A vadászatra jogosultak egyik legfontosabb tevékenysége a nagyvadállomány téli időszakban történő etetése.

A vadállomány kiegészítő táplálását a vad által a mező- és erdőgazdálkodásra nehezedő vadkár csökkentése mellett a folyamatos jó kondíció, a trófeaminőség és az állatok helyben tartása is indokolja.

Napjainkban a korszerű mezőgazdasági művelés miatt az őszi betakarítás után alig találni szántatlan tarlót, ami a vad számára egész télen át jó táplálékforrás lehetne. A vadetetésről Zám Zalánt a Nógrád-cserháti vadgazdálkodási tájegység fővadászát kérdeztük.

– Az intenzív etetés októbertől március végégig tart, nagyban befolyásolja az adott év időjárása. Az egyik vesszőparipám – és a nógrádi vadászatra jogosultakkal való konzultációk során mindig fel is hívom a figyelmet arra, hogy nem a mennyiség, hanem inkább a rendszeresség és a kijuttatott takarmány minősége a fontos. Tévhit, hogy a vad igénytelen, és minőségtől függetlenül bármit elfogyaszt. A vadgazda alapvető érdeke a jó minőségű takarmány kietetése, hiszen állományunk jó kondícióban tartása, a téli hónapokban a magzat megfelelő fejlődésének biztosítása fontos a jövő tekintetében. Az sem mindegy, hogy a szeptemberi szarvasbőgés, vagy az októberi dámbarcogás után bekövetkező jelentős testsúlyveszteséget milyen gyorsan tudja pótolni e két vadfajunk – mondta portálunknak Zám Zalán.

Hozzátette, hogy a trófeaminőség alakulásában is fontos szerepe van a kiegészítő takarmányozásnak, hiszen a szarvasfélék hullajtják agancsaikat, az új felrakásához pedig nagy mennyiségű tápanyag kell. A vadgazdák által biztosított táplálék elsősorban szemes-, lédús és szálastakarmányok együtteséből áll.

– A kukorica az elsődleges élelemforrás, mert a benne felhalmozódott keményítő és oldható szénhidrát miatt a legnagyobb energiatartalmú takarmány. Jó az árpa is, melynek nyersrost tartalma nagyobb a kukoricáénál. Kiváló keveréket képezhet a búza is nyersfehérje tartalma miatt, a rozs, valamint szerves anyagának emészthetősége miatt a cirok is. A téli fagy beálltát megelőzően nagyon fontos a lédús takarmány kijuttatása is. Ezek zöldtakarmányok, répa, és tökfélék. Közülük is a leghálásabb a cukorrépa, ami jó fagytűrő képességének köszönhetően sokáig minőségi romlás nélkül feletethető, magas karotin és egyéb vitamintartalma kiváló. Szintén értékes beltartalmi jellemzőkkel rendelkező takarmányt biztosít a bálacsomagolás. Ez a tartósítás minőségét leginkább meghatározó technológiai művelet. A bálák télvíz idején történő kibontásakor szinte a nyári frissen kaszált lucerna illatát érzi a vad – mondta a fővadász.

Az etetés főként a hivatásos szakszemélyzet dolga. A szálastakarmányok etetése elsősorban rácsos nagyvadetetőkből történik, ezekben elfogyasztásáig minőségromlás nélkül megvédhető az élelem az időjárástól. A vadásztársaságok, vadgazdálkodók saját maguk készítik az etetőket, amelyeket terepjárókkal, traktorokkal tudnak megközelíteni az igény szerinti állománynagyságtól függő rendszeres feltöltés céljából. A téli vadetetés összességében véve az előbbiekben felsoroltakon kívül az erdész, a mezőgazda, a vadász egymás melletti békés együttélését hivatott szolgálni azzal, hogy a vad helyhez kötődjön és koncentrálódjon. Így javul a trófeák minősége, kisebb a téli elhullás. Ennek köszönhetően a mezei, de főként erdei rágáskár is lehetőség szerint minimálisra csökkenthetők.

Forrás: NOOL