Se szeri, se száma a székelyföldi medvetámadásoknak. Már ott tartunk, hogy a gazda fellélegzik, ha a nagyvad nem embert, hanem „csak” haszonállatot veszélyeztet.

Ha összeszámolnánk, hogy a települések portáira és az esztenákhoz egy év leforgása alatt hány vadállat tört be és mekkora károkat okozott, elképesztő végeredmény születne.

Mindez persze a magukat bátor környezetvédőknek tartó civilszervezeteket nem zavarja, sőt nem is érdekli. Innentől fogva a politikusokat sem, mert senki nem akarja felvállalni annak ódiumát, hogy egy-egy bukaresti környezetvédő szervezet tagjai – akik jó esetben állatkertben láttak élő medvét – nemzetközi sajtókampányt indítson ellenük.

A napjainkra kialakult abszurd helyzet fő jellemzője, hogy miután a vadőrök és a vadászok kezéből kivették a vadgazdálkodást, az erdészetek is erre a sorsra jutnak. A különböző erdészeti és fafeldolgozó, bútorgyártó szakmai egyesületek már megkongatták a vészharangot, hogy ha a mostani trend folytatódik, Romániában az erdőgazdálkodás is összeomlik. Idén volt az első esztendő, amikor több érdekelt megyében nem értékesítettek kitermelésre szánt erdőrészeket, vagy az eladott famennyiség minimális volt. Miközben a biztos szakmai alapokon nyugvó erdészeti kataszter friss kimutatása szerint Romániában 7 millió hektár erdő található, azaz nem igazak azok a széles körben terjesztett rémhírek és vádak, hogy az illegális erdőkitermelés miatt hatalmas mértékben zsugorodott a fás területek nagysága.

Sőt, ezt cáfolja a friss erdészeti kataszter, amely egyértelműen ráerősít a hivatalos erdészeti álláspontra, miszerint az éves természetes erdőgyarapodásnak mintegy felét termeli ki az ország. Az erdészeti szakemberek szerint ma már akkora az erdőkitermelés körüli tömeghisztéria, hogy veszélybe került a normális erdőgazdálkodás is. Helyette olyan abszurd „környezetvédelmi” szlogenek terjengnek, hogy mindenféle favágást le kell állítani. Azaz a vadállomány teljes elszabadulásához hasonlóan az erdőket is rá kell bízni a véletlenre.

A „civilek” által felkarolt médiahiszti világában nincs ebben semmi meglepő. Miközben a felfüggesztett vadgazdálkodás miatt a romániai erdőségek természetes eltartóképességét messze meghaladó medveállomány évek óta ellenőrizetlenül növekszik, a drasztikusan visszafogott erdőkitermelés a világpiaci árakhoz képest 20–30 százalékkal tette drágábbá a romániai fanyersanyagot. A szakemberek kezéből kiragadott szakmát természetvédő civilek vették át és az ezeknek megfelelni akaró politikusok, akik így kéz a kézben bolyongnak a nagy semmiben populista szlogenek és egyéb illuzórikus elképzelések között.

Már az önmagában abszurd, amikor a bukaresti médiában rendszeresen megszólaló természetvédő megmondóemberek azzal hozakodnak elő, hogy a medvejárásnak kitett régiókban a lakosságot arra kell megtanítani, hogyan kerülhetőek el a medvék. Azaz a székely ember ne járjon erdőben, de még az erdő környékén sem. Lehetőleg ne tartson állatot, hogy ne legyen mit megölnie a nagyvadnak. Sőt, arra is számíthatunk, hogy a környezetvédelmi lobbi legközelebb azzal az agyament ötlettel hozakodik elő, hogy az embereket kell kitelepíteni a medvék útjából, és nem a túlszaporodott medveállományt ritkítani.

Forrás: Erdélyi Napló