Kevés az élelem az erdőkben, ráadásul csendesebbé váltak a települések a kijárási tilalom miatt, így különösen fontos, hogy a vadásztársulatok etessék a vadakat, amelyek ellenkező esetben a házak közé merészkednének esetlegesen betegségeket terjesztve, károkat okozva.

Jelenleg még nincs megfelelő mennyiségű élelem az erdőkben, ezért is fontos, hogy a vadásztársulatok etessék a vadakat, amelyek máskülönben a szántóföldekre, illetve a házak tájékára is bemerészkednének – tudtuk meg Mărmureanu-Bíró Leonárdtól, a Nagy-Küküllő Vadász- és Sporthorgász Egyesület igazgatójától. Mint mondta, ez különösen érvényes a koronavírus-járvány miatt bevezetett kijárási tilalom idején, amikor jóval csendesebbek a települések. Példaként arra is kitért, hogy az ételt kereső vaddisznók nem csak károkat okoznak a gazdáknak, de afrikai sertéspestissel is megfertőzhetik a háztáji jószágokat.

Jól kell választani Mărmureanu-Bíró hangsúlyozta, számtalan tényezőt kell figyelembe venni, ha egy hatásos etetőhelyet szeretnénk kialakítani. Lényeges például, hogy a helyszín a vadak által használt útvonalakon legyen, hogy lehessen azokat ott marasztalni, ahelyett, hogy a településekre mennének. Fontos az is, hogy a közelben legyen sűrű erdő, ahol el tudnak rejtőzni, ugyanakkor egyebek mellett arra is kell figyelni, hogy pontosan hol kell fel a nap, illetve a hold, valamint rendszerint merről fúj a szél.

„Ha az állatoknak kényelmesen megközelíthető etetőket alakítunk ki, akkor lényegesen kisebb valószínűséggel mennek be a településekre vagy azok határába. Ha nem is laknak jól a szóróknál, de annyi élelmet kapnak, hogy a többségük már nem megy a házak közelébe – így az igazgató, aki hozzátette, ha a vadak megszoknak egy etetőt, akkor a kicsinyeiket is oda fogják vinni, így azok is megtanulják, hogy ott lényegesen egyszerűbben jutnak élelemhez.

Rengeteg a medve Mi is elkísértük a vadászokat egy körútra, és láthattuk ahogy a kihelyezett automata ételszórók közül néhányat feltöltenek kukoricával. Ezekkel egyebek mellett sükői, farcádi, székelydobói és vágási, valamint Nyikó-menti gazdákat védenek. Megtudtuk, hogy hetente legalább két alkalommal kell kijárni az ételadagolókhoz, amelyekbe nagyjából 100 kilogramm gabonát kell tenni. Ha nincsen szóró, csak az etetőhely van kialakítva, akkor akár naponta is ki kell vinni legalább 25 kilogrammnyi táplálékot, hogy azzal valóban távol lehessen tartani a vadakat a településektől. „Bevásároltunk kukoricából, hogy legalább két hétig biztosítani tudjuk a vadak etetését” – fogalmazott Mărmureanu-Bíró.

Volt olyan helyszín is, ahol úgynevezett vadszántást hoztak létre a vadászok, amelybe gabonát ültettek. „Amíg ezekből lakmároznak a vadak, addig sem mennek rá a gazdák földjeire. Hasonló szerepe van ennek, mint az etetőknek” – magyarázta. Egyébként a látottak szerint minden, lessel is rendelkező etetőnél nagy volt a mozgás: nemcsak őzek, vaddisznók, szarvasok, borzok de medvék nyomait is láthattuk. Mărmureanu-Bíró össze is számolta, hogy az egyik saját ételszórójához tizenhárom fajta állat jár rendszeresen. A medvék a leggyakoribb vendégek, volt olyan is, hogy több, mint tízet látott belőlük egy éjszaka alatt. Ők okozzák egyébként a legtöbb kárt a vadászoknak, hiszen képesek felmászni a fákra és letépni az automata ételadagolókat.

Forrás: Székelyhon.ro