Talán az országban ő az az ember, aki az egyik legkalandosabb életet tudhatja magáénak. Szépségkirálynő, filmsztár, kétgyermekes édesanya, pedagógus és vadgazdálkodó.

Lipp Adrienn már a gyermekkorától kezdve ismerkedett a vadászat világával, majd felnőttként elődjei hivatását követte. Szeretné eloszlatni a tévhiteket szakmájáról, és fontos feladatának tartja azt, hogy a gyermekekkel is megismertesse a vadak élővilágát.

– Úgy tudom, a felmenői között sokan foglalkoztak vadászattal…

– Dédnagypapám, Zichy gróf fővadásza volt a Kab-hegyen, édesapám lövészetben jeleskedett, de igazán vadászmester férjem mellett ejtett rabul a vadászélet. Eleinte tolmácsként kísértem a külföldi vadászvendégeket, amikor az úrkúti villánkba látogattak. Az érdeklődésem komolyságát mutatta, hogy hamarosan vizsgát tettem, és megkaptam a fegyvertartási engedélyemet. Azóta puskával a vállamon Qvintusz lovammal, az úrkúti vadászterületet rendszeresen járom.

– Kérem, meséljen a lováról.

– A paripám egy csodálatos holland fríz, akivel az elmúlt 10 év alatt igazi vadásztársakká váltunk. A lovak iránti szeretetem még gyermekkoromra datálódik, akkoriban csak messziről csodálhattam őket. Nagy szeretetben, de szerény anyagi körülmények között nőttem fel, így nem engedhette meg magának a család, hogy lovagolni tanuljak.

– Mi volt eddigi élete legnagyobb kalandja?

– Amikor a legemlékezetesebbekre gondolok, eszembe jut milyen embert próbáló érzés volt Szibériában, a mínusz 41 fokban farkas nyomot követni, és elejteni a vadat. Namíbiában, egy víziló vadászatban, szó szerint az életemért küzdöttem, amikor beleborultam a folyóba. A lélekjelenlétem nem hagyott cserben, még akkor sem, amikor láttam, hogy krokodilok közeledtek felém. Megmenekültem, és másnap sikerült elejtenem a támadó hajlamú vízilovat.

– Mi a leggyakoribb tévhit, ami a vadászokról terjed?

– A vadászbarátok ösztönzésére négy hónap alatt papírra vetettem az elmúlt tíz év, kalandokban bővelkedő élményeimet. A Diana a nyeregben című könyvemben bemutatom, hogy számomra a vadászat nem pusztán szenvedély, hanem életforma. A családommal etetjük, gondozzuk, állományszabályozás és vadkárelhárítás révén pedig elejtjük a vadat, majd ízletesen elkészítve elfogyasztjuk. Szimbiózisban élünk a természettel. Egyik legfontosabb küldetésem, hogy megmutassam, ez a tevékenység nem pusztán a lövés pillanatáról, hanem a természet szeretetéről, a vadállomány gondozásáról és a hozzáfűződő élmények sokaságáról szól. Az évek során megtaláltam az utamat, és ez nem más, mint a leghálásabbaknak, a gyerekeknek a tanítása. Ez az én misszióm, mert hiszem, hogy abból a sok jóból, amit nekem az élet adott, vissza kell adnom valamit másoknak is. Szeretném, ha az okostelefonok és számítógépes játékok mellett a szalmabálán ugrálás, az állatok gondozása, a gombák, termények gyűjtése is szerepet kapna a gyerekek életében. Sok óvodás- és iskoláscsoportot látok vendégül úrkúti birtokunkon azzal a céllal, hogy a gyerekeket megismertessem a természet csodáival, a vadállomány gondozásával, a vadászat értelmével. Tojást szedhetnek össze a tyúkólban, megcsodálhatják a nálunk kikelt kiscsibéket a kotlóssal. Szalmából fészket készíthetnek a libáknak, kacsáknak, mandarinrécéknek. Szecskavágóval csalánt apríthatnak a mangalicáknak, tököt szedhetnek az alpesi kecskéknek. Lecsutakolhatják a hátaslovakat, pónilovakat, és megetethetik a dámszarvasokat. A vadászvillában kialakított trófeatermemben érdeklődve, csillogó tekintettel hallgatják vadászkalandjaimat és bővítik ismereteiket.

– A gyermekei hogyan viszonyulnak ahhoz, hogy Ön és a férje ezt az életmódot választották?

– Fiaim, Ábel (15) és Ákos (10) mindennapjainak része a több mint százötven háziállatunk etetése, és a kertkapunktól kezdődő vadászterületünkön élő vadállomány gondozása. Számukra természetes, hogy kukoricát, almát visznek ki a szórókra, és lóháton járjuk be együtt a pagonyt. Kiválóan ismerik az erdőt, és bízom benne, hogy személyes példamutatásunkkal tovább viszik életvitelünket, és majd továbbadják azt az ő gyerekeiknek is. Vallom, hogy minél fiatalabb korban kell megismertetni és megszerettetni a vadászatot a jövő nemzedékével. Szeretném minél több gyereknek megtanítani, hogy csak az nevezheti magát igaz vadásznak, aki tevékenyen részt is vesz a vad és élőhelye megóvásában, annak fejlesztésében. Egy hasonlattal élve, amolyan jó kertész módjára a sok gondozás és ápolás után csak a megérdemelt termést szüreteli le.

Hitvallásom: az élet egyik legnagyobb szépsége, hogy bár sok mindent elveszíthetsz, de azt sohasem, amit te adtál másoknak.

Forrás: AC News