Szent Hubertusz Püspök erdész-vadász szakmáink védőszentjének emléknapján 2019. november 3-án, Budán, a Szent Gellért téren álló Pálos atyák Sziklatemplomában, délután 17-órakor került sor szentmise bemutatására az Országos Erdészeti Egyesület szándékára.

A szentmisét dr.Tóth Tamás a Magyar Katolikus Püpöki Konferencia (MKPK) titkára mutatta be. 2019.11.9-én van kerek száz éves évfordulója annak, hogy a korabeli magyar erdész-vadász szakképzés meghatározó tanintézete, a Temesvár-Vadászerdői Erdészeti Szakiskola a kényszerítő körülmények miatt Tata-Tóváros településekre költözött, végrehajtva a M. kir. Földmívelésügyi Miniszter 1919. 11. 5-i keltezésű, 56.194/i.7. számú rendeletében foglalt költözést előíró utasítását. A centenáriumra és a Sziklatemplom erdész-bányász kohász építőire is emlékezve szentmisénk szándéka a következő volt: Az erdész-vadász-bányász-kohász szakmákat oktató tanárokért és a szakmákat tanuló diákokért. Szentmisénk elimádkozásával lélekben csatlakoztunk a 2020-as Eucharisztikus Kongresszus felvezető eseményei közé is!

Az oltár mögött, baloldalt került sor az OEE és a MEVME zászlajának, középütt pedig a „limpiászi” kereszt alatt Cs. Kiss Ernő tatai fafaragóművész szent Hubertus megtérését ábrázoló feketedióból készült szép alkotásának elhelyezésére.
A szentmise elején dr.Tóth Tamás atya köszöntötte a híveket. Tamás atya civil foglalkozását, képesítését tekintve kollégánk is, Szegeden a Kiss Ferenc technikumban szerzett erdész-technikusi képesítést, majd ezt követően az Úr hívására lépett egyházi szolgálatra.
Az igeliturgiában az evangéliumi szakasz szent Lukács könyvéből arról a jelenetről szólt, amikor Jézus egy alkalommal áthaladva Jerikón Zakeussal találkozik: Az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett.

Abban az időben Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia.
Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.”
Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: »Bűnös embernél száll meg.«
Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.”

Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia.”
Tamás atya homíliájában az evangéliumi szakasz alapján fejtette ki, hogy mennyire kell nekünk is az a fajta bátorság, ami Zakeust is jellemezte, hiszen a cselekedet, amit tesz, és ahogy teszi a Jézussal való találkozási kísérletet, gyakorlatilag minden eddigi „hatalmától, tekintélyétől” megfoszthatja, de nem fél, és hatalmas jutalmat kap ezért! Jézus meglátásával ugyanis nem fejeződik be Zakeus története, hanem tovább folytatódik, Zakeus válik meghívottá a saját házában, hogy aztán egészen elköteleződjön Jézushoz, amit az Úr felelete fejez ki a legjobban: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia.”

Tamás atya emlékeztetett azoknak az erdész elődöknek a bátorságára is, akik 100 éve átmenekítették az első magyar erdészeti középfokú képzést adó iskolát Temesvárról-Tatára, elindították azt a programot, ami a trianoni határok miatti faínség enyhítését sikeresen szolgálta, létrehozták a szentmise helyszínéül szolgáló Sziklatemplomot, és zászlószenteléssel csatlakoztak az 1938-as Eucharisztikus Kongresszushoz, ezt a zászlót pedig az 1949-ben a kommunista diktatúra idején sem engedték megsemmisíteni, hanem még a börtönt is vállalva elrejtették.

Szent Hubertus megtérése is egy a Zakeus történetéhez hasonló teljes és bátor elköteleződés története. Tamás atya rávilágított arra az érdekes címertan szerinti történeti „rímelésre” is, hogy a szent püspök megtérésének szokásos ábrázolása, címere, megismétlődik a pálosok visszatérését szorgalmazó gróf Zichy Gyula kalocsai érsek (korábban pécsi püspök) családi címerében. A grófi családé ugyanilyen szarvasagancsok közti feszület-ábrázolással ékesített címer.

A szentmise szolgálatában segítettek: Az oltárszolgálatban Rozovits Ferenc ÁESZ Budapesti HCS segédkezett. Az olvasmányt Boglári Zoltán Vértesi HCS titkár, a szentleckét Elmer Tamás OEE főtitkár, az egyetemes könyörgéseket Czirok István ÁESZ Budatesti HCS, Schweighardt Ottó Vértesi HCS, Boglári Zoltán Vértesi HCS titkár, Rozovits Ferenc ÁESZ Budapesti HCS, Encsi Csaba Vértesi HCS elnök, és dr.Mózes Csaba Bp. AM HCS titkár olvasták fel.
A szentmise végén az áldás és elbocsátás előtt közösen elimádkozásra került az Eucharisztikus Kongresszus készületi imája, majd Dr.Tóth Tamás atya megáldotta Cs Kiss Ernő alkotását és a kongresszusi készület alkalmára készített szép kivitelű szentképeket.
Az OEE nevében Schweighardt Ottó köszönte meg a házigazda pálos atyáknak a szentmise bemutatására biztosított lehetőséget, Tamás atyának a Legszentebb Áldozat bemutatását és az igeliturgiában adott tanítását, Cs. Kiss Ernő családjának a műalkotás rendelkezésre bocsátását, a szép számmal megjelent híveknek és szakmabélieknek a szentmisén történő részvételt, kiemelve azt, hogy legyünk büszkék a 100 éve, és a későbbi történelmi megpróbáltatásokban is bátran helytálló erdész elődeinkre, és imáinkba foglalva őket emlékezzünk meg róluk.

Az elbocsátás után a Bányász-Kohász-Erdész szakmai himnuszok eléneklésével, majd a megáldott szentképek szétosztásával ért véget a szentmise.
Reményeink szerint jövőre ismét összejöhetünk közös imádkozásra, találkozhatunk az Eucharisztia közös megünneplésében!

Forrás: ForestPress