A Szlovák Vadászkamara (SPK) Ján Budaj környezetvédelmi miniszternek címzett, 2020. augusztus 28-án kelt nyílt levelében felhívást intézett a miniszterhez, miszerint foglaljon állást az ügyben, hogy a vadászokra partnerként vagy ellenségként tekint a barnamedvék populációjának aktuális problémái megoldásában.

A szakmaiságon és az indulatok megfékezésén alapuló korrekt együttműködés elfogadása helyett a szlovák vadászoknak és a társadalomnak újabb felháborító hazugságot kellett hallaniuk a minisztertől, amikor vasárnapi sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy „amennyiben a védett állatokat a vadászkamara döntéseire bíznánk, már egy sem volna belőlük” – olvasható a szerkesztőségünknek eljuttatott közleményben.

Szlovákiában egyetlen vadfaj sem pusztult ki a vadászok keze által, és amíg létezni fog a vadászok erős és egységes szervezete, ahogy manapság, ez soha nem is fog megtörténni

– jegyezte meg a vadászkamara.

Ellenkezőleg, a faji sokszínűségre való kihatást vizsgáló hatástanulmányok nélküli fajvédelem populista módon való előnyben részesítése végett, melyet csupán azért részesítenek előnyben, mert bizonyos szervezeteknek jelentős mennyiségű pénzforrás áll a rendelkezésükre, jelenleg a kihalás szélére sodródik a siketfajd, a nyírfajd, s a túzok, de például a fogoly, valamint az erdei vöröshangya is.

A miniszter úr már folyó év júniusában, legutoljára pedig a múlt héten kijelentette, hogy a medvéket nem fogjuk elpusztítani, mert nemzeti kincsünknek tartja őket. Érdekelne bennünket, hogy miért változtatta meg ilyen gyorsan a véleményét, hogy a medvék likvidálását a SZK Állami Természetvédelmi Felügyeletének bevetési csoportjára akarja bízni? Talán ilyen rövid idő alatt megjelentek a problémás egyedek?

A medvék elpusztítását a vadászok részvétele nélkül abszolút demagógiának és a társadalom félrevezetésének tekintjük. A medvék elejtését, befogását, elpusztítását és nem utolsósorban eutanáziáját, egy olyan állatról lévén szó, amely a vadászati törvény alapján vadnak minősül, a bevetési csoport nem végezheti el anélkül, hogy a helyi vadásztársaság ne adta volna ki a vadászatra feljogosító engedélyt!

Az ilyen szakmai szempontokat nélkülöző kijelentések, amelyek ráadásul még az érvényes jogszabályokba is ütköznek, sajnos a szakmai szféra szemében nem növelik a környezetvédelmi minisztérium tekintélyét, azonban beismerhetjük, hogy inkább a társadalom laikus része figyelmének lekötésére, a vadásztársadalom lejáratására, valamint a hazugságok és féligazságok terjesztésére szolgálnak. Mindezek mellett meg kell jegyezni, hogy a bevetési csoport bemutathatta tevékenységét az Ingrid nevű nősténymedve elpusztításakor, amiért a bevetési csoport tagjai voltak a felelősek, ám a környezetvédelmi szakemberek által végrehajtott elrontott akcióért a vadászokat érte szervezett kritika a közösségi oldalakon keresztül.
A vadászok által szervezett vadvédelem immár 100 éves

Szlovákiában idén emlékezünk meg a szervezett vadászat 100. évfordulójáról. 1920-ban alakult meg

a Szlovenszkói Vadászati Védegylet (Lovecký a ochranný spolok pre Slovensko), amely szervezet indítványozta a barnamedve teljes védelmét Szlovákia területén.

A védegylet szakmai szervvé vált a vadorzók elleni büntetőeljárások során. Az 1929. évi ún. kis vadásztörvénybe átültette a magas-tátrai zergepopuláció, valamint néhány évvel később a túzok és a barnamedve egész éven át tartó védelmét.

A vadvédelem a vadászok számára nem ért véget száz évvel ezelőtt, a vadászok társszerzői voltak az összes eddig kiadott, a védett állatok védelméről szóló anyagnak, valamint gondozási tervnek.

A solymászok jelentős mértékben járultak hozzá a szirti sas, mint veszélyeztetett madárfajunk védelméhez. A solymászok szakmai tudásukkal, valamint a második fiókák felnevelésével, amelyek a természetben elpusztításra kerültek volna a fészkekben (ún. kainizmus-jelenség), a saspopulációt annyira sikerült megerősíteni, hogy jelenleg már 150 pár fészkel Szlovákiában ezekből a ritka ragadozó madarakból. Ugyanúgy az eurázsiai hiúz esetében is. A szlovák hiúzok befogását és azokra a területekre való újratelepítését, ahol már kihaltak, erdészek és vadászok kezdeményezték. Ezek történelmi tények, melyek megkérdőjelezhetetlenek.
További hazugságok a medvék „csalogatásáról”

Újra kérni fogjuk a minisztert, hogy foglaljon állást és küldje el bizonyítékait, amelyek igazolnák, hogy a vadászok csalogatták a medvéket a viselkedésük megváltoztatása céljából, hogy azután elpusztíthassák őket. Ez a kijelentés nem a valóságon alapszik, és szintén azokat károsítja, akik hosszú idő óta a törődnek a természettel, ellenszolgáltatást nem várva.

Mindezek mellett a Szlovák Vadászkamara az év elején nyilvánosan kezdeményezte a vadállomány etetésének betiltását a szálastakarmányokkal (térfogattakarmányokkal) való etetésen kívül, valamint a vaddisznók szóróra szoktatását más anyagokkal, mint korlátozott mennyiségű szemestakarmányokkal.

2020. január 1-től tilos a vadászati célú szórók létesítése a nemzeti parkok területén, melyet a környezet- és tájvédelmi törvény tilt. A környezetvédelmi minisztérium egyáltalán nem ismeri el az afrikai sertéspestissel kapcsolatos aktuális helyzetet, és a tényt, hogy a főállatorvos a szórók létesítését a vaddisznóállomány csökkentésének akut szükségessége miatt rendelte el, s továbbra is figyelmen kívül hagyja, azon általános közérdek ellenére, hogy a vaddisznóállomány sűrűségét, mint az afrikai disznópestis fő terjesztőjét, csökkenteni kell. Meg kell jegyezni, hogy a vaddisznó jelentős ragadozója a siketfajd-fészkeknek, de az erdei vöröshangya bolyainak is, melyek jelentős táplálékszerző lehetőségként szolgálnak a siket- és nyírfajdcsibéknek.
A vadászok saját zsebből fizetnek, a környezetvédők támogatásokat élveznek

A vadászok saját költségükön gondozzák a vadat, senki sem fizet az elvégzett munkájukért, ráadásul illetéket fizetnek a tulajdonosoknak, kezelőknek, és a parcellák használóinak a vadászati jog gyakorlásáért. Emellett saját forrásból térítik a szemétgyűjtést az erdők fegyelmezetlen látogatói után, megfigyelőberendezések építését, melyeket a társadalom is előszeretettel használ, a szárazságban itatók létesítését és gondozását a vad részére, szálastakarmányok, nyalósó és állatgyógyászati készítmények vásárlását.

Nem beszélve a további anyagköltségekről, a több százezer vadászterületeken elvégzett munkaóráról a vad és élőhelyének védelmében, valamint fejlesztésének, vagy a természetjárók kényelme érdekében.

A környezetvédők (kivéve a tényleges önkénteseket) minden munkájukért bőségesen meg vannak fizetve. A genetikai kutatás, amely 1256, +/- 234 db medvét igazolt már öt évvel ezelőtt, nem volt elég, ezért szükséges az adófizetők néhány millió eurójából fizetni a bevetési csoportot, akiknek „munkáját” talán a legjobban a Polyána környéki települések, valamint Liptó és Túróc lakossága tudná jellemezni. További eurómilliókért új szeméttárolókat kell építeni. Mindemellett elkerüljük a legegyszerűbb és legkönnyebb lehetőséget. A következmények, és nem az okok kerülnek megoldásra, ráadásul a társadalmat félrevezetik a tényleges okokkal és a jelenlegi állapot következményeivel kapcsolatban.

Ezért a Szlovák Vadászkamara a szabad információhoz való hozzáférésről szóló törvény alapján kérvényezni fogja a környezetvédelmi minisztériumnál, hogy pontosan határozza meg, mennyibe kerül az adófizetőknek a bevetési csoport a megalakulása óta, s hány millió eurót költöttek el ezidáig a barnamedve védelmére Szlovákiában.

Az „Értéket a pénzért” elemzői csoportot kérni fogjuk, elemezze a költséghatékonyságot, annak a fajnak a védelmét, amely a valóságban már régen nem veszélyeztetett, és érdeklődni fogunk rengeteg további költségről, amelyeket további projektekre költöttek abból a célból, hogy a társadalom végre megtudhassa, mit jelent és hogyan születik az ún. „ökobiznisz”!

Forrás: Felvidék.ma