Egy-egy lövés után az összes rágcsáló eltűnt a járatrendszerben, tovább kellett kutatni az Alpok hegyoldalain. Az ősi mesterségek, a családi hagyományok apáról fiúra szálltak több száz éven keresztül. Ma már azonban modern világot élünk, így aztán senki sem csodálkozik azon, ha azok az ősi hagyományok a korábbi szokásoktól eltérően immár apáról leányra szállnak.
Az első női tag a társaságban
A Mátészalkán élő Jakab Enikő a családi szokásokat követve döntött úgy, hogy az édesapjához hasonlóan vadász lesz, s két éve meg is szerezte a vadászengedélyt.
– A természetet szeretete már gyermekkoromban kialakult bennem, nagyon gyakran elkísértem édesapámat a kocsordi Kraszna Vadásztársaság apróvadvadászataira, ugyanis ő ott volt tag. Sokáig nem foglalkoztam a vadászengedély megszerzésének gondolatával, de amikor pár éve édesapám felvetette, hogy lemond a tagságáról, úgy éreztem, nekem kell az örökébe lépnem.
– Ez meg is történt, így én vagyok az első női tag a Kraszna Vadásztársaság eddigi történetében – elevenítette fel az előzményeket érdeklődésünkre Jakab Enikő, aki azt is elárulta, hogy van egy bátyja, de a testvérét mindig jobban érdekelték a könyvek, szívesebben olvasott a családi kert rejtekhelyein, mint hogy az erdőt vagy a mezőt járja velük.
Nemcsak az édesapa vadásztársasági tagságát örökölte meg Enikő, hanem a sörétes és a golyós fegyvereit is, amik bizony már sok kalandot átéltek az elmúlt évtizedekben. A jó minőségű és bejáratott puskák egykoron az édesapa nagybátyjának a tulajdonában voltak, s ő ajándékozta azokat unokaöccsének.
Természetesen az édesapa továbbra sem mondott le a vadászat izgalmáról és a természetjárás szépségeiről, vett is magának egy egyszerűbb lőfegyvert, s vendégként ott lehet majd leányával együtt a társas vadászatokon.
Havasi mormoták nyomában a mátészalkai vadász
No, de térjünk vissza Enikőre, aki az elmúlt két évben hozott terítékre fácánt, nyulat, őzsutát és mormotát is. Igen, jól látják kedves olvasóink, mormotát is. Igaz, ezt nem a szatmári sík vidéken ejtette el, hanem az osztrák Alpokban.
– Hárman voltunk vadászok egy csoportban, egy túravezető kísért bennünket. Fenn a hegyoldalakon egy-egy túrás körül tíz havasi mormotát is láttunk, amint éppen napoztak. Nem vettek bennünket észre az állatok, mert egyrészt tőlünk elég távol voltak, másrészt mi fedezékben hasaltunk. A túravezető mutatta meg, hogy melyik példány ejthető el, s profi módon szakszerű segítséget is adott a célzáshoz és a lövéshez.
– Természetesen egy-egy lövés után az összes mormota eltűnt a járatrendszerben, s mi mentünk tovább újabb napozó mormotákat keresni. Reggel indultunk el a vadászatra, s délután érkeztünk vissza a szállásunkra – folytatta a kétgyermekes édesanya.
Teljesítménytúrák a lányokkal
– A túra nem esett a nehezemre, hiszen korábban nagyon sokat kirándultam. Volt egy baráti társaság, sokat utaztunk a hegyekbe. Aztán megszületett Anna és Sára, a baráti társaság pedig feloszlott, de a természetjárás szeretete megmaradt, így aztán a lányaimmal együtt szoktam részt venni immár több éve a Bükkben teljesítménytúrákon.
– Néha elkísérjük Kocsordon az édesapámat horgászni. A tóparton a kipakolásig még élvezik a lányok a horgászatot, de az már nemigen tetszik nekik, hogy csendben is kellene maradniuk, így aztán továbbindulunk, sétálunk, nézelődünk. Egyébként a vadászatban is azt szeretem, hogy sokat lehetek a természetben, részt vehetek a vadgazdálkodásban, télen pedig etethetem az állatokat.
Forrás: SZON
