Ez év november 8-án Kész Zsiga barátom meghívásának eleget téve útra keltem. Vasárnap reggel már jó korán Zsiga udvarán álltam, lassan összeszedődtek a helybeli vadászok, és megérkezett az egyesület elnöke, Kész Attila is.

Rövid bemutatkozás, ismerkedés és az engedélyek, vadászjegyek bejegyzése után megindultunk az első hajtás színhelyére. Lőhető vadfajok közül a fácán, nyúl, róka, szajkó, a szürke varjú kilövése volt engedélyezve. Déltájban tartottuk az első pihenőt.

Addig nem nagy eredménnyel jártunk, mindössze két fácánkakas, egy nyúl és egy róka akadt puskavégre. A róka sebzetten átvágott egy másik területre.

Rövid falatozás után folytattuk a vadászatot. A délutáni hajtások sem jártak nagyobb eredménnyel. Mindössze három fácánkakast sikerült zsákmányolnunk. Megjegyezném, hogy eredménytelenségünket nem a vadhiány okozta, hiszen látni láttunk fácánt is, nyulat is, de nem sikerült elejteni őket. A csapadékos idő miatt a gazdák a kukorica nagy részét nem tudták betakarítani, így az apróvadállomány nagyon jó menedéket talált benne.

A nagyobb kukoricatábláknál – bár négylábú segítőink szorgosan tették a dolgukat –, az elnőtt fű, a kukoricaszár utunkat állta, így nem tudtunk eredményes munkát végezni. Csekélyke zsákmányunkkal késő délután hazafelé vettük az irányt. Útközben beszélgettünk.

Az egyesület elnöke érdeklődésemre elmondta, hogy 2006-tól áll a Verbőci Vadászegyesület élén, amely tizenöt tagot számlál és 1078 hektár területen gazdálkodik eredményesen.

A 2019-es vadászati idény alatt (tavasz-őszi) csak rókából ötven példányt lőttek. Az eredményen igen elcsodálkoztam, hiszen ez nagyon sok munkát, utánjárást igényel, egyúttal érthetővé teszi az apróvad hiányát. Kész Attila elmondta, hogy vadászterületükön legfőképpen mezei nyúl, fácán, vadkacsa lelhető fel. Mivel a nyúlállomány megcsappant, vérfrissítés céljából vadnyúlvásárláson gondolkodnak. A mellettünk haladó Balogh Jenő, az egyesület legidősebb vadásza, hallgatva beszélgetésünket, a következőket mondta: „Jött vóna egy pár évvel korábban, Lajos, akkor még vót itt nyúl, mint a szemét, annyi vót.” Jenő bácsi hajlott kora ellenére is bírta az egész napi gyaloglást. Mosolyogva megjegyezte:

„Aztán maga sem vadászik gyakran grófokkal.” „ Grófokkal? – kérdeztem csodálkozva.

„Igen – mondta a kisöreg. – Itt van ez a fiatalember, ő gróf. Gróf Attila.” Amin az egész társaság nagyot nevetett.

A nap már eltűnt a horizontról, lenyugodott, mikor visszaértünk reggeli kiinduló helyünkre. Kész Attila mindenkinek megköszönte a balesetmentes vadászatot. Jómagam és társaim nevében én is kifejeztem hálámat és köszönetemet. Elvégre a vadászatban nem a teríték, a vadmennyiség számít, hanem a részvétel, a barátság, kis magyarságunk összetartása itt, Kárpátalján, jelen esetben Verbőcön. Ezt semmilyen és semennyi vad elejtése nem pótolja. Hogy is mondta Széchenyi Zsigmond: „A vadászat vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás.”

Forrás: Kiszo