Egy hónapja hét szelektív ölőcsapdát helyezett ki a Tekeres-völgy környéki területen a Felhő Vadász és Környezetvédő Egyesület.

A csapdákat a róka-, az aranysakál- és a borzállomány gyérítése érdekében tették ki. A vadászok hangsúlyozzák, hogy ezekre a földbe ásott csapdákra akár rá is lehet lépni, nem csapódnak össze, csak a csalifalat erőteljes húzására sülnek el, de akkor végeznek az áldozattal.

Ha véletlenül belelép egy szarvas, őz, vaddisznó vagy egy kutya, a csapda nem zárul össze. Ennek ellenére a területen kutyát póráz nélkül sétáltatni veszélyes és tilos.

„Humán- és állat-egészségügyi okból, továbbá a vadon élő állatvilág védelme és a vadgazdálkodás hatékonyságának érdekében a vadászterületen a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvénnyel összhangban szelektív ölőcsapdák kerültek kihelyezésre a róka-, aranysakál- és a borzállomány gyérítése érdekében! Az eszközökhöz hozzányúlni, továbbá kutyát póráz nélkül sétáltatni veszélyes és tilos!” – hirdeti a figyelmeztető felhívás a csapdák mellett.

Ilyen csapdát csak hivatásos vadász vásárolhat és telepíthet – tájékoztat Protár András, a Felhő Vadász és Környezetvédő Egyesület hivatásos vadásza, hozzátéve, hogy ezeket a csapdákat nem a kirándulóutak mellé teszik, mert nem a túrázókat akarják riogatni. Az elszaporodó dúvadállomány, elsősorban az aranysakálok gyérítése a céljuk. Példaként megemlíti, hogy a közösségi portálon is látható az a videó, amelyen három aranysakál megtámad egy nagy testű kutyát a Bakonyban.

Elmeséli még, hogy az egyik Tekeres-völgyi gazda disznójának az összes malacát elvitte a sakál. Véleménye szerint egyre többet lehet olvasni az aranysakálok térnyeréséről, melyek méretükben is gyarapodnak, mert már nem egereket és pockokat fogyasztanak. Ajka mellett egy frissen született borjút is megtámadtak, és falkában vadásszák a vaddisznómalacokat is. Szerinte az aranysakál csúcsragadozó lett, ha a medvét és a farkast nem vesszük figyelembe. Ráadásul olyan okos, mint a kutya, és jóval nehezebb elejteni, mint például a rókát.

– A szakirodalom azt írja, hogy a 24. órában vagyunk. El fogjuk érni azt, hogy a gím-, a dám- és őzállomány-szabályozást nem a vadászok, hanem a sakálok végzik majd. Emellett veszélyesek a háziállatainkra is – mondja a hivatásos vadász a csapdák kihelyezése kapcsán, melyekkel eddig egy sakált és két rókát fogtak.

Maróti Béla, az egyesület elnöke hozzáteszi, hogy a turisták és az erdőt használók nincsenek veszélyben a kirakott csapdák miatt. Az égvilágon semmi problémája nem lehet annak, aki a kijelölt utakat használja – fogalmaz. Véleménye szerint az erdő tartozéka a vad, ellenben a kutya nem az. Tavasszal a házi kedvenceink kifejezetten zavarják az ellési folyamatban lévő gerinces állatokat. A szarvasok és őzek már vemhesek, a nyulak most fialnak. A vaddisznók már lemalacoztak, és ilyenkor a kocák veszélyesek, támadásra sem restek, ezért nincs helyük a vadakat az élő-, illetve pihenőhelyükön zavaró kutyáknak az erdőben – vélekedik Maróti Béla, aki életműdíjat kapott a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületétől, és aki 38 évig volt az Ebtenyésztők Veszprém Megyei Egyesületének elnöke.

Mint mondja, imádja a kutyákat, a kutyák pártján áll, de felhívja a figyelmet arra, hogy a jogszabályokat mindenkinek be kell tartania, és nem szabad póráz nélkül elengedni az ebeket erdőben, mert akkor szabálysértést követ el a gazda. A vadászok kérik, hogy a kutyatulajdonosok csak a kijelölt turistaútvonalakat használják az erdőben, házi kedvenceiket pedig csak az önkormányzatok által kijelölt kutyafuttatókon engedjék el. Maróti Béla kiemeli azt is, hogy nehéz a vadászok élete mostanság. Ugyanakkor a dúvadgyérítésnek ezt a szelektív ölőcsapdás módját jól sikerült kezdeményezésnek tartja, amelyet a vadászkamara ismertetett meg a hivatásos vadászokkal, akik pályázhattak a csapdákra.

Évek óta próbálja elérni a hattyúnyak csapdák betiltását az Országos Állatvédőrség Alapítvány. Képviselőjük, Schreiter Katalin azt mondja, hogy az Állatvédőrség nem kizárólag kutyás vagy macskás szervezet, elsősorban az állatokkal kapcsolatos jogi szabályozással, a hatóságokkal való kapcsolattartással, tájékoztatással, oktatással, neveléssel foglalkozik.

– Az alapprobléma az, hogy a 3254/91 EGK-rendelet első bekezdésének magyar nyelvű változatában – ami tiltaná a csapdák használatát – más nyelvtani hiba mellett van egy félrefordítás is. Más nyelvi változatok csapdákról beszélnek, nálunk a szövegben csapóvas szerepel, ami a berni egyezmény szűkebb körű alkalmazhatóságát sugallja. Az eredeti szövegben ráadásul a lábfogó csapóvasak használatát a közösségben legkésőbb 1995. január 1-jére betiltják, a magyar szöveg úgy is értelmezhető, hogy a tilalom eddig az időpontig áll fenn. Ilyen eszközök használata 1995 óta más uniós országokban tilos. Utánajártunk, hogy a környező országokban létezik-e bármilyen külön szabályozás ezekre az eszközökre, de a legtöbb országban nincs ilyen, mert már régóta tilos a használatuk. Ehhez képest nálunk tavaly a vadásztársaságok jelentős nagyságrendben nyertek el támogatást ilyen csapdák beszerzésére – tájékoztatta lapunkat Schreiter Katalin.

Az Állatvédőrség szerint a hattyúnyak csapdák használatánál az is problémás, hogy nincs semmilyen érvényes leírás vagy szabályozás arra, hogy hogyan lehet kirakni, ki rakhatja ki, milyen jogosítvány kell a használatához. Ezeknek az eszközöknek nincsenek szabványai, szelektivitásuk számokkal nem alátámasztott. A beérkező jelzések szerint a vadásztársaságok ezeket a csapdákat turistautak mellé, kirándulóhelyekre, olyan területekre is kirakják, ahol emberek, gyerekek járnak.

– Egészen hosszú már a dokumentációnk arról, hogy mit fogott már ez a csapda. Többször fogott például ragadozó madarat is, van olyan fotónk, amin két kutya van egy csapdában, de 2019. május 30-án Borsod megyében, az Észak- erdő területén egy gombászó nyugdíjas lépett ilyen ölőcsapdába, aki a lábán súlyos sérüléseket szenvedett. Olyan is történt, hogy a kutyáját kiszabadítani próbáló gazda sérült meg. Konkrét esetek vannak arra, hogy ilyen csapdákat raktak ki hód- és vidrafogás céljával. Mindez azt igazolja, hogy ezek a csapdák nem csak a célfajokat fogják meg, és azt is, hogy összecsapódhatnak a csali rángatása nélkül is – tette hozzá.

Az Állatvédőrség listázott esetei rámutatnak, hogy ez az eszköz – bár ölőcsapdának hívják – az esetek nagy részében nem öli meg azonnal az elfogott állatot, aminek így marad a kínhalál.

– A lábon fogott állatok jellemzően nem pusztulnak el azonnal, de olyan nyakon fogott kutyánk is volt, ami még élt, amikor megtalálták. Valószínűleg a célfajoknak sincs könnyebb haláluk, pedig az állatvédelmi törvény és a Büntető törvénykönyv is kimondja, hogy állatot kínozni, neki felesleges fájdalmat okozni, szenvedését nyújtani nem lehet. A járványhelyzet miatt a minisztériumi tárgyalásaink elakadtak, de reméljük, hogy állatvédelmet felkaroló politikusokra is számíthatunk, és hamarosan pont kerülhet a történet végére – fejezte be Schreiter Katalin.

Tibor tizenéve járja az erdőket. Hol Szultán nevű kutyájával együtt, hol nélküle teszi ezt. Bár a kutya nemigen mozdul a lába mellől, a csapdázásról megvan a véleménye. – Nem érzem arányosnak, hogy valaki szabályt sért, erre elpusztítják a kutyáját. Nem hiszem azt sem, hogy egy kutya hatalmas károkat okozhat, az nyilván más, ha kóbor kutyák falkában vadásznak. Ha pedig túlszaporodik az aranysakál, a vaddisznó vagy bármi, akkor nem jobb megoldás, ha kilövik a felesleget? Nem hiszem, hogy a vadászatnál a csapdázás annyival hatékonyabb, hogy ezzel igazolható. A kutyásnak az a feladata, hogy gondoskodjon arról, hogy a kutya ne űzze a vadat az erdőben, de szerintem egy krosszmotoros a motorozással több őzet hajt át egyik vadászterületről a másikra, mint amennyit egy rendszeresen kiránduló, behívható kutya egész életében megzavar – fejtette ki Tibor.

Forrás: Veol