Mi tagadás, soha nem vonzott a vadászat, de azért a mai napig szívesen készítek vadat a konyhában, ha minőségi vadhúshoz jutok.

Viszont mindig olyan vadász barátaim voltak, akikről sugárzott, hogy a vadak kilövésén túl a vadászat mögött valami sokkal több rejlik pusztán az öldöklésnél, ők azok, akik szenvedélyes vadászok.

Pontosabban, az nem is igazi vadász, aki pusztán a lövöldözésért indul a természetbe vadászatra.

„A természet szépsége, a vad büszkesége, nemes trófeák iránti vágy, erdőzúgás” … sok, vadat szerető és tisztelő vadász fogalmazza meg e szavak használatával ars poetica-ját. Persze olyanokról is lehet hallani, akik inkább a vadnak adnának puskát, akik a világért sem vadásznának. A vadászok szerint erre a vadnak nincs is szüksége, mivel – az agyán kívül – minden szerve jobb, tökéletesebb, használhatóbb az emberénél. Jobban fut, jobb a hallása, repülni, ugrani, úszni tud. Nincs szüksége a civilizáció vívmányaira, ruhára, pénzre.

Ezen megállapítás mellett és ezen túl azt sem túlzás állítani, hogy a vadászoknak köszönhetjük azt, hogy a Földön a vadállomány nem pusztult ki. Ez a dolog ihlette a márciusi programunkat is.

Márciusban (2019-ben – a Szerk.) egész napos programra hívtuk a gyerekeket. Ahogy már mondtam, nem vagyok vadász, viszont sok vadász barátommal, ismerősömmel beszélgettünk annak a fontosságáról, hogy ezt a nagy múltú emberi kultúrjelenséget valahogy be kellene mutatni a jövendő nemzedékének. Fábián Zoltán vadász, kelebiai barátom szervezte meg Ehhez én is csatlakoztam és egy szervezett, szép programba kereteztük azt.

Kelebián a Gaál Ferenc MME és a Kelebiai Vadász Egyesület március 2-án, szombaton gyerekeknek szervezett egy egész napos programot, amiben a természet szeretetére és vadak tiszteletére, jobb megismerésére szerették volna ösztönözni az új nemzedéket. Reggel nyolc órakor gyülekeztek a plébánián a Márton Áron Közösségi Házban. Traktorral közösen mentek a kelebiai erdőkben található vadászházba, ahol tea és szendvics várta a résztvevőket. Fábián Zoltán elmondta és megmutatta, hogy mi a vadászok igazi feladata. Barátkozás és ismerkedés volt a vadászkutyákkal, a természetben élő vadak és azok gondozásának bemutatása, majd apróvadetetés, magas les, távcsővel vadak megfigyelése következett. Ezután traktorral mentek tovább a nagyvadetetésre, megmutatva, télen, hogyan gondozzák a vadonban élő állatokat. Ezt követően légpuskával célba lövés volt azoknak, akik szerették volna ezt kipróbálni.

A találkozót egy közös ebéddel zárták a Márton Közösségi Házban, ahova a helyi vadászokat is meghívták, ahol a Paskó atya konyhájából lehetett valami finomat kóstolni. Ezzel a programmal is szerették volna felhívni mindenki figyelmét, legfőképpen az ifjúságét, hogy mi is felelősséggel tartozunk a teremtett világért.

A tervszerű vadgazdálkodás környezetünk, a természet védelmét is jelenti. A jó vadásznak tudnia kell azokat az ismereteket, alapvető tudnivalókat, amelyek lehetővé teszik, hogy találkozhasson a vaddal. Ismernie kell a vadászati állattant, a vadászható állatfajokat, és azok biológiai jellemzőit. Ez a mesterség másoknál kedvtelés, amelyet könyvekből nem lehet megtanulni. Elsajátításához gyakorlati tapasztalat kell, és nélkülözhetetlen a természet szeretete. A vadászok kötelességeit és jogait, a vadászatok rendjét nemcsak törvények és előírások, hanem szigorú erkölcsi normák is szabályozzák.

A vadászat vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás.

„Akármilyen is a vadász, először legyen – ember!” Ember, akit nem az ölés, a pusztítás élvezete hajt, hanem csak a golyóra érett, selejtezendő vagy életveszélyesen támadó vadra emel fegyvert, vagy pedig a tudományos ismeret, gyűjtés sarkallja, és akinek biztosan hordó fegyvere csak akkor dörren, ha a célgömb a vad testének azt a pontját takarja, ahol a golyó villámcsapásként teríti le az állatot…

Akinek szívós kitartása, fáradhatatlansága, bátorsága – szerénység mögött rejtőzik, és akinek soraiból a természet és minden élőlény: ember és állat iránt meleg szeretet árad.

A vadászat, mint tevékenység mást jelent az egyszerű földi halandó, mást az állatvédő, és megint mást a vadász számára. Amíg az egyik úri passziónak tartja a vadászatot, a másik öldöklésről beszél, és legszívesebben a nyúl kezébe is puskát adna. Ha egy vérbeli vadászt kérdezünk szenvedélyéről, hosszan beszél élményeiről. Arról a gondoskodásról, ami minden vadásznak alapvető kötelezettsége: óvni a vadat, annak természetes élőhelyét, ami nem más, mint a vadgazdálkodás.

Forrás: Jó reggelt Vajdaság