnak, ez csökkent fotoszintézissel jár, ami a fa növekedésén is megmutatkozik. Kidolgozott védekezési technológia jelenleg még nincs ellen.

Akáclevél-aknázómollyal idehaza 1997-ben találkoztak először. Kártétele sokban hasonlít a hólyagosmolyéhoz. Arról lehet megkülönböztetni, hogy aknái mindig a levélkék fonákain találhatók. A színe ezüstösen fehér, szemben az akácaknázó hólyagosmoly sárgásfehér, a levél főerén található aknáival.

Fomopsziszos rák az akácosokban az egyik leggyakrabban előforduló tömlősgomba, tipikus gyengültségi kórokozó. A szárazság, fagy miatt legyengült fákat támadja. A gomba meggátolja a fiatal hajtásokon létrejött sebek behegedését, ezért itt állandó rákos sebek keletkeznek. Fertőzése elérheti az 50-70%-ot is a fiatal akácosokban. A fertőzött ágakat le kell termelni és el kell égetni. Az akácosokban helyenként most is láthatók a vörös színű fiatal hajtások. Ezeken a területeken további kórokozók megjelenése is várható.

Az akác további kártevői a levélen:

Akác gubacsatka: a friss hajtásokon és leveleken a rovar támadása nyomán hamvas bevonat képződik. A károsított levelek besodródnak és könnyen leválnak. A hajtások vége megvastagszik és törékennyé válik. Tömeges elszaporodása esetén (főként csemetekertben) szükséges ellene védekezni, rovarölőszerekkel.

Levéltetvek: az akác fiatal hajtásain, sarjakon olyan tömegben képes elszaporodni, hogy a tetvekkel megrakott részek feketén hajlanak a földig. A rovartámadás miatt a fák legyengülnek, nem növekednek tovább. További veszélyt jelent, hogy a mozaikvírus által fertőzött akácon szívogató tetvek vektorai a vírusnak. A levéltetvek tömeges megjelenése esetén a csemetekertben és a fiatalosokban piretroidokkal szükséges ellenük védekezni.

Akác-pajzstetű: az akác nem megfelelő termőhelyre való telepítése okozza a tömeges elszaporodását, ami a növény pusztulását is okozhatja. Károsítása megelőzhető azzal, ha az akácot csak a neki megfelelő helyre ültetjük. Amennyiben mégis elszaporodik, tavasszal az áttelelt alak elleni vegyszeres védekezés nem maradhat el.

Az akác kórokozói a levélen:

Valódi akác-mozaikvírus, paradicsom fekete gyűrűsvírus: az akác mozaikbetegsége, amelyet egy fonálféreg terjeszt. Állományaink jelentős részén megtalálható. A levélen jelentkező tünetek árulkodnak a fertőzésről, aminek a következtében a fa folyamatosan a betegség állapotában van, ezért a fertőzött fa növekedése visszaesik, fagyérzékenysége jelentősen megnő. Csemetekertekben a terjesztő vektorral szemben inszekticides permetezéssel kell fellépni.

Az akác kórokozói a törzsön és a faanyagon:

Kőristapló: az akác legelterjedtebb tő- és törzskorhasztó gombája. Ez a nekrofiton gomba fehérkorhadást okoz. A korhadásnak kívülről nincs nyoma, a termőtestek a gyökfő közelében jelennek meg. A korhadás a törzs belsejében akár két méteres magasságig is felhatolhat. Leggyakrabban a sarj állományokban jelenik meg, különösen a tuskósarjakban. Ezért úgy lehet ellene a leghatékonyabban védekezni, ha a tuskósarjakat teljesen visszaszorítjuk.

Vastag tapló: a tapló sebparazita jellegű, a kőristaplóhoz hasonlóan fehérkorhadást okoz. Elsősorban túltartott állományokban jelenik meg, ahol leginkább a sebzett, többször nyesett fákat fertőzi. A túl nagy sebzéseket okozó beavatkozások elkerülése, és a tuskósarjak visszaszorítása jelenti a hatásos védekezést. A termőtestet hordozó fákat ki kell termelni, és el kell távolítani az állományból.

Gévagomba: ez a fiatalon fogyasztható, vöröskorhadást okozó gomba az akác gesztjét bontja. Elsősorban sarjeredetű, idős, nagy sebzéshelyet viselő fákon lép fel. A védekezési mód megegyezik a vastagtaplóknál leírtakkal. Az erőteljes vöröskorhadás miatt a fa kitermelésénél nagyon fontos a fokozott óvatosság és körültekintés.

Forrás: ForestPress