A csontok rágcsálása a kutyák közismert szokása, ami alól szinte egyetlen eb sem kivétel.

A gazda szemével nézve azonban furcsának tűnhet, amikor egy hosszú ideig harapdált csontot a háziedvenc végül elássa a földbe. Ez a különös viselkedés joggal veti fel a kérdést: vajon miért fektetnek annyi energiát a meg nem ett élelem elrejtésébe?

Ez az úgynevezett „felhalmozási ösztön"
Bizonyára minden ebtulajdonos megtapasztalta már, hogy a csontot rágcsáló kutya egyszerre csak felugrik és elszántan ásni kezd, hogy eltemesse azt.
A kutya azért temet el valamit, hogy későbbre „elmentse" magának – mondta Teoti Anderson, professzionális kutyakiképző és viselkedési tanácsadó a LiveScience online tudományos portálnak. – Ha egy állat nem tudhatja, hogy mikor lesz lehetősége legközelebb táplálkozni, akkor nyer értelmet a maradék elrejtése. A csontok vagy más táplálék eltemetése tehát a kutyák „felhalmozási ösztönére" vezethető vissza, ami a kutyák vadon élő rokonaiban is megtalálható.

A farkasoktól örökölték a rejtegetésre való hajlamot
Számos madár- és emlősfaj, köztük a szürke farkasok is elássák táplálékukat megőrzés céljából vagy pedig azért, hogy elrejtsék azt más állatok, például a dögevők vagy a saját fajtársaik elől. Sőt, ezt a „rejtegető magatartást" még a mókusoknál is megfigyelhetjük. A szakemberek szerint az elrejtési ösztönt a kutyák a farkasőseiktől örökölhették.

Míg a ravaszságukról és a kitűnő vadászkészségeikről ismert szürke farkasok elég sokáig tartózkodnak egy-egy vadászterületen ahhoz, hogy teljesen felfalják a zsákmányt, időnként mégis magukkal viszik és eltemetik a táplálék egy részét – mutatott rá egy, az Etology tudományos folyóiratban korábban publikált tanulmány. – A farkasok a megmaradt táplálékot viszonylag nagy kiterjedésű területen rejtik el, ezzel is „bebiztosítva" magukat a későbbi, esetlegesen ínséges időszakokra. A tanulmány azt is kiemelte, hogy nem csak a felnőttek, hanem a farkaskölykök is elrejtik az élelmük egy részét, amit gyakran egyik rejtekhelyről a másikra hurcolnak, hogy ne tudják azt felfedezni más állatok vagy éppen a testvéreik. A tudósok szerint amikor a kutyák ezt a látszólag szokatlan viselkedést tanúsítják a kertben vagy az udvarban, akkor „egyszerűen csak követik az ösztönös belső farkasukat".

Néhány fajtánál fokozottabban jelentkezik ez az ösztön
A legtöbb házi kutya ma ritkán tapasztalja meg szélsőséges éhezést, ezért nem is lenne szükségszerű, hogy elrejtse a táplálékát más állatoktól vagy az éhezéstől tartva. De ez még nem jelenti azt, hogy ne éreznének természetes késztetést arra, hogy mégis megtegyék.
A táplálék vagy más tárgyak elásása az egyik legjobb módja lehet annak, hogy a kutya később újra élvezni tudja az abban rejlő örömét – írta Cesar Millan a kutyák viselkedésének kutatója egyik tanulmányában. – Az ásással például egy unatkozó kutya játékot kezdeményezhet a gazdájával, vagy enyhítheti a pillanatnyilag jelentkező stresszt is. Hozzáfűzte azt is, hogy akadnak esetek, amikor a gazdának éppen nincs kedve vagy ideje játszani, és ilyenkor a kutya gondoskodik arról, hogy valamilyen módon kárpótolja magát. Sokszor ilyen helyzetben kezd el ásni.

Egyes fajták, például a terrierek, a tacskók, a beagle, a basset hound vagy a törpe schnauzer egyszerűen a fajtájuknál fogva hajlamosabbak arra, hogy ássanak: akár élelmet temetnek el, akár gödröket vájnak ki, minden különösebb ok nélkül. A kevéssé ismert cairn terriereket például egykor kifejezetten ásásra tenyésztették. Ez a magatartás azonban minden kutyánál természetes viselkedésnek tekinthető.

Azok a kutyák, amelyeket kifejezetten vadászatra vagy üldözésre tenyésztettek, gyakran temetik el a játékaikat, a csontokat és az egyéb csemegéket – hangsúlyozza Teoti Anderson. – Szóval, nem ritka, hogy egy lakásban tartott tacskó például csontot rejt el a kanapé párnái vagy a szőnyeg alá.
Hozzátette: néhány kutya naponta többször is meglátogatja a rejtekhelyét, míg mások akár egy hétig is figyelmen kívül hagyják azt, de akadnak olyan ebek, amelyek eltemetnek egy csontot, majd teljesen elfelejtkeznek róla.

Bármikor képesek a rejtekhely kiszimatolására
A szakemberek megfigyelték, hogy az „elrejtő magatartás" leginkább akkor fordul elő, amikor a kutya nem képes azonnal megenni a táplálékát.
A határozottan éhes állat általában nem ássa el az élelmet

A kutyák a csontok mellett néha furcsa vagy első látásra különös dolgokat is szeretnek eltemetni – magyarázza Anderson. – Ismertem egy kutyát, amely kavicsokat temetett el; fogalmam sincs, hogy miért tekintette ilyen különlegesnek ezeket, de valamiért nagyon értékesek voltak számára.

Ám ha a kutya mégsem ássa ki többé az elrejtett táplálékot, ez nem azért van, mert ne lenne képes újra megtalálni. Az Applied Animal Behavior Science tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint a kutyáknak bámulatosan jó a szaglása, amit az evolúciós fejlődés során fejlesztettek tökélyre.

Az orrjáraton áthaladó levegő a speciális szaglóreceptorokhoz jut, amelyek száma hozzávetőleg 300 millió: viszonyításképpen az ember szaglószerve körülbelül 5 millió érzékelősejttel rendelkezik. A szagok továbbításában elsődleges szerepet betöltő úgynevezett szaglószervi rendszer is jóval nagyobb területet foglal el a kutya agyában, mint nálunk. Tehát a rejtekhelyeikre való emlékezés vagy annak kiszagolása ritkán jelenthet problémát számukra.

Forrás: Origo