Megyénk vadgazdálkodói közel 100 millió forintot fizettek ki a 2019–2020-as idényben a vadállomány károkozása miatt. A vadállomány országos szinten milliárdos nagyságrendű károkat okoz évente a mező- és erdőgazdasággal foglalkozó vállalkozásoknak – következtethető ki abból, hogy csak megyénk vadgazdálkodói közel 100 millió forintot fizettek ki erre a 2019–2020-as vadászati idényben. A kárrendezés nem minden esetben zökkenőmentes. Sokszor évekig is elhúzódhatnak a vitarendezési eljárások, ami egyik fél számára sem megnyugtató. A peres ügyek számát remélhetőleg csökkenti a jövőben az Agrárminisztérium irányításával idén januárra elkészült, szakmai konszenzuson alapuló vadkárfelvételi és -értékelési útmutató, amely egységes eljárásrend alkalmazását teszi lehetővé.
A fele jelent
Az erdei vadkárok mennyisége és kárértéke elenyésző mértékű, a megye 122 vadgazdálkodási egysége közül évente 10–15 terület szerepeltet a vadgazdálkodási jelentésében ezzel kapcsolatos kiadást, ezzel szemben mezőgazdasági vadkár utáni kifizetésekről a vadgazdálkodási egységek 40–50%-a tesz jelentést évente. A károkozás elsősorban azokon, a mezőgazdasági területekkel rendelkező vadászterületeken jelent problémát, ahol jelentős létszámú a vaddisznó- és gímszarvasállomány. Ezekben a térségekben a vadásztársaságok által kifizetendő mezőgazdasági vadkár mértéke az éves kiadások 20–30%-át teszik ki, de vannak olyan térségek Borsod-Abaúj-Zemplénben, ahol ez az éves kiadás 40–60%-át is elérheti – ismertette Vadász István, a B.-A.-Z. Megyei Kormányhivatal agrárügyi főosztályának vezetője.
Elhúzódó kifizetések
Az Országos Vadgazdálkodási Adattárban fellelhető adatok jelentős különbségeket mutatnak a megyében a vadkár miatti kifizetések alakulásában. A 2019–2020-as vadászati szezonban például 95,5 millió forint mezőgazdasági kár mellett 3,7 millió forint erdei kár szerepelt, az azt megelőző évben viszont ugyanezek a tételek 64 681, illetve 5,4 millió forint körül alakultak.
A számottevő eltérés oka, hogy a statisztikákban szereplő adatok az érvényesített és kifizetett vadkárösszegeket tartalmazzák, így a ténylegesen keletkezett vadkárok alakulásáról csak nagyon közvetetten szolgáltatnak információt – magyarázta a szakember. Tapasztalataik szerint csökken a földhasználó által nem észlelt, vagy korábban egyéb okból nem érvényesített vadkár értéke, amit egyébként befolyásol a károsított termény mindenkori felvásárlási árának alakulása is. A különbségre indok lehet továbbá, hogy a peres útra vitt, nagyobb összegű vadkárigény teljesítésére nem a keletkezés évében kerül sor: a 2017-ben indított vadkárügyekben például 2018-ban vagy 2019-ben születtek ítéletek.
A kérdésre, hogy a megyében mennyire volt jellemző az elmúlt években, hogy perre mentek a mezőgazdák és a vadgazdálkodók, Vadász István elmondta: legtöbbjük jól együtt tud működni, és a károkozás esetén annak mértékében és összegében szakértői közreműködés nélkül is meg tudnak állapodni. Vitás ügyek természetesen előfordulnak, de bíróságra vinni csak a komolyabb összegű vadkárigényeket szokták. A lezajlott vagy még folyamatban lévő pereknek azonban csak kis részéről szerez tudomást a hatóság.
A vadállomány által okozott veszteség megállapításának elsődleges, a jogalkotó által is támogatott módja, hogy a vadkárt a felek egymás között, egyezség útján rendezzék – akár szakértő bevonása nélkül. Egyezség hiányában kell az ügyet bíróság elé vinni, ez esetben pedig igazságügyi vadkárszakértő közreműködésével állapítják meg a fizetendő kár összegét – ismertette az eljárási rendet.
A szakértő hozzáértésén múlt, hogy milyen módszerrel, eljárással állapította meg a károsított terület nagyságát, a termésátlagot, illetve jelölte meg ezek alapján a kár nagyságát. A nem egységes eljárás és módszer azonban sokszor vitát váltott ki az érintettek részéről.
A nézetkülönbségek gyors és hatékony rendezését segítheti a jövőben az idén januárban megjelent Erdei Vadkárfelvételi és Értékelési Útmutató, valamint az Egységes Mezőgazdasági Vadkárfelmérési Útmutató, amely egységesíti a kárfelmérés módszertanát.
Nem csak télen
A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvény felsorolja, hogy a vadkár megelőzése érdekében milyen kötelességei vannak a vadásztársaságoknak. Ebben szerepel többek között az úgynevezett elterelő etetés fogalma, ami lényege szerint kármegelőzési célú feladat. A helyhez kötött kiegészítő takarmányozás ugyanis csökkenti a vad mozgáskörzetét.
Vadkárelhárítási szempontból a téli etetésnek csak másodlagos jelentősége van, viszont az apróvadállomány – mezei nyúl, fácán, fogoly – fenntartása érdekében elengedhetetlen. A cél ugyanis az, hogy a vadállományt átsegítse a táplálékszegény időszakon, fenntartva az állatoknak a betegségek megelőzéséhez szükséges kondícióját.
Az elmúlt évek enyhébb, hómentes telei a nagyvadállományt nem viselték meg, így kiegészítő takarmányozásuk jelenleg nem létfontosságú. Vadász Istvántól megtudtuk: a téli vadetetéshez támogatás nem jár, annak költségeit szükség esetén a vadgazdálkodóknak saját erőből kell megoldaniuk.
Forrás: Boon
