Felavatták a Nyírábrányi Vadásztársaság által az elhunyt vadásztársak emlékére állított kopjafát.

– Az ötletet, ami már a társaság tavaszi közgyűlésén felvetődött, mindenki örömmel fogadta. Szele György egyesületi elnökkel szinte azonnal hozzáláttunk a kivitelezéshez. Az emlékmű alapjául szolgáló, közel három méter magas tölgyfarönköt Magyar István vadásztársunk ajánlotta fel, az emlékmű kidolgozására pedig a helyi Keresztessy Csaba csont- és fafaragó művészt kértük fel, aki hajtóként gyakran részese a vadászatoknak, így jól ismeri a tagtársakat is – fogalmazott Derzsi József vadász.

A civil életben határrendészként dolgozó fafaragó elmondta, hogy a felkérést követően szinte azonnal megszületett fejében a terv. Keresztessy Csaba előtt ugyanis egy régi, öreg vadásztárs gyakran emlegetett mondatának emlékképe jelent meg: „Aki egyszer örökre elmegy közülünk, az szögre akasztja a kalapját meg a fegyverét is.” Az emlékmű hűen tükrözi vissza ezt a sokat emlegetett mondatot.

A csaknem három méter magas tölgyoszlop tetején szögre akasztott vadászkalap látható, a rönk oldalába vert szegen pedig fába faragott, magányos vadászfegyver pihen. Az elölnézeti rész közepén az „Elhunyt vadásztársak emlékére” faragott felirat olvasható. A beton alapon álló kopjafa alsó részét Tóth István által készíttetett kovácsoltvas henger öleli körbe, így az emlékmű szinte teljesen olyan, mintha egy töltényhüvely lenne.

Megható avató
Az avató ünnepség a „Vadászat kezdete” kürtszignál hangjával indult, majd Szele György egyesületi elnök mondott köszöntőt. Ezt követően Sipos László, a vadásztársaság történetének sok évtizedes múltját foglalta össze, Perényi Ágnes pedig a közismerten erdőszerető Wass Albert egyik költeményével emelte az ünnepség méltóságát.

A monumentális emlékoszlopot Sási Péter görögkatolikus parókus és Tapasztó János római katolikus kanonok szentelte fel, utóbbi külön kiemelte a legutóbb elhunyt vadásztárs, dr. Szántó Mihály, egykori egyesületi elnök, a társaság működtetésében és életben tartása érdekében tett elévülhetetlen érdemeit.

Az avató ünnepség végén stílusosan a vadászatok befejezését jelző kürtszignál hangzott fel, amellyel az égi vadászmezőkön élő vadásztársaknak üzentek az ünnepség résztvevői.

A legnagyobb rendező

Az avató ünnepség végén különleges természeti jelenségnek lehettek tanúi a részvevők, amit Derzsi József vadász idézett fel.
– Valamennyiünket meghatott, amikor az elhangzó áldás és kürtszignál alatt hirtelen kellemes fuvallat támadt, s a fákról szép csendben szállingózni kezdtek a levelek. Úgy, mintha csak levéleső hullna ránk, mintha a természet is az elhunytaknak tisztelegne – fogalmazott Derzsi József, aki szerint a természet, mint legnagyobb rendező, a különleges és megható jelenséggel könnyet csalt az avató ünnepség valamennyi résztvevőjének szemébe.

Forrás: Haon