A fiatalok környezettudatosságra nevelése érdekében is kiemelkedő munkát végzett Támba Miklós.

A Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült a közelmúltban Támba Miklós, a Napkori Erdőgazdák Zrt. vezérigazgatója, a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetségének egykori alelnöke a hazai magánerdő- és vadgazdálkodás fejlesztése, valamint a fiatalok környezettudatosságra nevelése érdekében végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként.

Rabul ejtette a természet

Erdészként kezdett el dolgozni 1978-ban a Napkori Kossuth Termelőszövetkezetnél Támba Miklós. A családban nem volt senki sem erdész, de nagyon sok időt töltött gyermekkorában a napkori határban. Bár az édesapja nem vadászott, de a vadász barátaival sokat járta a környéket.

Néha a kis Miklós is elkísérte őket, s örökre rabul ejtette a természet szépsége és a vadászat. Gépésznek készült, azonban a téeszbe éppen akkor kerestek erdészt, s így érettségi után Egerben elvégezte levelező tagozaton az erdészeti technikumot.

Iskola az erdőben

– A rendszerváltás után 1991-ben megalakítottuk az országban az első magánerdő-szövetkezetet, a Napkori Erdőgazdák Szövetkezetét. A néhány év múlva elfogadott új vadászati törvénynek köszönhetően vadászterületet nyertünk, s teljesen új alapokra helyeztük a vadászatot és a vadgazdálkodást.

Számunkra a vadászat és a vadgazdálkodás a föld hasznosításának egyik igen fontos formája, s az ebből származó jövedelmet további fejlesztésekre fordítjuk – elevenítette fel a régi éveket Támba Miklós. – A következő állomás 2003-ban jött el, amikor a napkori erdőgazdák létrehozták a harangodi erdei iskolát, ami azóta is működik Kerekerdő Turisztikai Központ néven, s évente ezer gyermek tölt el ott egy hetet.

Az egy hét során megismerkednek a természet oly sok csodájával és titkaival, közben környezettudatos magatartásra neveljük őket. Megtudják azt is, mit csinál az erdész, mit csinál a vadász. Ezek olyan foglalkozások napjainkban, amelyek elengedhetetlenek a jövő érdekében. A feleségem szokta mondogatni, hogy könnyű nekem, mert azt csinálom egész életemben, amit szeretek, s ez valóban így van.

A fiatalokat még lehet nevelni

– Amit életem legnagyobb teljesítményének tartok, és amire a legbüszkébb vagyok, az a családom. Büszke vagyok a szüleimre, büszke vagyok a három gyermekemre, a feleségemre, s most már a négy unokámra is. Fontos küldetésemnek tartom, hogy az ifjúságot megnyerjük a természetvédelem ügyének, mert a szülőket már nagyon nehezen tudjuk megváltoztatni, de a fiatalokat még igen. Ezért is tartom igen fontos eredménynek az erdei iskola megvalósítását.

– A létrehozásakor azért vállaltuk az anyagi áldozatot, hogy ösztönözzük a gyermekeket a természet szeretetére. A kollégáim, akik a mindennapi munkát végzik, ők is részesei az én munkámnak, nélkülük soha nem tudtam volna az említett eredményeket elérni, s ezt nem udvariasságból mondom – folytatta a vezérigazgató, aki bár nap mint nap a természettel foglalkozik hivatali munkaidejében, a sok tennivaló miatt alig tartózkodik a szabadban.

Példamutatás az unokáknak

– Sajnos, mind kevesebb idő jut arra, hogy kiszabaduljak az irodából. A munkaidőmnek kis részét töltöm erdőben, éppen ezért amikor tehetem, igyekszem kiszabadulni a természetbe, olyankor a pihenést összekötöm a vadászattal.

– A fiam közgazdász lett, de rendelkezik vadászengedéllyel. A kisebbik lányom is közgazdász, míg a nagyobbik lányom humán szakot végzett az egyetemen. Szerencsére az unokáimhoz is közel áll a természet, igaz, a szüleik mellett én is igyekszem példamutatásommal az élővilág szeretetére és megbecsülésére hangolni őket. Hatéves a legidősebb s négy hónapos a legfiatalabb.

Tisztességgel, becsülettel

Vajon a nemrég kapott állami elismerés mit jelent a vezérigazgató számára?

– Nem tagadom, megható a számomra. Úgy gondolom, az az üzenete, hogy a mindennapi munkát tisztességgel, becsülettel kell elvégezni, s erre akkor felfigyelnek az ország vezetői is. Az elmúlt évtizedekben a munkámat tulajdonképpen a családomért végeztem, de ezzel valójában a közösséget is szolgáltam – tette hozzá befejezésül Támba Miklós.

Forrás: Szon