A kis münsterlandi vizsla még a lesen is nyugodtan ül a gazdája mellett. Nem véletlenül született meg az a mondás, hogy eb a vadász kutya nélkül.

A vadászok tudnák csak megmondani, hogy milyen nélkülözhetetlen társuk a vadászatok alkalmával a kutya – legyen szó apróvad vagy nagyvad elejtéséről. Jól jön a hűséges társ segítsége, amikor fel kell kutatni a vadat, az elejtett, esetleg megsebzett fácánt össze kell szedni, a vadrécét a tóból ki kell hozni, de nagy segítséget jelentenek a kotorékozás és az utánkeresés során is.
Több fajtából „gyúrták” össze

A Nyíregyházán élő dr. Papp Tamás Gyula, a Tiszaszalkai Vadgazdák Vadásztársaság elnöke mindig tartott otthon valamilyen vadászkutyát, jelenleg egy kis münsterlandi vizslája van. A kis münsterlandi vizsla mostanság kezd egyre népszerűbb lenni Magyarországon, bár a német nyelvterületen és az Egyesült Államokban már régóta elismert és közkedvelt fajta.

– Ugyanolyan mindenes kutya, mint a magyar és a német vizsla. Ismereteim szerint még a XIX. század végén kezdték el a tenyésztését Németországban, Münster környékén. Egy olyan kisebb termetű fajtát szerettek volna kitenyészteni nehéz, mocsaras, vizes területre, amelynek jó orra van, szilárdan állja a vadat és megbízhatóan apportírozik. Ennek érdekében összegyúrták a német vizsla, a német hosszú szőrű fürjészeb, a pointer és egyes spánielfajták tulajdonságait – magyarázta dr. Papp Tamás Gyula.

– Ezzel létrehoztak egy olyan kutyát, amely szinte fáradhatatlan, jól állja a vadat és nagyon jó az apportképessége. A vizet, a hideget, a mostoha körülményeket jól bírja, nekem nagyon jó tapasztalataim vannak vele kapcsolatban.

– Előtte német vizslával, később labradorral vadásztam, velük összehasonlítva azt mondhatom, hogy számomra a legmegfelelőbb tulajdonságú mindenféle szempontból. Velem van apróvad és nagyvad vadászatánál egyaránt, és megsebzett állat utánkeresésére is használható. Gond nélkül felmászik a magaslesre, és nyugodtan viselkedik a lesvadászat alkalmával. Úgy gondolom, erre a fajtára még komoly karrier várhat.

A Merész nevet kapta a kis münsterlandi kan, s az egy évet pár hónappal korábban már betöltötte, amikor Szeged mellől elhozta dr. Papp Tamás Gyula. Eredetileg nem ezért a kutyáért utazott el, de mire odaért, az a másik már nem volt meg, így kárpótlásként megkapta ezt a tenyészkant.

– Tulajdonképpen ő választott engem, mert amikor kiengedték a kennelből, a kötelező futkározás után leült előttem. A tenyésztő mondta, nincs értelme tovább keresgetnünk, az már eldöntött tény, hogy ez a kutya lesz az enyém. Azóta nagyon nagy élményekben van részem Merésznek köszönhetően. Mindenkit arra biztatok, szánja rá az időt, és lehetősége szerint vadásszon kutyával.

– Teljesen mindegy, hogy milyen fajta kutyával, s majd csak akkor fog rádöbbenni a mondás igazságára, hogy eb a vadász kutya nélkül. A kutya rádöbbenti majd, hogy mennyire megváltozik a vadászatának minősége, ha van vele egy hűséges társ.

– Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Merész az alapidomítást már megkapta, s egy szezonban már szerzett tapasztalatokat az apróvadvadászat terén is. Csiszolni kellett rajta, de hamar hozzám idomult. A vadászati alkalmassági vizsgán kiváló eredménnyel úgy vizsgáztunk le, hogy mindösszesen másfél hetet volt nálam a kutya. Tényleg csak azt tudtam vele csinálni, hogy kimentünk a szabadba néhányszor az összeszokás érdekében. Természetesen jól tudom, hogy a kiváló vizsgaeredmény nem az én érdemem, hanem a tenyésztő munkáját dicséri, amiért köszönettel tartozom neki.

– Nagy örömömre szolgál, hogy sikerült az idén Poór Imre barátom – aki a Rétköz Vadásztársaság elnöke – Léna nevű szukájának és Merész kutyámnak köszönhetően hozzájárulni a fajta ismertségének növeléséhez. Az idén pünkösdkor hét kölyök született, amik az ország számos pontjára kerültek új gazdákhoz – segítve a kis münsterlandi fajta elterjedését.

Forrás: Szon