Sakálvonyítástól hangosak a somogyi erdők.

Napnyugta után egyre gyakrabban töri meg az éjszaka csendjét a toportyán. Az előző vadászati idényben hétezer feletti aranysakál került terítékre, Pusztakovácsiban a napokban egy tetemes példányt sikerült kilőnie egy vadásznak.

Tetemes aranysakált lőtt ki a napokban Bugyi Roland. Csak ebben a vadászati szezonban ez volt a hetedik toportyán, amelyet sikerült becserkésznie. – Pusztakovácsi külterületén este fél hét körül, napnyugta után láttam meg az aranysakált, nagy szerencsémre elsőre sikerült eltalálnom – mondta el a somogyi vadász. Megjegyezte: az aranysakál nagyon óvatos állat, nem könnyű vadászni rá. – Lámpafényre azonnal ugrik, általában falkában járnak és állandó mozgásban vannak, nagyon gyorsan változtatják helyzetüket – sorolta Bugyi Roland. Eddig 15 nádi farkast lőtt ki, utóbbi rekord méretű 18,8 kilós kan volt.

– Nagyon kártékony állat, elszedi az őztől a gidát, a vaddisznótól a malacokat. Látrány és környékén is próbálják megállítani az aranysakálok terjeszkedését. – Több mint száz aranysakált lőttek ki vadászaink tavaly március óta – mondta el Udvaros Zoltán, a Természetbarátok és Földtulajdonosok Látrányi Vadászegyesületének elnöke. Volt olyan toportyán, amelyet úgy tudtak elejteni, hogy a szarvast zsigerelték ki a vadászles lábánál, és a szagok odacsalogatták. De azt is látták, mikor egyik sakál a kocát húzta lábainál, míg a másik elvitte a malacokat. Udvaros Zoltán megjegyezte: az elszaporodott ragadozó komoly gondot jelent a vadásztársaságoknak, nagyon nehéz elejteni és óriási károkat okoz a vadállományban. Azt látják, hogy a rókát is megtámadja, kiszorítja élőhelyéről.

Húszezer toportyán országa: amíg lesz mit ennie, addig nem csökken a számuk
– Az előző vadászidényben 7000 feletti aranysakál került terítékre, az egyedszámuk megközelíti a 20 ezret – mondta el Lanszki József, Kaposvári Egyetem tanára. – A túltartott nagyvadállomány tartja fönn az aranysakált, a kint maradt zsiger, sebzett vad nagyon csábítja, az állattartó telepeken pedig az elpusztult állatok potyatáplálékot jelentenek számára, s a hulladéktelepek kiapadhatatlan forrásként szolgálnak számukra – sorolta a kutató.

– A genetikai vizsgálatok alapján a Dráva mentén határon innen és túl mindig is meg volt az aranysakál és olyan sajátos genetikai készlettel rendelkező állomány található nálunk, amely eltér kis mértékben az Európát most meghódító sakáloktól – mondta el a Kaposvári Egyetem tanára. Horvátországban már második generációs hibrideket is bemutattak, az állatok csak egynegyed részben voltak sakálok. – Nagyon ritkán kerül ilyen példány elő, de potenciális probléma lenne, ha a sakál egy nagy testű kutyával szaporodna, akkor az utódok öröklik a nagyobb testtömeget és megváltozhat viselkedésük és táplálékszerzési stratégiájuk is – tette hozzá a kutató.

Forrás: Sonline