Azt mondják a monitoringozó vadászok, gyenge az idei szalonkahúzás, mert az enyhe tél miatt a vonuló madarak el sem mentek.

Pedig északon van a költőhelyük a nyirkos, vizes tundrákon. Ősszel vonulnak délre, ilyenkor visszafelé. Részt vettünk egy szalonkamonitoringon.

Az idei téli fácán- és vaddisznóhajtásokban sok szalonkát lehetett látni, ezért gyengébb a húzás, az itt telelők már odébbálltak. Kevés az esély az élményre, de a vadászok között van néhány rettenthetetlen, aki képes csak a remény kedvéért is naponta kimenni, lesben állni. Szereti ezt a passziót, a teljes kiszámíthatatlanságban várni a különleges, ritka percre, éberen figyelni a madár hirtelen rebbenését, és pláne képessége is van, hogy gyorsan reagáljon.

Nagy öröm szalonkát lőni, de még megpillantani is. Az erdőlátogatások után boldogan sorolják egymásnak azt is, hogy egy-egy alkalommal ki hányat látott alkonyatkor. Az erdei szalonka napszállta előtt reppen fel a bokrokból, sebesen húz el, libben, illan, épp csak észre lehet venni, pár pillanat az egész.

Horváth József meséli, hogy a társaival mennyire felélénkülnek, ha „zwicket” látnak, vagyis párosan repülő szalonkát. Parasztdublénak mondják, ha egy lövéssel eltalálják mind a kettőt, sima dublé, ha a jobb puskacsőből kilövik a hátsót, akkor van esély az első elejtésére is. Ez csak nagyon keveseknek sikerül. Nehéz megállni, hogy ne az elsőre lőjön az ember, és ha talál a mögötte levő azonnal utána bukik, szinte lehetetlenné téve a második lövést.

A két világháború között volt szokás, hogy az urak Szlavóniából egész a Mátráig kísérték ezeket a madarakat. Vonattal utaztak utánuk, amerre mentek, így akár két hónapig is tartottak maguknak szalonkavadászatot. Régen „klopfolva” vadásztak a madárra, kutyákkal hajtották fel a bokrokból, úgy lőttek rá, ezt ma már nem teszik.

Napjainkban az EU-s szabályok miatt párzáskor tilos szalonkára vadászni, csak monitoringozás van, vagyis mindössze néhányat lehet elejteni – az itteni nyolcezer hektáron nyolcat. El kell küldeni mintának a jobb szárnyat a gödöllői egyetemre, minden madárról kitöltve egy nyomtatványt, ezek alapján megrajzolják a vonulási térképet. A Répcevölgye VT területén két monitoringpont van: a csepregi régi gyümölcsösben és az acsádi szőlőhegyen. A terepjárók most a csepregi almás felé kanyarognak az eső áztatta girbegurba utakon, a mély sárban lélekrengető barázdákat szántottak az autók. A vadászok beállnak a választott helyekre, várunk.

Nagy hideg van, nincs tavaszillat, nincs madárzsivaj, a rigó is elhallgat. Lassan sötétedik, piszszegve-korrogva reppen két szalonka, majd még egy: kergetőznek. Tőlünk pár méterre húzza ki a kakas hosszú csőrével a földből a gilisztát. Aztán megint szalonka libben az alkonyat hasította tájon, Doma Lajos vadászmester lekapja a válláról a puskát és lő. A szalonka lehull a magas fánál az égből, érte megyünk zseblámpával. Vége a napnak, fácánkakas kakatol. A téli nagy vadászatok után itt szalonka monitoringgal veszi kezdetét az új szezon.

KÉPGALÉRIA A MONITORINGRÓL

Forrás: Vaol