A vadak sajnos évről-évre több százezer-, vagy sok esetben több millió forintos károkat okozhatnak a gazdáknak. Megoldás látszólag nincs, hiszen a villanypásztor sok esetben nem elég visszatartó erő, a kerítéseket pedig egész egyszerűen letarolják.

Mielőtt azonban végleg elkeserednénk, nézzünk a dolgok mélyére, hiszen az ördög (vagyis ebben az esetben a megoldás) a részletekben rejlik.

Fontos, hogy hol helyezkedik el a földünk

Ha a földünk ne adj isten' erősen vadnyomásos területen van, akkor szinte biztosra vehető, hogy előbb vagy utóbb megjelennek a károkozás nyomai is. Ha még nem történt meg a kár, szerencsénk van, ugyanis van időnk felkészülni.

A legjobb megoldás a megelőzés, ezért mindig erre törekedjünk. Ha már megtörtént a baj sokkal nehezebb dolgunk van távol tartani a kártevőket, hiszen megtanulták, hogy biztos élelemforrás van a területen és a kezdeti 1-2 rágásból olyan mértékig fajulhat a pusztítás, hogy az egész ültetvényt tönkretehetik.

Mielőtt rátérnénk, hogy mit tehetünk a megelőzés érdekében, nézzük milyen károk keletkezhetnek az ültetvényben:

• a termés, főleg a makk felszedéséből keletkező kár,

• a természetes újulatok, mesterséges erdősítések, gyümölcsültetvények elpusztításából keletkezett mennyiségi kár,

• a rügyek, a hajtások lerágásából adódó minőségi kár,

• mezőgazdasági termények letaposásából eredő mennyiségi és főként minőségi kár,

• a fák kéregsérüléseiből következő mennyiségi és minőségi kár.

A károkozástól azonban nem minden esetben kell tartani, hiszen jótékony hatása is van annak, ha a vadak elfogyasztják az erdei fás növényi részeket.

A fatermelésben bekövetkezett terméskiesés a vadgazdaságban hasznosul (tehát ez a táplálék hozzájárul a vadállomány növekedéséhez).

Nem utolsósorban emberi erőforrásra sem lesz szükség az erdő “karbantartásához” hiszen a vadak elfogyasztják a nem kívánatos sarjakat, ezzel is hozzájárulva a természetes kiválasztódás folyamatához.

Épp ezért azt javasoljuk, ha már a fa elég nagy ahhoz, hogy ne tudjanak kárt tenni benne a vadállatok, bontsuk le a kerítést, illetve a villanypásztort, hogy be tudjanak hatolni a területre, és hagyjuk, hogy a természet végezze dolgát.

Azonban a fiatal csemeték még védelemre szorulnak, ezért - hogy megóvjuk őket - alkalmazhatunk rügy- és törzsvédőhálót. Ezeket a szél elfújhatja, ezért fontos a megfelelő rögzítés. Legjobb, ha széleit 2-3 helyen összetűzzük, így a szél nem tudja elfújni.

A törzsvédő önmagában nem mindig elegendő, ezért alkamazzunk vadriasztó szereket is, illetve ha nem akarunk kemikáliákat alkalmazni, fröcsöljük le a fákat híg sertés trágyával. Ez a módszer is működik azonban 3 hetente meg kell ismételni a sikeresség érdekében.

Melyik vad volt a ludas?

Az egyes állatfajok más és más kárt tehetnek az ültetvényben, de a károkozás alapján beazonosítható, hogy mivel van dolgunk és a megfelelő védekezési módszert alkalmazhatjuk ellenük.

Vaddisznó: ebben az esetben a vaddisznó túrás elleni védekezés a legfőbb szempont, ugyanis a magvetés és a fiatal fák kitúrásával okoz súlyos károkat.

Muflon: lehántja a fák kérgét, elfogyasztja a fiatalabb csemeték rügyeit és hajtásait, letöri a suhángokat.

Üregi nyúl: megrágja a fák kérgét, kotorék ásáskor meglazítja a fák gyökereit, így azok egy nagyobb vihar esetén akár ki is dőlhetnek.

Mezei nyúl: elsősorban a fiatal fákban tesz kárt úgy, hogy egyszerűen megrágja őket. De a téli időszakban az idősebb fákat is megrongálhatja.

Dám: lehántja a fák kérgét, lerágja a fiatal csemeték vezérhajtását, csúcsrügyét, valamint taposási kárt okoz.

Szarvas: ledörzsöli a fák kérgét lerágja a csemeték vezérhajtását. Esetenként a suhángokat is megroppanthatja.

Őz: hasonlóan a szarvashoz, lehántja a fák kérgét megrágja a fiatal rügyeket, vezérhajtásokat.

Ha már a baj bekövetkezett: sebkezelés!

A sebkezelés minden esetben kötelező, akár metszésről van szó, akár a vadak által okozott sebekről. A kezeléssel megelőzhetjük a kórokozók rovarok behatolását, elősegítjük a seb szöveteinek gyógyulását és a sebforradást.

Ha a megelőzési módszerek nem voltak elegendők: kerítések és a villanypásztor

Sokan a villanypásztort és a drótkerítéseket, alkalmazzák vaddisznó és szarvas ellen, ami valóban egy hatékony megoldást nyújthat. Azonban a kiépítése költséges, ráadásul rengeteg erőforrást igényel.

Felelős gazdaként gondolnunk kell arra is, hogy a kerítéseket a vadak:

• átugorhatják,

• letarolhatják,

• belegabalyodhatnak, ami sérülést, szenvedést okoz a vadaknak.

Nem is beszélve arról, hogy a kerítésen belül ragadt vad még nagyobb pusztítást okozhat. Gondoljunk csak bele logikusan.

Ha nem talál ki, azzal táplálkozik, amit a területen talál (esetünkben a friss hajtásokkal, rügyekkel), illetve a taposáskár is jelentős mértékben növekedhet.

A régi, hagyományos módszerek (mint például a vadriasztó síp és a vadriasztó szerek) mellett egyre inkább elterjedt az ún. ultrahangos vadriasztás.

Mint ahogy az elnevezés is mutatja, ezek a készülékek ultrahangot bocsátanak ki, ami emberi fül számára már nem hallható. Azonban a vadak, a kifinomult hallásuknak köszönhetően, érzékelik, sőt olyan zavaró hatást keltenek, amit nem tudnak elviselni.

A védekezési mechanizmusok felerősödnek, veszélyben érzik magukat, ezért elhagyják a területet és inkább másutt, biztonságosabb helyet keresnek maguknak.

Mobilis technológia révén, olyan helyekre is kihelyezhetők, ahol a vadászat miatt a kerítés nem engedélyezett. Egyszerűen csak ki kell kapcsolni vadászidény idején.

A piacon már számos ilyen készülék található. Mivel azonban sok silány minőségű termékkel találkozhatunk, bizony nem mindegy, hogy melyik készülék mellett döntünk.

A vélemények megoszlóak a technológia használói között, ezért fontos, hogy körültekintően válasszunk és nem minden esetben az olcsóbb megoldás a jó döntés.

A titok nyitja azonban a kihelyezésben rejlik.

Fontos a vadriasztó megfelelő kihelyezése

Ahogy azt korábban említettük figyelembe kell venni a terület elhelyezkedését, illetve az ultrahangos vadriasztás tekintetében is az elsődleges szempont a megelőzés.

Ezért a riasztók telepítését már az ültetés előtt meg kell tennünk, ezzel esélyt sem adva annak, hogy a vadak megtelepedjenek a területen.

Eredményes taktika lehet, hogy a riasztókat a vadak érkezési iránya felé fordítjuk és a készülékeket úgy helyezzük el, hogy a hatótáv a védendő területen túlnyúljon 50-70 méterrel.

Ezzel azt a hatást érhetjük el, hogy a vadak már azelőtt érzékelik az ultrahangot, mielőtt elérnék csemetéinket és inkább másfelé veszik az irányt.

Ezzel a technológiával tehát tulajdonképpen terelni lehet az állatokat, ezért sok múlik a jól megválasztott vadriasztási stratégián. Ehhez jól kell ismerni a terület adottságait, az állatok szokásait. Irányítsuk őket a kevésbé veszélyeztetett területek felé.

Melyik megoldást használjuk?

Nem érdemes választani a megoldások között, inkább kombináljuk őket. A kerítés ugyanis fizikai gátat jelent, a vadak szemében is, így természetes módon megakadályozza azt, hogy megközelítsék a csemetéket. Persze a vadak szemében a csemete vonzó étel (főként a téli időszakban), amiért érdemes kockáztatni...

Ezért érdemes ultrahangos riasztóval is kombinálni védelmünket, hiszen ez nem csak fizikai-, és vizuális-, hanem auditív (tehát halláson alapuló) gátat is jelent. Persze ne feledjük a régi nagy öregek tanácsait sem, hiszen ezek a tapasztalatok több évszázadra nyúlnak vissza, ezért használjuk bátran a sertéstrágyát is.

A módszerek kombinálásával a hatékonyságuk is megsokszorozódik, így az eredmények is sokkal biztatóbbak lesznek.