Már harminchárom éve foglalkozik trófeabírálattal Kosaras Zoltán, aki a mostani felhozatalról lelkesen beszél.

– Ilyen szenzációs évre nem is emlékszem – mondja. – A szeptemberben lőtt gímbikák trófeájának átlagsúlya fél kilóval nagyobb, mint az elmúlt években bármikor.

Valóban szépek és súlyosak a beküldött agancsok. A mérést és jegyzőkönyvbe vételt fiatalabb kollégájával, Simon Ádámmal végzi a rutinos bíráló. Mindketten a kormányhivatal (vadászati hatóság) ügyintézői. Egyre növekszik a mennyiség. Ma már éves szinten több mint négyezer őz-, dám- és gímszarvastrófea, illetve vaddisznóagyar kerül hozzájuk. Az elmúlt két hónapban gímszarvasból érkezett a legtöbb a szekszárdi bírálókhoz, összesen 537 darab. A csúcsidőszakokban mindennap nyitva tartanak, egyébként hetente kétszer. Néhányan ragadozókoponyákat is bíráltatnak: rókáét, borzét, sakálét.

A trófeákat bírálatra szállító vadászok némelyike mást is visz a szakhatósághoz: az elejtett vagy elhullott vaddisznókból vett mintákat, megállapítandó, milyen ütemben terjed az afrikai sertéspestis a vaddisznók között. Tolna egyelőre tisztának tűnik. Leadni a vaddisznó szívéből vett alvadtvér-mintát és a mandulát kell. Az érintett területek vadászait ösztönzik az állománygyérítésre, s kártalanítást kapnak.

Forrás: Teol