Komoly károkat okoznak a vad- és haszonállatok állományaiban az aranysakálok. A szárnyastelepek megtizedelésében a rókák és a borzok is részesek. A csólyospálosi és kömpöci gazdálkodók a vadászoktól kértek segítséget, hogy megvédjék jószágaikat a ragadozóktól.
A legtöbb dűlőút mentén jól látható feliratok figyelmeztetnek: ölőcsapdákat helyeztek el a határban. A szelektív csapdákkal az aranysakál-, róka- és a borzállomány ritkítása a cél. „Humán- és állat-egészségügyi okból, továbbá a vadon élő állatok védelme, valamint a vadgazdálkodás hatékonysága érdekében.” – olvasható többek között a hirdetményeken. A vonatkozó törvények is lehetőséget biztosítanak a csapdák kihelyezésére. A túlszaporodott ragadozók az állattenyésztők mellett a vadásztársaságoknak is jelentős veszteséget okoznak.
– Az aranysakálok jelentik a legtöbb gondot. Intelligens állatok, ritkán lehet megpillantani egy-egy példányt, mert rejtőzködő életmódot folytatnak és nagyon eredményes ragadozók – sorolta Dobai Zoltán, a Csólyospálos–Kömpöci Hubertus VT vadásza, akivel az Ülléshez közeli erdőszéleken jártunk.
A hazánkban ismét csúcsragadozóvá vált sakálok újbóli megjelenését még örömmel fogadták a délszláv háború idején, de a rendkívül jó alkalmazkodóképességű aranysakál-állomány annyira túlszaporodott, hogy mostanra megszűnt a védettsége.
– A sakálok félelmet nem ismerő, ám óvatos állatok. Éjszakánként hallani az üvöltésüket mindenfelől, bátran megközelítik a tanyákat és bemerészkednek a falu szélére is. Errefelé kacsa-, csirke- és libatelepekkel teli a határ, ami a könnyű zsákmány lehetőségét jelenti nekik. Előfordult, hogy egy-egy alkalommal negyven-ötven szárnyast öltek meg, de nem csak a madarakat tekintik prédának. Birkákat, bárányokat és borjakat is ragadtak már el. A gazdák ezért is szorgalmazták a csapdák kihelyezését – magyarázta Dobai Zoltán, aki már harmincnégy éve dolgozik hivatásos vadászként.
Az aranysakálok falkában is eredményes vadászok, de a magányosan élő hímek is kíméletlen ragadozók. – Már szinte mindenre vadásznak, a vaddisznókocák mellől ellopkodják a malacokat, de az őzeket, gidáikat és a szarvasborjakat sem kímélik – mesélte a vadász, aki a múlt év végi kiskundorozsmai esetet is felidézte, amikor egy vadász magyar vizslájának gégéjét harapta át egy fűben meglapuló sakál.
A szakértők az aranysakálok megjelenésével a táplálékkonkurens és kisebb termetű rókák állományának megfogyatkozására számítottak, ám nem így lett, mert mindkét faj intenzíven szaporodik. A sakálok jól alkalmazkodtak a körülményekhez – főleg a rejtőzésre alkalmas helyeket keresik –, és már csak a takarás nélküli, intenzíven művelt mezőgazdasági területeken nem jelentek meg. A sakálok a dögevéstől sem riadnak vissza, akárcsak a szintén jelentős állománnyal bíró borzok.
A vadásztársaság úgynevezett hattyúnyak csapdákkal próbálja gyéríteni a ragadozóállományt. A gazdálkodók anyagi áldozatot is hoztak mindezért a szolgálatért, hiszen az acélból készült ölőszerkezetek ára úgy ötvenezer forint körül van. A vadásztársaság nyolcezer hektáros területén összesen huszonhárom csapdát helyeztek ki.
– Ez a leghatásosabb módszer a gyérítésre. A csapdákat naponta ellenőrzöm és azokat idővel más-más helyre rakom át. Múlt év júliusa óta mintegy másfél száz aranysakált, rókát és borzot sikerült így csapdába csalni – mesélte Dobai Zoltán, akitől azt is megtudtam, hogy a koronavírus-járvány miatti veszélyhelyzet komoly problémát okozhat a vadásztársaságnak. Hamarosan kezdődik az őzbakszezon, de a külföldiek sorra lemondták a bérvadászatokat, pedig korábban ebből származott az éves bevételük jelentősebb része.
Az élmezőnyben van Bács-Kiskun
A 2018/19-es vadászati évben 7873 aranysakál (+35,02 százalék) lelövését jelentették, továbbra is elsősorban Baranya, Bács-Kiskun és Somogy megyékből. Az aranysakál terítékének növekedése változatlanul exponenciális ütemű – olvasható az Országos Vadgazdálkodási Adattár összesítőjében. Bács-Kiskunban a nyilvántartások szerint 1126 sakál került terítékre. A kilőtt 12 394 borzból 1202-t megyénkben ejtettek el, amivel szintén az országos élmezőnyben vannak a Duna–Tisza közi vadászok. Az országos felmérésből az is kiderült, hogy a legtöbb róka (7357) itt került terítékre a nyilvántartásban szereplő 82 687 ragadozóból.
Forrás: Baon
