A kormányhivatal szerint igen

A Balaton vizét is hozzácsapták a vadászterülethez, így golyóztak ki két vadásztársaságot a Balaton-felvidéken. Az új, a kormány támogatásával létrejött társaság másfél éves működésével azonban más gond is van.
Én már a gyerekeimet sem engedem el sötétedés után
– ezt maga a polgármester mondja Ábrahámhegyen, ahol sok más szomszédos Balaton-parti faluval együtt megelégelték a vaddisznók invázióját. Vella Zsoltot nyüstölik a falubeliek, hol amiatt, hogy a kertet dúlták fel az állatok, hol azért, mert egész éjjel nem aludtak a zajtól.
„Eddig még nem támadtak meg embert, de itt a nyakunkon a turistaszezon, ide lazítani jönnek az emberek, nem azért, hogy alkalmasint menekülniük kelljen” – teszi hozzá a polgármester, aki arról is tud, hogy Révfülöpön, Balatonszepezden és más Balaton-parti falvakban már aláírásokat is gyűjtenek a lakók a vaddisznó-invázió miatt. A helyiek szerint korábban is meglátogatták a lakott területet a vadak, de az akkori vadásztársaság mindent elkövetett, hogy megelőzzék a dúló, csámcsogó állatok rohamát. A mostaniak azonban a fülük botját sem mozdítják.
Másfél évvel ezelőtt ugyanis új vadásztársaság vette át a térségben a vadászati jogot: a Balaton vízfelületének a vadászterületbe vonásával a vadászati jogról döntő földtulajdonosi közgyűlésen az állam szavazatai kerültek többségbe. Ezzel pedig a a jogot a Vadászkamara megyei titkárának passzolták, át nem is akárhogyan. Hasonló esetről már februárban írtunk, ott a bélmegyeri vadásztársaságot túrta ki Mészáros Lőrinc fia, ők is perelnek, hétfőn hoznak másodfokú ítéletet az ügyükben. A cél itt is ugyanaz, de a módszer kissé szürreális.

A vizes trükk
Az elmúlt évtizedben a Balaton-felvidéki Káli medencében a terület nevét viselő vadásztársaságé volt a vadászati jog, a szomszédban pedig a Tapolcai Vadásztársaságé. Nagyjából ötezer-ötezer hektáron gazdálkodtak, a Káli medencében a szakmai feladatokat Sári Ferenc helyi gazdálkodó vitte, akinek másodíziglen is erdészek, vadászok voltak a felmenői. A Tapolcai Vadásztársaság is fél évszázada felügyelte a vadakat. Az előző ciklusban tíz évre kaptak jogot, ezekre mindenütt 2017. március elsejéig kellett újra szerződést kötniük a földtulajdonosoknak egy-egy vadásztársasággal.

Gyanútlanul mentek el a földtulajdonosi gyűlésre az érintettek 2016 nyarán. Senkit nem rázott meg az sem, hogy a Veszprém Megyei Kormányhivatal vadászati hatósága odarajzolta a szóban forgó területekhez a Balatont is, annak egészen a középvonaláig. Álmukban sem jutott volna az eszükbe, hogy a vadgazdálkodás szempontjából lehet ennek súlya. Ilyen értelemben nem is volt, ám a földtulajdonosi gyűlésen kiderült, hogy mégis csak számít a víztükörrel együtt duplájára nőtt terület.
Az történt ugyanis, hogy a vadászat szempontjából holt területnek számító Balaton tulajdonosa, az állam is adott le szavazatot, ráadásul, az ott hirtelen ötlettel elő álló vadászkamarai titkárt, Baracskay Lajost támogatva. A gyűlésen első körben arról döntöttek, hogy a Balatonnal együtt már tízezer hektárra nőtt terület kisebbik részét áttolják a Balaton Felvidéki Nemzeti Parkhoz, a maradék nyolcezer hektárt pedig a szomszédos Tapolcai Földtulajdonosi közösséghez, így egy tizenhatezer hektáros gigaterület jött létre, amelynek a vadászati jogát a vadászkamarai titkár által gründolt Csobánc Vadásztársaság kapta meg.
Vagyis egyszerre két vadásztársaság alól húzták ki a talajt, hiszen sem a Káli-medence, sem a Tapolcai Vadásztársaságnak (Vt.) nem maradt egy zsebkendőnyi területe sem. A víztükör területbe vonását a helyi kormányhivatal szentesítette.
A Káli-medence Vt. elnöke, Varga Béla azt mondja: „A vadászkamarai helyi kiskirály úgy pályázta meg az összevont területet, hogy az így meg sem volt hirdetve, úgy tudta ezt megtenni, hogy ehhez asszisztált a hatóságként eljáró kormányhivatal, mivel minden szürreális változtatást jóváhagyott, beleértve a Balaton vadászterületté nyilvánítását is.”

Kivéve a Gyevi bírót
A Veszprém Megyei Kormányhivatalon kívül senki nem gondolja, hogy a vízen járva lehet vadászni. Az éppen szemben levő – Balaton-területtel szintén érintett – Somogy Megyei Kormányhivatal nemhogy nem tekinti vadászterületnek a Balatont, de a határok kijelölése során az érintett vízfelületeket már hozzá sem rajzolta a vadászterületekhez. Tehát a két érintett Kormányhivatal joggyakorlata is homlokegyenest eltérő.
Az illetékes tárca álláspontja is eltér a Veszprém Megyei Kormnyhivalétól – derül ki abból a válaszból, amelyet a Jobbik egyik parlamenti képviselőjének írásbeli kérdésére adott februában az akkori földművelésügyi miniszter. Fazekas Sándort a térséget ért vadkárokról kérdezte Rig Lajos, a válaszban pedig az állt, hogy a Balaton vízfelülete nem sorolható a vadászható területhez.

A Kúriáig nem állnak meg
A két vesztes vadásztársaság bíróságon próbált érvényt szerezni az igazának. Egy sor per szünetel, feltehetően az alapnak tekinthető kérdés eldöntéséig. Ez pedig az, hogy érvényes-e az a határozat, amely a Balatont is berajzolta a vadászterületbe, és amely egy óriási gigaterületet hozott létre.
Amíg első fokon a „régieknek” adott igazat a bíróság, másodfokon már a gigaterületen vadászó új társaság kapott szabad utat. Most a Kúria döntését várják a vadászok.
Mindeközben elviselhetetlenné vált a vaddisznó-invázió a parton
„Hiába hívom telefonon az illetékes vadásztársaságot, lepattintanak” – magyarázza felháborodottan az ábrahámhegyi Borbély Zsuzsa, aki naponta felkel éjszakánként, mert a vaddisznókondák birtokba vették a kertjét. „A németek egy pók miatt összecsomagolnak, és itt hagynak bennünket” – ezt már az a Révfülöpön nyaralót üzemeltető Pálfalvi Vilmos mondja, akinek már egész nyárra előre lefoglalták az apartmanját, de attól tart, hogy a faluban mindennapos "betolakodóvá" vált vaddisznók elriasztják a vendégeket. „Nézze, ide kikapcsolódni jönnek a vendégek, most mit mondjak nekik? Azt, hogy este ne menjenek ki az utcára?” – teszi hozzá a férfi. Egy másik helyi lakosnak, Bányai Lászlónak azt tanácsolták, vágja ki a szederfáit, akkor nem járnak arra a vaddisznók – ő ezeknek a fáknak a terméseiből pálinkát készítene.
A partmenti falvak összefogtak, aláírásokat gyűjtenek, a petíciót elküldik a kormányhivatalnak és az illetékes minisztériumnak is. Bár őket elsősorban a vaddisznó-invázió megszüntetése érdekli, azt azért elmondják, hogy korábban is voltak gondok. Akkor azonban a vadak „gazdája” gondoskodott arról, hogy az állatok ne menjenek a lakott területekre. Most is ő segített abban, hogy egy vadbefogót állítsanak fel az egyik portán, a baj az, hogy azt hivatalosan csak a vadászati joggal bíró társaság üzemelheti be, mert egyébként orvvadászatnak számítana. Magyarul, ha valaki disznót fogna vele, még bűncselekményt is elkövetne. Az új vadásztársaságra azonban hiába várnak.
Baracskya Lajos vadásztársasága még decemberben kitett a falvakban röplapokat, amelyeken arról értesítik a lakosokat, hogy belterületen nekik nincs jogosítványuk intézkedni, így inkább a lakosok ne menjenek sötétben az erdőbe, és a kivilágítatlan utcákba. Vella Zsolt, Ábrahámhegy polgármestere sem nagyon érti, miért nem történik semmi a vadkárok elhárítása ügyében, ő maga, révfülöpi kollégájával, Kondor Gézával együtt, hivatalosan írt a kormányhivatalnak is. Ott arról értesítették, hogy kötelezték a vadásztársaságot az ügy megoldására, de azóta sem történt semmi.

Kicsoda Baracskay Lajos?
Baracskay Lajos nem ismeretlen a területen: mint említettük, már évek óta ő Vadászkamara megyei titkára. Ezért nem is értették a vadászok, akiknek a lába alól kihúzták a tízezer hektárt, hogy az érdekvédelmi szervezetük éppen a velük szemben álló érdekeket képviseli. Ráadásul, ő maga állt annak a Csobánc vadásztársaságnak az élére, amely ellenükben szerezte meg a gigaterületen a vadászati jogot.
Megkerestük Baracskay Lajost telefonon, aki nem kíván a vadkárokkal kapcsolatban sem beszélni velünk. Tovább nem is jutottunk, azt válaszolta, hogy egy személyes találkozáskor tudja eldönteni, hogy szóba áll-e velünk.

Baracskay erdészként diplomázott, a vadászkamara megalakulása óta ő a megyei titkára, sőt fővadász. A kilencvenes években családi gazdaságot is alapított, szürkemarhákkal foglalkozik, ő a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesületének az elnöke. Most éppen arra kapott az egyesület 90 millió uniós forintot, hogy a szürkéiket reklámozzák Kuvaitban, Dubajban. A fővadásznak egy félezres gulyája legel Nemesgulács és Csobánc között, a terület a korábban a Tapolcai Vadásztársaság által vadászott területen van, saját földje 160 hektár körül lehet az Államkincstár támogatási adatai alapján.
"Ahogy frusztrálódik a társadalom, az a vadászokon is lecsapódik" - ezt Baracskay Lajos nem nekünk mondta, hanem a vadászati szaklapnak, amely interjút készített vele, amikor hét évvel ezelőtt egy rangos érdemrendet kapott. Itt azt is kifejtette, hogy vannak írott törvények, amelyeket mindenkinek be kell tartani, és vannak íratlanok is, ezek pedig a vadásztársak iránti tisztelet és a mértékletesség. Akkor így gondolta.

Forrás: HVG