Nyakunkon az április, az őzbak vadászati idényének kezdete. Egy-egy ilyen időpont környékén újra és újra fellángol az örök vita: mi értelme van a vadászatnak?

A vadászat szélsőséges társadalmi megítélése számtalan nézeteltérést szül. Az elutasító véleményezés erősíti a nem vadászó emberek között a vadászat elítélését, noha általában fals, szubjektív információkból vonnak végkövetkeztetést. Márpedig a vadgazdálkodás mára szükségszerűvé vált a vadállomány kezelése érdekében. A mezőgazdaság egyik összetevője.

A vad otthona a XXI. századra a civilizáció és az urbanizáció hatására folyamatosan változik. A nagyüzemi mező- és erdőgazdálkodás nyereségérdeke jelentősen és sok estben károsan befolyásolja a vad élőhelyét, aminek számos kihatása van a vadállományra. Az élőhelynek megfelelő vadállományméret kialakítása, fenntartása, a vadállomány bölcs hasznosítása, valamint vadgazdálkodás összehangolása az erdő- és mezőgazdálkodással, mind lényegi feladata a vadgazdálkodónak. A vadkár és a vadban okozott kár megelőzése szintén a vadgazdálkodó és a mezőgazdálkodó együttes érdeke.

A 12 600 hektáron gazdálkodó Orosháza-Kardoskúti Széchenyi Zsigmond VT elnöke, Vígh Antal megerősítette a fentieket:

– Manapság a vad természetes élőhelye, tápláléka annyira lecsökkent, hogy tervszerű vadgazdálkodás nélkül már nem egy fajnak mondhattunk volna örökre búcsút. Ezt elkerülendő nevel társaságunk is évente 2500 fácánt, amelyeket ősszel engedünk szabadon és etetünk fel az esztendő során a vadakkal mintegy 200 mázsa különböző takarmányt.

Vannak vadföldjeink, ahol a megtermelt kukoricát kinn hagyjuk lábon, hogy az őzek megfelelő táplálékhoz jussanak. Ezek mellett persze vadászunk is, hisz a tevékenységhez szükséges és a vadkárok megtérítéséhez kellő bevételt meg kell termelni és a vadállomány szelektálása, egészségesen és egészséges számban tartása is nagyon fontos feladat. Ez persze nem úgy működik, hogy lövöldözünk mindenkor és mindenre, ami mozog, hanem a tilalmi időszakokat betartva és a gyenge, beteg példányokat kiszedve az állományból, hogy utódaikban ezt a gyengeséget ne örökítsék tovább – mondja el a témáról Vígh Antal.

A vadászat tehát nem puskadörrenés, gyilkolás vagy aberrált úri hóbort, hanem a természetben zajló gazdálkodási forma, amire napjainkra elengedhetetlen szükség van a megváltozott környezet, illetve az egészséges, minőségi vadállomány fenntartása érdekében.

Forrás: Oroscafe